A diákok munkaviszonyban történő foglalkoztatásának legfontosabb szabályait a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) tartalmazza. Az Mt. határozza meg, hogy a munkavállalókkal hogyan létesíthető munkaviszony, a munkavállalókat milyen jogok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik. Ugyancsak itt találhatóak meg annak szabályai, hogy a fiatalkorú munkavállalókat milyen korlátozások, milyen többletjogok betartásával lehet foglalkoztatni.

Érdemes kiemelni, hogy az Mt. fiatal munkavállalóra vonatkozó rendelkezéseit a 18. életévét be nem töltött személy foglalkoztatása esetén kell alkalmazni. Tehát amennyiben a diák a 18. életévét már betöltötte, akkor az Mt-nek a fiatal munkavállalókra vonatkozó különös szabályait már nem kell figyelembe venni.

Az Mt. általános szabálya alapján a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.

Az alapszabadság mértéke 20 munkanap. A munkavállalónak életkortól függően pótszabadság jár. Ez a pótszabadság a 25. életévtől jár, tehát diákok foglalkoztatása esetén jellemzően még nem kell figyelembe venni.

A fiatal munkavállalónak évenként 5 munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a 18. életévét betölti.

A munkavállaló részére a szabadság arányos része jár, ha a munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg. A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

Természetesen az alapszabadság és a pótszabadság nem csupán a „rendes” munkaviszonyban álló munkavállalót, hanem a nyári munkát végző diákot is megilleti.

Tekintettel arra, hogy a diákok munkaviszonyban történő foglalkoztatása nem egy teljes évig tart, így a diákok esetében mindig alkalmazni kell a szabadság arányosítására vonatkozó szabályt.

Ha például egy 18. évnél fiatalabb diák 1 hónapig dolgozik, részére a 20 + 5 munkanap szabadság 1/12 része, vagyis 2 munkanap szabadság jár.

A diák munkavállaló esetében többnyire az a helyzet, hogy a részére járó szabadságot – a foglalkoztatás rövidsége miatt – nem adják ki természetben. Ilyenkor a munkaviszony befejeződésével a munkáltatónak a munkavállaló részére a ki nem vett szabadságot pénzben kell megváltania, vagyis 1 hónapi foglalkoztatás esetén a megállapított havi munkabér mellett szabadságmegváltás címén további 2 napi munkabért is ki kell fizetnie.

Érdemes megemlíteni, hogy amennyiben a diák munkavállaló foglalkoztatása iskolaszövetkezeti keretek között történik, akkor részére szabadság nem jár, azonban a munkavégzési kötelezettséggel nem járó időtartam ebben az esetben sem lehet kevesebb, mint amennyi szabadság „rendes” munkaviszony esetében részére járna.

dr. Németh Ildikó
jogász és adótanácsadó

Lezárva: 2020. július 14.