Az elmúlt 2-3 évben történt változások kapcsán a praxisok igencsak megedződtek az újítások elfogadása kapcsán. Nézzük csak szép sorjában, hogy mivel is találták magukat szembe, amivel azonosulniuk kellett, és alkalmazniuk a napi működésben. Ilyen volt az online számlázás, ami nem éppen villámcsapásként - hiszen évezredek óta számlát kell adni bármilyen szolgáltatás vagy termék értékesítésekor –, de azért elég mélyen érintette a praxisokat. Nagyon sok helyen a számlázást és a kartonozást még papír alapon oldották meg. Most viszont elkerülhetetlen volt valamilyen online program bevezetése – ezt megelőzően pedig a NAV regisztráció, ami nem kis feladat volt a rendszerben lévő hibák és a gyakorlatlanság miatt – napi szintű használata, és egyúttal már a páciensadatoknak is ezen felületen történő kezelése. Ez a fiatalabb generációnak is nehézséget okozott az első pillanatban, pedig ők egész nap kütyüket használnak, és akkor gondoljunk bele az idősebbek helyzetébe. Ebben a helyzetben nagyon fontos volt a megfelelő szoftver kiválasztása és a kollégáknak nyújtott támogatás mértéke.  

Fel sem ocsúdtunk a számlázás sztorijából, amikor belecsöppentünk az EESZT történetébe. Bár erre sem mondhatjuk, hogy derült égből érkezett, hiszen hosszas időszak volt maga a fejlesztése, majd első körben a közfinanszírozott szolgáltatók bekötése, és végül elérte a magánegészségügyet is ez az újítás. Nyilván maga a rendszer megértése és használata okozott – és szerintem még a mai napig okoz –, kisebb problémákat, de azt látom, hogy mind a szolgáltatóknak, mind pedig a szoftvert nyújtó vállalkozásoknak sikerült megugrani ezt a lécet is. 

Azt meg kell jegyezni, hogy ezen két projekt olyan szinten lekötötte a szoftveresek minden erőforrását, hogy nagyon sok egyéb – értékesítést, páciensélményt, könnyebb használatot támogató – fejlesztést kellett hátrébb sorolni, amivel most kezdik magukat utolérni, rohamtempóban. Szóval halad minden szépen a maga útján, és lassan a praxisok is felvették a fonalat. Most már ki tudnak állítani úgy számlákat, hogy hetente ne kelljen sztornózni egyet-kettőt, illetve szépen, folyamatában jelentik az EESZT felé a szükséges adatokat. 

Amikor már úgy éreztük, hogy nyugodt vizek következnek, a kedélyeket ismét felkorbácsolta egy újabb nehézség, amire mielőbb meg kell találnia mindenkinek a megoldást, ha eddig ezt még nem tette meg. Ez az „apró” probléma pedig a gazdaságos foglalkoztatás kérdése, ami feladatot ad most mind a megbízónak, mind pedig a megbízottnak egyaránt. De én emlékszem még azokra az időkre, amikor a KATA bevezetése történt az egyes praxisokban. Ott is nagy volt a félelem, hogy mit fognak hozzá szólni az érintett kollégák, felmondanak, maradnak, hogy fog menni az átállás? Azt is túlélte mindenki, sőt azt gondolom, hogy nyertesként jött ki belőle mindkét fél. Hiszem azt, hogy most is ez fog történni, ha kellően átgondolt irányvonalak mentén haladunk, és végig következetesek maradunk. A cél az, hogy mindenki komfortosan érezze magát az új helyzetben, senki érdeke ne sérüljön, és a közös teherviselés címszó alatt igyekezzünk partnerként megoldani ezt a helyzetet. 

Mi lehet a megoldás?

Az elég világosan látszik, hogy rengeteg embert érint, hiszen az egészségügyi szektorban nem nehéz havi 3 millió forintot számlázni egy-egy szolgáltató felé. Bizonyos területeken ez az összeg 1-2 hónap alatt összejön, és akkor ki kell találni a többi hónap kapcsán a helyes utat. Nagyon kevés olyan szolgáltatót láttam, aki hajlandó volt bevállalni a 40%-os plusz adót, hiszen az egy évi 10 millió forintnál plusz 2,8 millió forintot jelent. Ebben a helyzetben, amikor minden más költség is növekszik, nehezen tudom azt elképzelni, hogy ezt a plusz összeget egy praxis ki tudja termelni. 

