Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 124. § (3) bekezdése szerint a fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult eljárásban – semmisségi okon kívül – nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban a bizonyítékot az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő, a tényre nem hivatkozott.

Az Air. 124. § (4) bekezdése szerint az adóhatóság felhívásának tartalmaznia kell azoknak a megállapításoknak és körülményeknek a bemutatását, amelyekkel összefüggésben az adóhatóság az adózót a bizonyítékok előterjesztésére felhívja, valamint tartalmaznia kell a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést.

A jelenlegi álláspont szerint az adóhatóság saját hatáskörben dönt a felhívás kibocsátásáról. Ez azzal a következménnyel jár, hogy amennyiben az adóhatóság a felhívást kibocsátja, és az adózó a fellebbezésben vagy a fellebbezés alapján indult eljárás során az elsőfokú döntés meghozatala előtt általa ismert új tényt állít, illetve új bizonyítékot terjeszt elő, akkor az adóhatóság alappal hivatkozhat az Air. 124. § (3) bekezdésére, és a döntés meghozatala során figyelmen kívül hagyhatja az adózó tényállítását, az általa előterjesztett bizonyítékot.

Amennyiben az adóhatóság nem hívja fel az adózót a bizonyítékok teljes körű előterjesztésére, és az adózó a fellebbezésben vagy a fellebbezés alapján indult eljárásban új tényt állít, illetve új bizonyítékra hivatkozik, akkor az adóhatóság a döntése meghozatala során az új tényt, illetve az új bizonyítékot köteles figyelembe venni, függetlenül attól, hogy az új tény mikor (az elsőfokú döntés meghozatala előtt vagy után) jutott az adózó tudomására, illetve az új bizonyíték mikor (az elsőfokú döntés meghozatala előtt vagy után) került az adózó birtokába.

Az Air. meghatározza, hogy etekintetben új ténynek, illetve új bizonyítéknak minősül az adózó által nem hivatkozott és az elsőfokú adóhatóság által a döntéshozatalkor nem ismert tény, illetve bizonyíték, valamint az adózó által hivatkozott, de a döntéshozatalig az elsőfokú adóhatósághoz meg nem érkezett bizonyíték.

A fenti szabály tehát nem általánosságban tiltja a fellebbezésben, valamint a fellebbezés alapján indult eljárásban az új tények állítását, illetve az új bizonyítékokra történő hivatkozást, hanem kizárólag azon tényekre és bizonyítékokra vonatkozóan, amelyekről az elsőfokú döntés meghozatala előtt a jogosultnak már tudomása volt.

Ennek megfelelően a jogosult a fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult eljárásban hivatkozhat olyan új tényre, amely az elsőfokú döntés meghozatalát követően jutott a tudomására, illetve hivatkozhat olyan új bizonyítékra, amely az elsőfokú döntés meghozatalát követően került a birtokába. Amennyiben ilyen eset áll fenn, akkor az adózónak az új tény állításával, illetve az új bizonyíték előterjesztésével együtt célszerű és szükséges is igazolnia, hogy az új tény, illetve az új bizonyíték az elsőfokú döntés meghozatalát követően jutott a tudomására, illetve került a birtokába.

Az új tény állításának és az új bizonyítékra történő hivatkozásnak a tilalma az Air. 129. § (5) bekezdése szerinti új eljárás során is érvényesül. Eszerint – a másodfokú adóhatóság vagy a bíróság által elrendelt – új eljárás során – semmisségi okon kívül – nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről az eljárás alanyának a megelőző eljárásban hozott elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő. Az adóhatóság felhívásának tartalmaznia kell a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést.

Fontos, hogy az új tény állításának és az új bizonyítékra történő hivatkozásnak a tilalma nem érvényesül abban az esetben, ha a tény vagy a bizonyíték semmisségi okot eredményez.

Az Air. 132. § (1) bekezdése szerint semmiségi ok:
a)    ha az ügy nem tartozik az eljáró adóhatóság hatáskörébe, az ideiglenes intézkedés kivételével;
b)    ha a döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki,
c)    ha a döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy az ügyész a vádemelést elhalasztotta és annak tartama eredményesen telt el,
d)    ha a döntés tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott jogerős határozatával ellentétes, vagy
e)    ha a döntés meghozatala során törvényben semmisségi oknak minősített súlyos eljárási jogszabálysértést követtek el.

A semmisségi okok esetén az adóhatóság döntését meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni, és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni.

Az adóhatóság döntése azonban a felsorolt semmisségi okok esetén sem semmisíthető meg, ha
a) az az adózó jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés véglegessé válása óta három év eltelt, vagy
b) a kötelezettséget megállapító döntés véglegessé válásától, vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt.

A b) és c) pontban meghatározott semmisségi okok esetében a döntés időkorlátozás nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a jövőben az ellenőrzés megállapításaira tehető észrevételben, illetve az adóhatósági felhívásra történő válaszban, nyilatkozatban kell előterjeszteni az adózóknak azokat a tényeket, illetve bizonyítékokat, amelyekkel meg kívánják határozni az ellenőrzési eljárást követő adóhatósági döntést, feltéve, hogy ezek a rendelkezésükre állnak. A jövőben már nem lesz lehetőség arra, hogy az elsőfokú döntés meghozatala előtt rendelkezésre álló tényeket, bizonyítékokat az adózók – akár taktikai okokból – a fellebbezés során terjesszék elő.

dr. Németh Ildikó
jogász és adótanácsadó