Módosulnak a rövid távú szálláshelykiadással összefüggő szabályok

Az elmúlt hetekben számos hír jelent meg a rövid távú szálláshelykiadás feltételeinek szigorításáról.

A szigorítás tekintetében az Országgyűlés úgy döntött, hogy a helyi önkormányzatokra hárítja a döntést, figyelemmel arra, hogy így jobban érvényesülnek a helyi igények, a helyi sajátosságok.

A Magyar Közlöny 2020. július 21-i számában kihirdetésre került a rövid távú szálláshelykiadással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi XCVI. törvény, amely a rövid távú, jellemzően turisztikai célból történő lakás-, üdülő-, és egyéb, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített épületben lévő épületrész bérletével, kiadásával kapcsolatos egyes kérdések szabályozását célozza.

A magánszálláshely fogalma nem változik

A módosító törvény a magánszálláshely és az egyéb szálláshely fogalmát (ezen jogi keretek között történik a rövid távú turisztikai lakáskiadás) – változatlan tartalommal – a hatályos kormányrendeletből átemeli a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénybe. Ennek megfelelően magánszálláshelynek minősül az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakás vagy üdülő, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítása, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc, és az ágyak száma legfeljebb tizenhat. Emellett ún. egyéb szálláshelynek azokat a szálláshelyeket kell tekinteni, amelyek nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített épületben, de szálláshely-szolgáltatási céllal és nem magánszemély vagy nem egyéni vállalkozó által hasznosított, önálló rendeltetési egységet képező épületrészek, ahol az egy szobában található ágyak külön-külön is hasznosításra kerülhetnek, illetve a szobák száma legfeljebb huszonöt, és az ágyak száma legfeljebb száz.

A kereskedelemről szóló törvény hatályos szabályozása értelmében a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeit kormányrendeletben kell megállapítani. A módosító törvény kiegészíti a kereskedelemről szóló törvénybe foglalt felhatalmazást azzal, hogy nem tartozik a kormányrendelet szabályozási körébe a magánszálláshelyen és egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számának meghatározása. A törvény e feladatot önkormányzati hatáskörbe utalja. Ennek megfelelően a települési (Budapesten a kerületi) önkormányzat képviselő-testülete, a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi önkormányzat közgyűlése rendeletben állapíthatja meg a magánszálláshelyen és az egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát. Ha az önkormányzat a felhasználható napok számát nem határozza meg, abban az esetben e tevékenység időbeli megkötés nélkül végezhető. Az önkormányzat felhatalmazást kap továbbá arra, hogy a rendeletében foglaltak megsértése esetére közigazgatási bírságot és tevékenység végzésétől történő eltiltást állapítson meg.

A szabályozás rugalmasságát így két tényező biztosítja: egyrészt, hogy a tevékenység korlátozására nem országosan egységesen, hanem helyben kerül sor, továbbá, hogy az önkormányzat nem köteles korlátozó rendeletet alkotni, hanem csak mérlegelése szerint abban az esetben és ezen belül is olyan mértékben, amely a helyi viszonyok alapján indokolt.

Tájékoztatási kötelezettség

Annak érdekében, hogy a korlátozások tekintetében országos kép legyen kialakítható, a törvény előírja, hogy az önkormányzatoknak a rendeletükben foglalt korlátozásról tájékoztatást kell adniuk a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ üzemeltetője részére.

A módosító törvény 2020. augusztus 1-jén lép hatályba, tehát ezt követően érdemes minden magánszálláshelyet és egyéb szálláshelyet üzemeltetőnek figyelnie arra, hogy az érintett önkormányzat korlátozza-e a szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok számát.

Adópraxis Szerkesztőség