A határon átnyúló elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos EU tagországi statisztikákban Magyarország jellemzően a tagországok utolsó harmadában szerepel, elmaradva az EU átlagától. Ez ugyanakkor nemcsak abból adódik, hogy a magyar vásárlók bizalmatlanok a külföldi webáruházakkal, elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatosan, hanem inkább az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos általános magatartásunkat tükrözi. A magyar elektronikus kereskedelem nem mutat alapvetően rossz képet. Növekedési rátája messze a legmagasabb bármely más ágazat fejlődéséhez hasonlítva, amit különböző válságok sem tudtak megtörni.

Ha megvizsgáljuk a magyar vállalkozások határon átnyúló elektronikus kereskedelmi tevékenységét, a fentiekhez hasonló képet láthatunk. Ennek okainak vizsgálata azonban már sokkal messzebb vezetne el bennünket, hiszen itt nem lehet egy gyors analízissel az okok természetét feltárni.

Az elektronikus kereskedelem adózásának nagyon kevés belföldi specialitása van. Az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos adójogi szabályozás inkább a határon átnyúló ügyleteknél jelenik meg. A szabályozási környezetben az EU-n belüli termékértékesítés, a határon átnyúló szolgáltatás értékesítése jelenik meg speciális szabályozásként. Ezeket egészíti ki a kisértékű áruk importjára vonatkozó szabályozás, mely jellemzően az elektronikus kereskedelem esetén merül fel.

Távértékesítés

A távértékesítés szabályait az áfatörvény 29-31. §-ai szabályozzák. A távértékesítés tárgya kizárólag termék lehet, mely termék nem új közlekedési eszköz, nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, illetve nem jövedéki termék, használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség. További feltétel, hogy az értékesítőnek áfa adóalanynak szükséges lennie, a vásárló pedig nem lehet áfa adóalany, vagy olyan adóalany lehet, akinek a beszerzése után nem kell adót fizetnie (pl. kizárólag tárgyi mentes tevékenységet végez).

A távértékesítés szabályai alapján amennyiben az értékesítőnek egy naptári évben egy adott tagországba történő értékesítése nem haladja meg összesen a HÉA irányelvben meghatározott, az adott tagország döntésétől függő 35.000-100.000 € összeghatárt, akkor a letelepedés országában szükséges az adót megfizetni, az adott tagország adókulcsa szerint. Amennyiben átlépi az értékhatárt, akkor az értékesítőnek a másik tagállamba be kell jelentkeznie adóalanyként és az értékhatár feletti értékesítések után a másik tagállamban szükséges az adót megfizetni. A másik tagállamba történő adó megfizetésére az adózó arra az értékesítésére kötelezett legelőször, melynek értékével átlépi az adó nélkül számított értékhatárt.

A tagországok jellemzően a 35.000 € értékhatárt használják a távértékesítés esetében, köztük Magyarország is. A 100.000 € értékhatárt Németország, Luxemburg és Hollandia alkalmazza. Találhatunk olyan országokat is, melyek a nemzeti valuta átváltása miatt alkalmaznak eltérő összeghatárt (pl. Bulgária, Horvátország, Cseh Köztársaság, Dánia), mely országokban valamivel a 35.000 € felett van így az értékhatár. Egy érdekes kivételt Románia jelenti, ahol az értékhatárt 118.000 lejben határozták meg. A román lej árfolyamának változásával jelenleg 26.000 € körül van a távértékesítés értékhatára. Tehát egy magyar internetes értékesítőnek fontos figyelembe vennie az értékhatárok tagállamonkénti eltérését, nem lehet általánosan kijelenteni a 35.000 €-s értékhatárt.

Az értékesítőnek ugyanakkor nem kötelező megvárnia, hogy egy tagországba történő értékesítése meghaladja a tagországi értékhatárt. Az értékesítő dönthet úgy is, hogy már az első más tagországba történő értékesítésekor adószámot vált ki az adott ország adóhivatalánál és ott fizeti meg az adót (amennyiben a távértékesítésre vonatkozó egyéb előírásoknak megfelel a tevékenysége). Fontos előírás ugyanakkor, hogy aki élt a választás jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet el.

A távértékesítés szabályozásában érdekes követelmény, hogy a termék feladását vagy fuvarozását az értékesítőnek saját magának, vagy javára másnak kell elvégeznie. Nem alkalmazható a távértékesítés szabálya például akkor, amikor a vevő szervezi meg az áru elszállítását, a vevő bízza meg például a futárszolgálatot a termék elszállításával. Ekkor az értékesítő letelepedési helye szerint történik meg az adó megfizetése.

