A tanácsadásról szóló szolgáltatások (pl. adótanácsadás, üzletviteli tanácsadás, stb.) esetében az adóhatóság alapvetően részletes írásbeli tanácsadói dokumentáció meglétét feltételezi, amely által megállapítható, hogy a teljesítésre kötelezett fél konkrétan milyen információkat adott át a megrendelőnek. Ha a tanácsadó előre meghatározott konkrét feladat elvégzésére vállal kötelezettséget (pl. egy adott termék reklám-kampányának elkészítése, illetve valamely gazdasági esemény adózására vonatkozó szabályok ismertetése), akkor az adóhatóság megalapozottan feltételezheti, hogy a teljesítés szükségszerűen írásos dokumentáció formájában öltött testet. Bizonyos esetekben ilyen jellegű írásbeli dokumentáció azonban nem feltétlenül szükséges.

Tegyük fel, hogy egy adótanácsadó cég a megrendelő részére átalánydíjas szerződés keretében, havi időszakra megállapított díj fejében nyújt szolgáltatást. A megrendelő mindig az éppen felmerülő, napi adózási tárgyú problémák megoldásában igényli az adótanácsadó cég munkatársainak segítségét, amely jellemzően szóbeli tájékoztatás formájában valósul meg. Ilyen esetben az adótanácsadás teljesítését bizonyíthatja olyan nyilvántartás is, amely röviden tartalmazza, hogy a megrendelő az adott hónapban milyen jellegű kérdésekkel, problémákkal fordult az adótanácsadó céghez. A nyilvántartásnak ezen túl azt is tartalmaznia kell, hogy a megrendelő részéről eljáró személy az adótanácsadó cég részéről konkrétan mely személytől kapta meg a szükséges tájékoztatást.

A tanácsadói tevékenység elvégzése az esetek többségében megköveteli, hogy a megbízó átadja azokat az adatokat, információkat, amelyek ismerete nélkül a tanácsadás nem végezhető el.

Tételezzük fel, hogy a vállalkozás üzletviteli tanácsadásról szóló számlát fogadott be. A felek által készített szerződés alapján a tanácsadó cég átvilágítja a vállalkozás értékesítési tevékenységét, és annak fejlesztését szolgáló javaslatokat tesz. A tanácsadó cég kizárólag akkor teljesítheti a szerződésben foglaltakat, ha áttekinti a megrendelő értékesítési tevékenységét. Ehhez a tanácsadó cég nevében eljáró személynek feltétlenül kapcsolatba kell kerülnie a megbízó részéről egy vagy több személlyel, aki(k)től a szükséges felvilágosításokat, dokumentumokat megkapja. Abban az esetben, ha a kapcsolatfelvétel ténye sem alátámasztott (már az sem állapítható meg, hogy a kapcsolatfelvétel kik között, mikor és milyen módon jött létre), akkor a számla hitelessége vitatható. Azonban a kapcsolatfelvétel igazolása nem elégséges a teljesítés megvalósulásának alátámasztásához. Ugyanis a teljesítésre nem kerülhetett sor, ha a megbízó részéről információk átadása nem mutatható ki. Az értékesítési tevékenység átvilágítása, minősítése, javaslatok megfogalmazása nem lehetséges úgy, hogy a tanácsadó a megbízó értékesítési tevékenységével összefüggő folyamatokról részletes információkkal nem rendelkezik. Tehát a kapcsolatfelvétel tényének igazolása a tanácsadáshoz szükséges információk megbízó általi átadásának hiányában nem alkalmas a teljesítés alátámasztására. Ezen túl vizsgálható a megbízó által átadott adatok, információk tényszerűsége, valamint az is, hogy ezek tartalma alapján a tanácsadói tevékenység elvégezhető volt-e.

