Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy mely okok vezethetnek a vezető tisztségviselők jogviszonyának megszűnéséhez. Erről a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezik, amelynek a jogi személyekre irányadó általános szabályai szerint megszűnik a vezető tisztségviselői megbízatás:

a)    határozott idejű megbízatás esetén a megbízás időtartamának lejártával;
b)    megszüntető feltételhez kötött megbízatás esetén a feltétel bekövetkezésével;
c)    visszahívással;
d)    lemondással;
e)    a vezető tisztségviselő halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével;
f)    a vezető tisztségviselő cselekvőképességének a tevékenysége ellátásához szükséges körben történő korlátozásával;
g)    a vezető tisztségviselővel szembeni kizáró vagy összeférhetetlenségi ok bekövetkeztével.

A fenti okokat áttekintve megállapítható, hogy a vezető tisztségviselő halála (avagy jogutód nélküli megszűnése, hiszen adott esetben jogi személy is elláthatja e feladatot azzal, hogy természetesen ilyen esetben is meg kell jelölni egy természetes személyt, aki a jogi személy nevében eljár), illetve a cselekvőképességének korlátozása egyértelműnek tekinthető.

Míg a visszahívást és a lemondást illetően a Ptk. úgy rendelkezik, hogy a jogi személy tagjai, alapítói a vezető tisztségviselőt bármikor, indokolás nélkül visszahívhatják. A vezető tisztségviselő pedig megbízatásáról a jogi személyhez címzett, a jogi személy másik vezető tisztségviselőjéhez vagy döntéshozó szervéhez intézett nyilatkozattal szintén bármikor lemondhat azzal a megkötéssel, hogy, ha a jogi személy működőképessége ezt megkívánja, akkor a lemondás az új vezető tisztségviselő kijelölésével vagy megválasztásával, ennek hiányában legkésőbb a bejelentéstől számított 60. napon válik hatályossá.

A vezető tisztségviselőkkel szembeni kizáró feltételeket ugyancsak a Ptk. jogi személyekre vonatkozó rendelkezései között találhatjuk meg, amelynek értelmében egyrészt nem lehet vezető tisztségviselő az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól nem mentesült. Másrészt ugyancsak nem lehet vezető tisztségviselő az, akit e foglalkozástól jogerősen eltiltottak (míg, akit valamely foglalkozástól tiltottak el jogerős bírói ítélettel, az az eltiltás hatálya alatt az ítéletben megjelölt tevékenységet folytató jogi személy vezető tisztségviselője nem lehet).

Az összeférhetetlenséget illetően pedig úgy rendelkezik a Ptk. a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok körében, hogy a vezető tisztségviselő – a nyilvánosan működő részvénytársaság részvénye kivételével – nem szerezhet társasági részesedést, és nem lehet vezető tisztségviselő olyan gazdasági társaságban, amely főtevékenységként ugyanolyan gazdasági tevékenységet folytat, mint az a társaság, amelyben az érintett személy vezető tisztségviselői pozíciót tölt be (ha a vezető tisztségviselő új vezető tisztségviselői megbízást fogad el, a tisztség elfogadásától számított 15 napon belül köteles e tényről értesíteni azokat a társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag). Illetőleg a vezető tisztségviselő és hozzátartozója – a mindennapi élet szokásos ügyletei kivételével – nem köthet saját nevében vagy saját javára a gazdasági társaság főtevékenysége körébe tartozó szerződéseket.

Végül a vezető tisztségviselői megbízatás megszűnhet valamely ennek érdekében meghatározott feltétel bekövetkeztével, illetve határozott idejű megbízatás esetén a megbízás időtartamának lejártával is.

A határozott idejű vezető tisztségviselői megbízatás kapcsán utalni kell arra, hogy a Ptk-ban rögzített főszabály szerinti rendelkezés alapján a vezető tisztségviselői megbízatás öt évre – ha a társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre, akkor erre az időtartamra – szól.  Lényeges azonban az is, hogy a Ptk. e körben is diszpozitívnak minősül, tehát lehetőség van a főszabálytól való eltérésre, így a tagok dönthetnek akként is, hogy a vezető tisztségviselőt határozatlan időtartamra választják meg. Ez sok esetben praktikus és logikus döntés a tagok részéről, mivel így elkerülhető az a veszély, hogy a határozott időtartam lejártát figyelmetlenségből nem észleli a társaság; illetőleg – a fent jelzettek szerint – a vezető tisztségviselők bármikor visszahívhatóak, tehát a határozatlan időtartamú megbízatás így nem hordoz magában semmilyen többlet kockázatot a határozott időtartamú megbízatáshoz képest.

A fentiek alapján látható, hogy számos oknál fogva megszűnhet a vezető tisztségviselői megbízás, amelyek között olyan triviális ok is megtalálható, mint az idő múlása, vagyis a határozott idejű megbízatás lejárta. A tapasztalatok szerint sok esetben jelent problémát, ha a társaság erről megfeledkezik, és így könnyedén abban a helyzetben találhatja magát, hogy nincs olyan személy, aki jogosult eljárni a cég nevében, ami pedig – ahogy azt a fentiekben jeleztük – jelentős, hátrányos jogkövetkezményekkel járhat a társaságra nézve.

