A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 23. § (1) bekezdése szerint a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (a továbbiakban: kötelező foglalkoztatási szint).

Az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 7. pontja határozza meg a munkaadó fogalmát, mely szerint az Mmtv. alkalmazásában munkaadónak minősül a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 58. § (5) bekezdés c) pontja szerinti munkaadó. Ez utóbbi szerint munkaadó: az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetve magánszemély és annak jogi személyiséggel nem rendelkező társasága, aki munkavállalót foglalkoztat, vagy foglalkoztatni kíván.

Az Mmtv. 2015. július 19. napjától külön szabályban rendelkezik arról, hogy munkaerő kölcsönzés esetén – főszabály szerint – a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél kell a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe venni. A főszabálytól eltérően, a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönbeadónál kell figyelembe venni, amennyiben a kölcsönbeadó a kölcsönvevő felé erre irányuló nyilatkozatot tesz.

Érdemes megjegyezni, hogy az Mmtv. különös szabályának hatályba lépését megelőzően, azaz 2015. július 19. napját megelőzően – különös rendelkezés hiányában a jogszabályok értelmezése és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatása alapján – munkaerő kölcsönzés esetén a rehabilitációs hozzájárulási kötelezettség a kölcsönbeadó munkáltatót terhelte.

dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász, adószakértő