A tanácsadás elvégzésének igazolása a számlabefogadó részéről önmagában semmiféle bizonyító erővel nem bír. Az adóhatóság konzekvens gyakorlata szerint feltétlenül azonosítani kell azt a személy(eke)t, aki(k) a számlát kibocsátó adózó részéről a tanácsadási szolgáltatást elvégezte/elvégezték. Abban az esetben, ha e személy(ek) kiléte nem állapítható meg, akkor a teljesítés a számlakibocsátó részéről nem valósulhatott meg, még akkor sem, ha a tanácsadási tevékenység tartalmát igazoló dokumentációt a számlakibocsátó és/vagy a számlabefogadó benyújtotta. Azonban az ellenőrzés nem csak a tanácsadói tevékenységet elvégző személy(ek) kilétét kívánja megállapítani. A revizorok vizsgálat tárgyává teszik azt is, hogy e személy(ek) valóban teljesíthette-e/teljesíthették-e a tanácsadási tevékenységet. Ennek vizsgálata érdekében a revízió megvizsgálja, hogy milyen szakmai ismeretekkel és egyéb kompetenciákkal rendelkezik/rendelkeznek, és ezek alapján a tanácsadói tevékenység elvégzésére „képes” volt-e. Továbbá az ellenőrzés részére benyújtott dokumentáció tartalmával és annak elkészítésének folyamatával kapcsolatban rendelkezik-e/rendelkeznek-e olyan információkkal, amelyek alátámasztják azt, hogy a tanácsadást valóban ő(k) végezte/végezték el.

A múltban az adóhatóság az ellenőrzések során számos esetben jutott arra a megállapításra, hogy nem a számla kibocsátója végezte el a tanácsadást, hanem ténylegesen a megbízónál keletkezett belső teljesítményről van szó. Ez azt jelenti, hogy valójában a vállalkozás valamely alkalmazottja, vagy a tevékenységben közreműködő tag végezte el a számlázott tevékenységet. Ilyen esetben gyakran kimutatható, hogy a számlázott összeg valójában nem a számla kibocsátója, hanem a munkavállaló, tag részére került kifizetésre. Például a vállalkozás alkalmazottja, tagja a számlakibocsátó alvállalkozóként, vagy az alvállalkozó alvállalkozójaként, illetve az alvállalkozóként közreműködő cég tagjaként jelenik meg. Amennyiben a vállalkozás bizonyíthatóan képes volt saját erőforrásainak felhasználásával a számlázott tevékenység elvégzésére, akkor ezzel más személyt, jelentős díjazás fejében megbízni gazdaságilag nem tekinthető racionális döntésnek. Ilyenkor a revizorok vélhetően számításba veszik annak lehetőségét, hogy az előzőleg részletezett eset valósult meg. Ezért kiemelt hangsúlyt helyeznek a kapcsolatfelvétellel, valamint a felek közötti információ-áramlással kapcsolatos körülmények részletekbe menő feltárására.

Amennyiben ezzel kapcsolatban a számlabefogadó terhére értékelhető tények, körülmények (lásd előzőleg leírtak) merülnek fel, akkor vélhetően a számlát fiktívnek minősítik.

Gyakorlott revizorok mindenképpen vizsgálják azt is, hogy a számlázott tanácsadói díj a kimutatható teljesítés tartalmát alapul véve a szokásos piaci árnak megfeleltethető-e. A bírósági gyakorlat szerint a számla már annak alapján fiktívnek minősíthető, hogy a számlázott ellenérték a szokásos piaci díjazásnál lényegesen magasabbnak tekinthető. A bírósági döntések abban a tekintetben is konzekvensek, hogy a szokásos piaci árnak nem egy meghatározott összeget, hanem egy sávtartományt kell tekinteni. Amennyiben a számlázott összeg belesik ebbe a sávba, akkor szokásos piaci árnak kell tekinteni. Álláspontom szerint a sávtartomány meghatározása szakértelmet igényel. Amennyiben ezzel az eljáró revizorok nem rendelkeznek, akkor szakértő kirendelése szükséges.

Bonácz Zsolt

adószakértő

Lezárva: 2020. szeptember 9.