Itt jön be, hogy változtatni kell, aminek több módja is van. Én elsőként azt emelném ki, hogy mit ne csináljanak a praxisok, mert megítélésem szerint egyenes út a bukáshoz, csak idő kérdése. Semmiképpen nem javaslom, hogy minden orvos kolléga önálló vállalkozóként jelenjen meg a páciensek felé. Mit is jelent ez pontosan? Mindenki maga számláz a páciens felé, terminált szerez, saját szoftvert és páciensdokumentációt alkalmaz – már csak a GDPR miatt is – EESZT regisztrációt csinál és természetesen alkalmazza azt. És még több tucatnyi pontnak igyekszik megfelelni, de most csak a legfontosabbakat, és egyben a legnagyobb veszélyt jelentőket soroltam fel. Bevallom őszintén, halvány fogalmam sincs, hogy ezt követően hogyan történik az anyagbeszerzés, az elvégzett kezelések elszámolása a rendelő tulajdonosával, de ami ettől is jobban érdekel, hogy a páciens milyen identitászavarba keveredik ebben az új rendszerben. Ő egyszerűen csak bement abba a rendelőbe, ahová eddig is járt – részéről semmi nem változott –, ő ragaszkodik Kiss doktorhoz és a csapatához, akik hosszú évek óta kifogástalanul kezelik a problémáját. És most egyszer csak elé tesznek egy halom papírt – mert ugyebár a különböző kezeléseket különböző orvos végzi, és mindenki a saját vállalkozását feltüntető dokumentumot íratja alá, melyek mindegyikén más-más céges adat szerepel, amit nem is ért, hiszen Ő a Kiss doktor rendelőjébe jött. Majd fizetésnél kap vagy három számlát, minden egyes kezelés kapcsán egyet-egyet, amit más-más kolléga bonyolított le. Első és legfontosabb kérdésem – most hagyjuk az elszámolást az orvos és praxis között, azt megoldják valahogy –, a páciens, ha panasza van, akkor kihez fordulhat? Ja, a Nagy doktornőhöz, aki egyébként nem rendelőtulajdonos, és fél éve már nem dolgozik a praxisban. Mert azt leszögezhetjük, hogy mindennek a folyamatnak nem kedvez a mostanában tapasztalható fluktuáció. Egyszóval ezt a metodikát ajánlanám legkevésbé a praxisoknak, mert szerintem átláthatatlanná válik egy idő után a helyzet. 

Megoldás, amit bátran ajánlok azon rendelőknek, ahol mégiscsak maradni akarnak a KATÁ-nál, hogy át kell kalkulálni a jutalékösszegeket. Itt jön be a már korábban is említett közös teherviselés elve, ahol a közreműködő kollégának is meg kell értenie, hogy a helyzet a praxis akaratán kívül – lévén törvényi szabályozás – változott, és ezen változást együtt kell megélniük. Ez számokban pontosan azt jelenti, hogy az addigi 35%-os jutalék rész 30%-ra csökken. Így nem, vagy csak később érik el a 3 milliós határt, kisebb összeggel, vagyis a megbízót kevesebb adó terheli. Természetesen ez a forgatókönyv csak abban az esetben alkalmazható, ha az adott orvos részmunkaidőben dolgozik, és a havi beszámlázott összeg 300.0000 – 400.000 forint környékén mozog. Mindezeket pontos számításokkal kell alátámasztani, kimutatni és egyeztetni.  

De mi a helyzet, ha a havi beszámlázott összeg meghaladja az 500.000 forintot? Természetesen van mindenki számára komfortos megoldás, amit egyre több rendelőben alkalmaznak, de itt is le kell szögeznem, hogy nagyfokú együttműködés szükséges mindkét fél részéről, és a közös teherviselés része itt sem maradhat el. Ezt a megoldást átalányadózásnak hívják, mely eddig is itt volt a közhasználatban, csak a KATA által nyújtott előnyös feltételek elkápráztattak mindannyiónkat, és elvetettünk más lehetőségeket. Nyilván mindenki szeretné a legtöbbet kihozni a munkájából, anyagi szempontból is, és kétségtelen, hogy erre a KATA volt a legalkalmasabb, egészen eddig a pontig. Végre minden mehetett tisztán, átláthatóan, egyszerűen és komfortosan. Az átalányadózás ugyanezt a lehetőséget biztosítja azzal a különbséggel, hogy magasabbak az adótételek, ezáltal valamivel kevesebb marad a zsebben, de fontos megjegyezni a következőket. Ezen adózási forma esetében a befizetett adót veszik alapul például a szociális juttatások esetében. Gondolok itt arra, hogy míg a KATA után körülbelül nulla forint – enyhe költői túlzással, de igaz – nyugdíjat fogunk kapni, addig ez az átalány esetében másként lesz, de említhetném itt a gyes, táppénz és nyugdíj időszakát is. Ezek mind nagyon fontos tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a döntés meghozatalakor. Az átalányadózás ugyanolyan szerződési feltételek mellett vihető tovább, mint a KATA esetében volt. Itt sem kell a közreműködőnek számlákat gyűjtenie, és havonta a könyvelőhöz rohangálnia. A kiszámlázott összeg 60%-a képezi az adóalapot, ami után ez meghatározásra kerül, és befizetéskötelezetté válik az összeg. A havi számlázott összegtől függően, illetve saját belátás szerint a megbízó kompenzálásként emelhet a jutalék mértékén, amivel „beszáll” a magasabb adó fizetésébe. Mindezt természetesen komoly kalkuláció kell, hogy megelőzze, hogy látható legyen, mi fér bele a büdzsébe, és még nem megterhelő a praxis számára, de mindenképpen a KATÁ-val szemben előnyösebb a számára is. 

Amint látható, van arra lehetőség, hogy az elszámolás része egyértelmű, átlátható maradjon a továbbiakban is, a páciensadatok kezelésével, számlázással egyetemben. Azt viszont egyértelműen tudomásul kell venni, hogy összegben nem produkálható hajszálra ugyanaz, hiszen változás történt. És a változás azt jelenti, hogy nem ugyanaz a menetrend, mint régen, hanem más. Ezt mindenkinek el kell fogadnia és alkalmazkodnia hozzá, továbbá kompromisszumokat kell kötnie, hogy az emberi kapcsolatok ne sérüljenek, és továbbra is minőségi munka folyjon. 

Korpai Erika