A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 161. § (1)-(2) bekezdései szerint a munkabérből levonásnak az alábbi jogalapjai lehetnek: 
1.    levonás jogszabály alapján (ideértve az előlegnyújtásból eredő munkáltatói követelés levonását, mivel annak lehetőségét az Mt. teremti meg – Mt. 161. § (2) bek. b) pont);
2.    levonás végrehajtható határozat alapján;
3.    levonás a munkavállaló hozzájárulása alapján.

Levonás jogszabály alapján

A munkáltató jogszabály alapján vonja le a munkavállaló bruttó munkabéréből havonta a személyijövedelemadó-előleget (Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 3. sz. melléklet 1.1.1.) és a társadalombiztosítási járulékot (A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 33. § (1) bekezdés). 
Továbbá, ha a munkáltató előleget nyújt a munkavállalónak, annak levonására az Mt. teremti meg a jogalapot, a munkavállaló hozzájárulása sem szükséges ehhez. Ráadásul a munkabérelőleg levonásánál nem kell figyelemmel lenni a levonás mértékének korlátjaira sem. Az előlegnyújtás szabályainak alkalmazását rendeli alkalmazni az Mt. a munkaidőkeret elszámolásakor a kifizetett többlet munkabér munkáltatói visszakövetelésére, ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárta előtt szűnik meg bizonyos jogcímeken, például a munkavállaló azonnali hatállyal próbaidő alatt mond fel, és a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőre járó munkabérnél magasabb összegű munkabért kapott (Mt. 95. § (4) bekezdés). Ugyanígy kell eljárni, ha a munkaidőkeret lejártakor készített elszámolás során derül ki, hogy a munkavállaló több munkabért kapott, mint ami a beosztható és a teljesített munkaidő alapján járt volna neki (Mt. 156. § (4) bekezdés). Ha pedig a tárgyhavi munkabér elszámolás után bekövetkező ok miatt módosítani kell az elszámolást, mert például a munkavállaló később, következő hónapban hoz orvosi igazolást keresőképtelen betegségéről, és a módosítás alapján kiderül, hogy a munkáltató több munkabért fizetett ki, mint ami járt volna, az Mt. akkor is az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el a többlet visszakövetelésére (Mt. 155. § (4) bekezdés). 

Levonás végrehajtható határozat alapján

Végrehajtható határozat alapján történik a levonás például közvetlen bírósági letiltás során, amikor a végrehajtási lap kiállítására, illetve végrehajtási záradékolásra jogosult bíróság – végrehajtási lap kiállítása, illetve végrehajtási záradékolás helyett – közvetlenül letiltó végzést hoz, feltéve, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést (A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 24. § (1) bekezdés, 25. § (1) bekezdés). De közigazgatási határozat is lehet a levonás alapja. Előbbire a gyermektartásdíj, utóbbira a szabálysértési bírság levonása tipikus példa. A letiltó végzésben a bíróság az adós munkáltatóját arra hívja fel, hogy – a letiltó végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül – az adós munkabéréből a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és haladéktalanul fizesse ki a végrehajtást kérőnek (Vht. 24. § (2) bekezdés). A levonás közös szabályaira – amelyet később ismertetünk – figyelemmel kell lennie a munkáltatónak.

Levonás a munkavállaló hozzájárulása alapján

A munkavállaló hozzájárulása alapján a munkáltató kizárólag a saját követelését vonhatja le. A munkavállaló megbízása alapján a munkáltató vállalhatja a munkavállaló olyan tartozásának levonását és kifizetését, amelynek nem ő a jogosultja, azonban ez nem kötelessége. Ez alól egy kivétel van, a szakszervezeti tagdíj levonása, ugyanis amennyiben a munkavállaló írásban kéri, a munkáltató köteles a munkavállaló munkabéréből a szakszervezeti tagdíjat levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet javára átutalni (A munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény 1. § ).
A munkavállalói hozzájárulás alapján történő levonásnak van ugyanakkor egy mértékbeli korlátja, miszerint a levonás a levonásmentes munkabérrész erejéig történhet (Mt. 161. § (2) bekezdés b)). A levonásmentes munkabérrész az Mt. meghatározása szerint a bírósági végrehajtásról szóló jogszabály alapján teljesíthető levonások után fennmaradó munkabérrész (Mt. 294. § (1) bekezdés j) 
). Annak megállapításához tehát, hogy a munkavállaló hozzájárulása alapján mennyi vonható le munkabéréből, fel kell hívnunk a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait.