A vezetői tisztségviselő megbízatásának megszűnése elsődlegesen és alapvetően akkor jelent problémát, ha a társaságnak csak egy vezető tisztségviselője volt, vagy adott esetben az összes vezető tisztségviselőnek egyszerre jár le a megbízatása, és ilyen módon marad vezető tisztségviselő nélkül a társaság.

Ez önmagában természetesen nem jelent orvosolhatatlan problémát, hiszen a jogalkotó biztosította a Ptk-ban az egyes cégformák számára e helyzet megoldásának lehetőségét. Így a betéti társaságok esetén, ha a beltagok vagy kültagok hiánya vagy a társasági tagok számának egy főre csökkenése következtében a társaságnak nem maradt vezető tisztségviselője, a társasági szerződés módosításáig vagy a szerződés módosításának hiányában a jogutód nélküli megszűnésig vagy a felszámoló kirendeléséig az a tag minősül vezető tisztségviselőnek, aki megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó törvényi előírásoknak, azaz ilyen esetben a kültag is lehet a társaság vezető tisztségviselője.  Míg a korlátolt felelősségű társaságokra nézve a Ptk. úgy rendelkezik, hogy ha a társaságnak nem maradt ügyvezetője, akkor a taggyűlés összehívására vagy a taggyűlés tartása nélküli döntéshozatal kezdeményezésére bármelyik tag jogosulttá válik; illetőleg, ha erre a változás bekövetkeztétől számított 30 napon belül nem került sor, abban az esetben a taggyűlést bármelyik tag vagy hitelező kérelmére a cégbíróság maga hívja össze, avagy a taggyűlés összehívására, illetve a taggyűlés tartása nélküli döntéshozatal lebonyolítására az ezt kezdeményező tagot jogosítja fel.

A valós problémát tehát az eredményezheti, ha a társaság nem vagy nem kellő időben érzékeli, illetőleg kezeli a vezető tisztségviselő(k) megbízatásának megszűnését, mivel ezzel a tagok a társaság további működését, végső soron annak létét kockáztatják.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) értelmében ugyanis, ha a cég a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve a létesítő okiratában foglaltakat, akkor a törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye, amely körbe beleértendő az is, ha a társaságnak nincs eljárásra jogosult vezető tisztségviselője.  

Abban az esetben pedig, ha a törvényes működés a cégbíróság által a törvényességi felügyeleti eljárásban hozott intézkedések (a törvényes működés helyreállítására irányuló felhívás, pénzbírság kiszabása, a taggyűlés összehívása) ellenére sem következik be, akkor a cégbíróság a céget eltiltja a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánítja, és kezdeményezi a cég felszámolását, vagy elrendeli a kényszertörlési eljárást (amennyiben az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok ezt lehetővé teszik).

Továbbá az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) értelmében az adóhatóság törli a társaság adószámát, ha a rá irányadó szabályoknak megfelelő törvényes képviselőt felszólítása ellenére sem jelentette be az adóhatósághoz.  Az adóhatóság ez alapján az adószám törléséről hozott határozat véglegessé válásának megállapítását követő napon egyúttal értesíti a cégbíróságot az adószám törlésének tényéről, illetőleg annak okáról, és kezdeményezi a cég megszűntnek nyilvánítását.  A cégbíróság pedig az adóhatóság fenti jelzése alapján a társaságot az adóhatóság kezdeményezését követő 20 munkanapon belül ugyancsak megszűntnek nyilvánítja.  

Fontos megjegyezni azt, hogy még a fenti hatósági, illetőleg cégbírósági eljárások megindulása sem eredményezik a társaság végleges és visszavonhatatlan megszűnését azon oknál fogva, hogy a vezető tisztségviselő jogviszonyának megszűnését nem rendezte a társaság megfelelően, illetőleg kellő időben, hiszen a felhívott jogintézmények (ti. az adószám törlése, a törvényességi felügyeleti eljárás) meglehetősen széles körben, szinte az utolsó pillanatokig biztosítják a társaságok számára a menekülő utat arra az esetre, ha sikerül helyreállítaniuk a társaság jogszerű működését, vagyis bejelenteni egy, a jogszabályoknak megfelelően megválasztott vezető tisztségviselőt.

Összességében tehát a társaságoknak – értve itt természetesen a társaságok tagjait és magukat a vezető tisztségviselőket is – mindig fokozott körültekintéssel kell vizsgálniuk azt, hogy a társaság jogszabályoknak megfelelő (törvényes) képviselete folyamatosan biztosított legyen, hiszen ennek hiányában egyrészt a társaság működésképtelenné válik, másrészt pedig az irányadó jogszabályok alapján a hatóságok, illetve a cégbíróság eljárása eredményeképpen akár megszüntetésre és törlésre is kerülhet a cégjegyzékből annak ellenére is, hogy a társaság mögött valós működés, vagyon és érték áll.

dr. Kisfaludy-Molnár Péter, ügyvéd