Emellett jelentős állattartással összefüggő nyilvántartási feladatai is vannak a jegyzőnek, továbbá a kapcsolódó önkormányzati feladatok ellátásában is szerepet kap, illetve kaphat.
A vonatkozó jogszabályi környezet igen összetett, s ha elemezzük ezeket, rá kell jönnünk arra, hogy az állattartással kapcsolatos feladat- és hatáskörök legnagyobb részében a fővárosi és megyei kormányhivatal, illetőleg annak járási (fővárosi kerületi) hivatala jár el.
Mindezek a hatáskörök természetesen érintik az állattartók feladatait, jogait és kötelezettségeit is, így időnként ezekre is kitérek.

Az állattartó legfontosabb feladatait, kötelezettségeit egyrészt az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény rögzíti, amikor – többek között – előírja, hogy állatot tartani csak e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírtaknak megfelelő helyen és módon szabad, továbbá az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és állatok egészségét, jólétét, nem károsíthatja a környezetet.
Ugyanakkor az állatok tartása csak állat-egészségügyi, közegészségügyi, állatjóléti, környezetvédelmi, illetve természetvédelmi indokból korlátozható.
Az is garanciális szabály, hogy mezőgazdasági haszonállat (pl. sertés, borjú, tyúk, házinyúl) tartása önkormányzati rendeletben egyáltalán nem korlátozható. A mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi ellenőrzése – tárgyi, személyi feltételek, előírások vizsgálata – a járási hivatal hatáskörébe tartozik.

A másik nagyon fontos jogszabály, amely az állatok tartását szabályozza, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Ávt.).
Az Ávt. az állattartásnak olyan részleteire is kitér, mint az állat megfelelő, biztonságos tartása, gondozása, a fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről való gondoskodás, vagy amelyek köztisztasági, közegészségügyi területet érintenek, amikor kimondja például, hogy a kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.

A kedvtelésből tartott állatok, mint például a kutya, macska vagy a nem gazdasági céllal tartott haszonállat tartásának szabályait – a mezőgazdasági haszonállat tartásával ellentétben – önkormányzati rendeletben kell meghatározni.
Önkormányzati rendeletben kell továbbá megállapítani az ebrendészeti hozzájárulás mértékét, kiszabásának feltételeit, a kedvezmények, mentességek körét, illetve megfizetésének szabályait.

Ebrendészeti hozzájárulás megállapítása nem kötelező, az Ávt. 42/C. § (1) bekezdésének megfogalmazása szerint az önkormányzat az adott év első napjáig négy hónapos kort betöltött ebek után évente ebrendészeti hozzájárulást szedhet be. Mértéke évenként és ebenként nem haladhatja meg a hatezer – veszélyes eb esetén a húszezer – forintot.

A települési önkormányzatok állattartással kapcsolatos további feladatai a következők:
1. Az önkormányzat állatvédelmi őrszolgálatot működtethet (Ávt. 48/A. §). Ez nem kötelező feladat tehát.
2. Az önkormányzatok kötelező feladata viszont a kóbor állatok befogásáról való gondoskodás. Nemcsak a kóbor ebekről, sőt, nem is csupán ebekről és macskákról van szó, hanem általában a kóbor állatok befogásáról. Ezt a feladatot az önkormányzatok általában gyepmesterrel kötött feladatellátási szerződés útján oldják meg.
Fontos azért itt megjegyezni, hogy a kóbor állatokkal kapcsolatban nemcsak az önkormányzatnak vannak kötelezettségei.
Egyrészt az állattartó köteles gondoskodni az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról [Ávt. 5. § (1) bekezdés].
Másrészt a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabs. tv.) 193. §-a az általános szabálysértési hatóság, a járási (fővárosi kerületi) hivatal hatáskörébe utalja az ebtartóknak az ebtartással kapcsolatos bizonyos jogsértő cselekedetei vagy mulasztásai szankcionálását. E szerint – többek között – aki a felügyelete alatt álló kutyát a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el és a Szabs. tv.-ben meghatározott jogkövetkezményekre számíthat.
3. Kötelezően ellátandó önkormányzati feladat az állati eredetű melléktermékek – így különösen az elhullott állatok tetemének – elszállításáról és ártalmatlanná tételéről való gondoskodás.
Ez a kötelezettség alapvetően az állati eredetű melléktermék tulajdonosát terheli. Mivel azonban az elhullott állatok tetemének tulajdonosa sok esetben ismeretlen, a törvény úgy rendelkezik, hogy ebben az esetben az állati eredetű melléktermék megtalálási helye szerint illetékes települési önkormányzatot terheli ez a kötelezettség.
Az önkormányzat feladata ez akkor is, ha az elhullott állatot közterületen találják. A közúton talált elhullott állat tetemének elszállításáról és ártalmatlanításáról a közút kezelője köteles gondoskodni. Ha a közút önkormányzati tulajdonban van, akkor ez a kötelezettség ismét az önkormányzatot terheli.
Természetesen ha az elhullott állat tulajdonosa ismertté válik, köteles a felmerült költségeket az önkormányzatnak, illetve a közút kezelőjének megtéríteni.
Az elhullott állatok tetemének összegyűjtésére és ártalmatlanítására az önkormányzatok többnyire szintén feladatellátási szerződést kötnek az állati tetemeket feldolgozó vagy azokat ártalmatlanító gazdálkodó szervezettel vagy az erre megfelelő engedéllyel rendelkező gyepmesterrel.

