A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt (Ktv.) módosító 2010. évi CLXXIV. törvény elfogadásával indoklás nélküli felmentésre és a rövid idejű felmentési időre vonatkozó rendelkezések a közszolgálati jogviszonyban – a kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályokkal összhangban és azokkal egyidejűleg – léptek hatályba. A módosítás célja az volt, hogy a munkáltató minél egyszerűbben, gyorsan és alacsony költséggel tudja változtatni a rendelkezésére álló szakembergárdát „a köz szolgálatában végzett munka színvonalának emelésére”, ahogy az a törvény indoklásában áll.  A Ktv. szintén 2011. január 1-jétől hatályba lépett 18. § (1) bekezdése értelmében a köztisztviselőt – felmentésekor – két hónap felmentési idő illeti meg.

Az Alkotmánybíróság (AB) döntése értelmében a köztisztviselők indoklás nélküli felmentését lehetővé tevő rendelkezés a határozat közzétételét követő napon, 2011. április 6-án vesztette hatályát.
Az AB indoklásában kifejtette, hogy – a kormánytisztviselőkre vonatozó szabályokkal ellentétben – a köztisztviselők esetében az azonnali hatállyal történő megsemmisítéssel a közszolgálati jogviszony megszüntetése átmenetileg sem marad szabályozatlan, ezért tért el e tekintetben az AB határozata az ez év februárjában hozott, hasonló tartalmú határozatától.

Az AB megállapította, hogy a köztisztviselők indoklás nélküli felmentésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét, a 70/B. § (1) bekezdésében szabályozott munkához való jogot, a 70. § (6) bekezdésében szabályozott közhivatal viseléséhez való jogot, az 57. § (1) bekezdésében szabályozott bírósághoz fordulás jogát, valamint az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot.

Az indoklás nélküli felmentés lehetősége ellentétes a közigazgatási döntések pártpolitikai semlegességének, a befolyástól való függetlenségének és pártatlanságának követelményével. Az indoklásnélküliség – csakúgy, mint a kormánytisztviselők esetében – korlátozza azt lehetőséget, hogy az érintett jogviszonyának megszüntetését a bíróság érdemben elbírálja. Az AB már 2011. februárjában hozott határozatában is megállapította, hogy az indoknélküli felmentés esetén a jogvédelem hiánya miatt sérül az emberi méltósághoz való jog.

Az AB ugyanakkor elutasította az 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CLXXIV. törvény 1. §-ával megállapított – 18. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványokat, így a felmentési idő megrövidítésére vonatkozó szabály továbbra is hatályban maradt.

A közszolgálati jogviszony megszüntetésének jelenlegi jogszabályi lehetőségei az alábbiak:

1. Közös megegyezés (ez esetben a köztisztviselőt a jogviszony megszüntetésének kapcsolódóan a törvény alapján járandóság nem illeti meg)

2. Lemondás (a lemondási idő két hónap, vagy ha a határozott időre szóló jogviszony esetén a jogviszonyban töltendő időből két hónapnál rövidebb idő van vissza, a jogviszony megszűnésének időpontja, de a felek együttesen rövidebb lemondási időben is megállapodhatnak).

3. Felmentés (a felmentést indokolni kell, az indok abban az esetben lehet jogszerű, ha az valós és okszerű, azaz olyan létező ok áll a felmentés hátterében, amely a jogviszony-megszüntetéssel egyértelműen összefügg. Jogvita esetén a munkáltatónak kell bizonyítani ezek fennállását. Az indok a jogvita során nem változtatható.

4. Azonnali hatállyal a próbaidő alatt (egyik félnek sincs indoklási kötelezettsége).

5. Hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel a Ktv. 50. § (2) bekezdésének h) pontja alapján (fegyelmi eljárást követően, fegyelmi határozat alapján).

Az Alkotmánybíróság határozatának teljes szövegét IDE KATTINTVA értheti el.

A kormánytisztviselők indoklás nélküli felmentésének alkotmányellenességéről és a perben állók esélyeiről dr. Horváth István munkajogász írását ITT OLVASHATJA .

Olvasson bővebben a köztisztviselői jogviszony változásairól kiadványunkban.
A részletekhez KATTINTSON IDE!