A levonás közös szabályai

A Vht. meghatároz közös szabályokat, amelyekre figyelemmel kell lennie a munkáltatónak, ha végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján von le a munkabérből. 
A levonás a nettó munkabérből történik, ugyanis azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), társadalombiztosítási járuléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad (Vht. 61. § (1) bekezdés). Munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél, így például a végkielégítés, a prémium is (Vht. 65. § (4) bekezdés). A SZÉP Kártyán szereplő összeg viszont nem vonható le.
A nettó munkabér összegéből főszabály szerint 33%, kivételesen 50% vonható le (Vht. 61. § (2) bekezdés, 65. § (1)-(2) bekezdés). A levonás az alábbi esetekben terjedhet a munkabér 50%-áig:

• tartásdíj levonása,
• az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés levonása,
• jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás levonása,
• ha több letiltás terheli a munkabért (Vht. 65. § (2)-(3) bekezdés).

Mentes ugyanakkor a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének, ami jelenleg 28 500 Ft. 

Ez a mentesség nem áll fenn a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása esetén. Ha a munkavállaló több munkáltatótól kap munkabért, akkor ez a mentesség őt abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le. Ha ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen kap munkabért, akkor ezeket az öregségi nyugdíjminimum szerinti mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni (Vht. 62. §).
A 33%-os, illetve bizonyos követelések esetén az 50%-os levonás után fennmaradó munkabérrészből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíjminimum legalacsonyabb összegének ötszörösét, azaz a 142500 Ft-ot (Vht. 63. §).

Vannak olyan jövedelmek, amelyek egyáltalán nem vonhatók végrehajtás alá. 

Ezek:

• a nemzeti gondozási díj és a hadigondozottak pénzbeli ellátása, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény szerint járó életjáradék,
• a települési támogatás, a rendkívüli települési támogatás, az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátás, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a gyermekek otthongondozási díja, az ápolási díj, a tartós ápolást végzők időskori tá-mogatása,
• anyasági támogatás,
• a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka,
• az egészségkárosodásra tekintettel járó keresetkiegészítés, az átmeneti keresetkiegészítés, a jövedelemkiegészítés, az átmeneti jövedelemkiegészítés, a bányászok egészségkárosodási járadéka,
• a törvényen alapuló tartásdíj, ideértve a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat is, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényen alapuló gyermekvédelmi pénzbeli ellátások,
• a nevelőszülő részére a gondozásába ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós neve-lésbe vett gyermek, utógondozói ellátásban lévő fiatal felnőtt ellátását szolgáló nevelési díj, külön ellátmány és családi pótlék,
• az ösztöndíj, a tudományos továbbképzési ösztöndíjas munkabér jellegű ösztöndíjának kivételével,
• a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés,
• a meghatározott kiadás fedezésére szolgáló összeg,
• a fogva tartott adós részére a kapcsolattartó által célzottan befizetett összeg,
• a fogyatékossági támogatás (Vht. 74. §).

Ha több követelést kell a munkabérből levonni, akkor az alábbi sorrendet kell követni: 
1.    végrehajtási költség,
2.    gyermektartásdíj,
3.    jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj,
4.    munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság,
5.    polgári perben vagy büntetőeljárásban az adóssal szemben a bűncselekmény következtében keletke-zett és a természetes személy sértett javára megállapított polgári jogi igény,
6.    a büntető- és a büntetésvégrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
7.    adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
8.    egyéb követelés,
9.    a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság (Vht. 165. § (1) bekezdés, 64. § (1) bekezdés
10.    ).

Az ugyanazon pont alá eső több követelés egymás közötti sorrendjét aszerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre vonatkozó letiltások (a levonás alapjául szolgáló okiratok) közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz. A bíróság ettől eltérően elrendelheti az arányos kielégítést (Vht. 64. § (2)-(3) bekezdés).

dr. Jónás Tünde