A távértékesítéssel kapcsolatos gyakorlati problémákat alapvetően két okra lehet visszavezetni. Az egyik ok az értékhatár figyelésének elmulasztása, vagy a jogszabályi követelmények nem megfelelő ismerete. Ebben az esetben az értékesítő a letelepedés országában fizeti meg az adót, ugyanakkor a jogszabályok alapján a vevő letelepedési országában keletkezett adófizetési kötelezettsége. A másik ok pedig a nem legális adóoptimalizálás, amikor az értékesítő a letelepedés országának alacsonyabb adókulcsát használja ki.

Az EU-ban a távértékesítés szabályait megkerülőkre tagállami szintű kiválasztások működnek. Ugyanakkor az adóhivatalok közötti együttműködést szabályozó 1798/2003/EK rendelet alapján adatot cserélhetnek egymással. Az adóhivatalok elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos adókikerülés területén is szorosabb együttműködésre léptek, az adatok és információk cseréjének intézményesítéseivel.

Jogalkotási oldalon a Bizottság oldaláról viszonylag közeli bevezetési dátummal felmerült az értékhatár eltörlése és a távértékesítők MOSS-rendszerbe történő terelése. A tagországi elfogadottsága ennek a tervnek azonban változó. Például az Egyesült Királyságban 2016. április 1-től 83.000 fontos árbevételt követően kötelező az áfa adószám kiváltása, míg a távértékesítés esetében 70.000 font az értékhatár. A távértékesítés értékhatárának eltörlése az Egyesült Királyságban ezért nagy ellenállást jelent, mivel ott a legmagasabb az áfaregisztráció értékhatára. Ugyanakkor a legtöbb – főleg a kisebb – tagállam elfogadná a távértékesítés értékhatárának eltörlését, ami az adminisztrációt is csökkentené, valamint átláthatóbb adózási környezetet teremtene.

Elektronikus szolgáltatás nyújtása

Az internetes kereskedelem területén speciális helye van az elektronikus szolgáltatásoknak. Ezek a fajta tevékenységek elképzelhetetlenek internet nélkül, hiszen nincs olyan eleme a tevékenységnek, mely nem azon keresztül bonyolódna, vagy ne kapcsolódna közvetlenül az internethez. Az elektronikus szolgáltatásokhoz tartozik például a mobil applikációk letöltése, az applikációkba épített vásárlások, de a tartalomelérések, tartalomletöltések, szoftverletöltések is. Az elmúlt éveket megvizsgálva az elektronikus kereskedelem fejlődése a szolgáltatások piacán volt a legjelentősebb.

Az elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatos adózási terület is jelentős változásokon ment át. Az áfa tekintetében az egyik legfontosabb kérdés, az elektronikus szolgáltatások teljesítési helye változott meg 2015. január 1-vel. Minden esetben a szolgáltatást igénybe vevő helye dönti el az elektronikus szolgáltatás teljesítésének helyét. A nem adóalany, jellemzően magánszemély részére nyújtott elektronikus szolgáltatások esetében az áfatörvény 45/A § alapján, az adóalanynak nyújtott elektronikus szolgáltatások esetében pedig a 37. § alapján lehet meghatározni az igénybe vevő letelepedési helye, lakóhelye, szokásos tartózkodási helye szerint az ügylet teljesítési helyét.

Amennyiben az elektronikus szolgáltatás igénybe vevője áfa adóalany, akkor az igénybe vevőnek szükséges az adót a letelepedési hely tagállamában megfizetni. Amennyiben nem adóalany a vevő, akkor az értékesítőnek szükséges a vevő letelepedési helyének megfelelően az adót kiszámolni, bevallani és megfizetni. Így a magánszemély vevőnek nincs közvetlen áfafizetési kötelezettsége, haz értékesítő vallja be és fizeti be a vételárban feltüntetett adót.
Ez utóbbi alapvetően azzal jár együtt, hogy az értékesítőnek mindegyik tagállamba be kellene jelentkeznie, ahová az elektronikus szolgáltatását nyújtja. Az elektronikus kereskedelem jellemzői alapján tehát minden tagállamban szükséges áfaregisztrációval rendelkeznie. Ezt egyszerűsíti le a MOSS-rendszer, mely alapján elegendő csupán az értékesítőnek a saját letelepedési országában bejelentkeznie, és a rendszeren keresztül az adóbevallását és az adó megfizetését teljesíteni. Az értékesítő letelepedési helyének adóhivatala a MOSS-rendszerben befogadott bevallás adóösszegét szétosztja a bevallásban szereplő országok között.

A következőkben tegyük fel, hogy egy magyar társaság elektronikus szolgáltatást kíván nyújtani, melynek igénybe vevői között megtalálhatóak német és osztrák magánszemélyek. Vizsgáljuk meg, ekkor milyen kötelezettségek terhelik a magyar értékesítőt!