Az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FVM rendelet a gyepmester feladatai között – például – a következőket említi:
a) minden, például a közúton talált állathullának késedelem nélkül történő kiszállítása a gyepmesteri telepre, a hulladéktemetőbe és ott annak megőrzése, majd ártalmatlanná tétele;
b) az elrendelt állatleölések végrehajtása;
c) mindazoknak az állategészségüggyel kapcsolatos köztisztasági tennivalóknak az elvégzése, amelyeket a települési önkormányzat előír;
d) a település utcáinak, tereinek, külső határának havonkénti bejárása, a kóbor állatok és ebek befogása, amelyet kíméletesen kell végrehajtani;
e) a befogott állatoknak a gyepmesteri telepre szállítása, gondozása, megőrzése, hatósági határozatban megállapított tartási és ápolási költségek megtérítése után a tulajdonosnak való kiadása, vagy a leölés utáni ártalmatlanná tétele;
f) a gyepmesteri telepen megfigyelésre elhelyezett állatok gondozása és azokról nyilvántartás vezetése.

4. Kötelezően ellátandó önkormányzati feladat legalább háromévente ebösszeírás elvégzése. Az eb tulajdonosa és tartója az ebösszeíráskor köteles az ebbel kapcsolatos, a jogszabályban meghatározott adatokat az önkormányzat rendelkezésére bocsátani.

A fent említett önkormányzati feladatok ellátásában – a képviselő-testület ilyen tartalmú döntése esetén – természetesen jelentős szerep hárul a jegyzőre és az általa vezetett polgármesteri hivatalra.
A jegyzőnek azonban a jogszabályok – törvények, illetve kormányrendeletek – a képviselő-testület döntésétől, azaz hatáskörének átruházásától függetlenül további feladat- és hatásköröket állapítanak meg az állatok védelmével, illetve nyilvántartásával kapcsolatban. E hatáskörök megoszlanak a jegyző és a járási hivatal (s időnként más hatóság) között. Ez azt is jelenti, hogy az Ávt., illetve a felhatalmazása alapján megalkotott kormányrendeletek egyrészt elhatárolják a hatásköröket a hatóságok között, másrészt több esetben több szervnek is megállapítják ugyanazt a hatáskört, s ez időnként problémákat, hatásköri vitákat okoz(hat).
Már maga a 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet címe sem aktuális –„a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről” –, mivel a Korm. rendelet lényegében minden §-a eljáró hatóságként nevesíti nemcsak a jegyzőt, hanem a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalát is.

Az állatvédelmi hatóság kijelöléséről szóló 334/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése szerint „Állatvédelmi hatóságként a Kormány a jegyzőt, illetve a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalát  jelöli ki.”
Emellett a Korm. rendelet állatvédelmi hatóságként nevesíti a Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatalt (NÉBIH) és az élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi feladatkörében eljáró megyei kormányhivatalt.

A Korm. rendelet a különböző szakaszaiban azt is megmondja, hogy az Ávt. mely rendelkezései esetében melyik szerv az eljáró hatóság, illetve mely szervek az eljáró hatóságok.

Cikkünk folytatásában megnézzük először az állatvédelmi hatóságként eljáró jegyző törvényben – azaz az Ávt.-ben – és kormányrendeletben meghatározott olyan feladat- és hatásköreit, melyet a jogszabályok a számára – s több esetben nemcsak a számára –nevesítenek.

(dr. Feik Csaba)