A magyar értékesítőnek nem szükséges a teljesítési hely szerinti tagállamban áfaregisztrációval rendelkeznie. Amennyiben az értékesítő Magyarországon letelepedett vállalkozás, nem választhat más tagországi MOSS-regisztrációt, kizárólag a magyart. A magyar értékesítőnek az ügyfélkapun keresztül kell jeleznie adatai változását és az EU-s séma szerinti bejelentkezési opciót kell a fenti esetben választania. Ezt követően a MOSS-rendszerű bevallást be tudja adni. A bevallást negyedévente, a negyedévet követő hónap 20-ig szükséges beadnia kizárólag elektronikus formában.

A MOSS-bevallásában elkülönítve szükséges feltüntetnie a német és az osztrák nem adóalanyoknak, magánszemélyeknek nyújtott elektronikus szolgáltatások adóalapját és adóösszegét. A Németországba nyújtott elektronikus szolgáltatások után 19%-os, az Ausztriába nyújtott elektronikus szolgáltatások után pedig 20%-os adót kell bevallania, és egy összegben befizetnie. Az adó megfizetésének határideje a bevallás határidejével megegyezik. A befizetéseket az adózónak a MOSS-rendszer által létrehozott ún. MSI-azonosítóra történő hivatkozással szükséges teljesíteni. Az adózónak mind a bevallását, mind a befizetését euróban kell teljesítenie.

Az értékesítőnek az egyik legnehezebb feladata az elektronikus szolgáltatásnyújtással kapcsolatosan a vevő letelepedési helyének, lakóhelyének beazonosítása. Amennyiben az értékesítés platformja egy közvetítő portál (pl. AppStore, Google Play áruház), akkor a portál üzemeltetői az esetek döntő többségében a vevő országát beazonosítják, és ezt az információt az értékesítő részére elérhetővé teszik. Amennyiben nincs közvetítő az elektronikus szolgáltatás nyújtója és a vevő között, akkor két független adat alapján szükséges a szolgáltatás nyújtójának beazonosítania a vevő országát. Ilyen adat lehet például a számlázási cím, IP cím, banki adatok, telefonszám stb.

Kisértékű áruk importja

A hatályos közösségi szabályozás alapján amennyiben egy áru értéke nem éri el a 10 € értékhatárt (vagy tagországi döntés szerint a 22 € értékhatárt), akkor egy egyszerűsített eljárást alkalmazhatnak. Ennek az egyszerűsítésnek az adózásra való kihatása, hogy áfát nem vetnek ki rá, így ezen kisértékű áruk importálása után nem kerül sor adófizetésre. Két magánszemély közötti, nem kereskedelmi áruküldés esetében az áfamentes értékhatár 45 €. További kedvezményt jelent, ha az áru értéke nem haladja meg a 150 € értékhatárt, ekkor nem vetnek ki vámot rá.

A fenti egyszerűsítések, illetve adókedvezmények alapja, hogy az adó összege annyira elenyésző lenne, hogy az adminisztrációs költségek meghaladnák az adó és vám értékét. Egyes felmérések alapján, amennyiben a 10-22 € értékhatár közötti árukra vámeljárás vonatkozna, a teljes vámeljárás adózói költsége közel 9 € lenne.  

A kisértékű áruimportot a gyakorlatban elsősorban Kínából, elektronikus kereskedelem útján érkező áruk teszik ki. Ugyanakkor a valós érték meghatározásánál sokszor kiderül, hogy az importált áru tényleges értéke a 22 €-t meghaladja, mégis a legnagyobb adókedvezmény elérése miatt ez alatti értéket jelölnek meg. Az elektronikus kereskedelem versenyképessége miatt ezt nem lehet hosszú távon fenntartani, ugyanakkor nagy nehézségbe ütközik az összes áruimport tételes vizsgálata.
A fenti okok vezették arra a Bizottságot, hogy a jelenleg hatályba lévő kisértékű áruimporttal kapcsolatos szabályozási környezetet átgondolják, és valamilyen egyszerűsített eljárással az adó kivethető és megfizethető legyen. Jelenleg körvonalazódó elképzelések alapján ennek a MOSS lenne az alaprendszerre, és létrejönne egy Big One Stop Shop (BOSS) rendszer a jelenlegi Mini One Stop Shop (MOSS) helyett. Ugyanakkor az is látható, hogy ennek bevezetésére nem a közeljövőben kerül sor, hanem a legkorábbi időpontként 2021 látszik reálisnak. Így eddig az időpontig az EU-s elektronikus kereskedők a kisértékű áruk értékesítése esetében némileg versenyhátrányban vannak a kínai kereskedőkkel szemben. Ezért például egy magyar elektronikus kereskedőnek érdemes átgondolnia, hogy ezen a piacon akar-e és tud-e versenyezni, és mennyire tud életképes lenni egy-egy elektronikus kereskedelmi modell.

Czöndör Szabolcs

NAV főosztályvezető