Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Módosító tv.) módosította a munkáltató által adómentesen nyújtható mobilitási célú lakhatási támogatás adózási szabályait. A támogatás adómentességének mértéke 2018. január 1. napjától jelentősen emelkedik. Jelenleg a támogatás – havonta, a minimálbér százalékában – a foglakoztatás első 24 hónapjában 40 százalék, a következő 24 hónapban 25 százalék, majd újabb 12 hónapban 15 százalék. Az említett mértékek a 2018-tól folyósított támogatások esetében 60, 40, illetve 20 százalékra emelkednek.

A szabályozás – szintén 2018. január 1-jétől – kiegészül azzal, hogy az adómentesség ugyanazon munkáltatóval létrejött új munkaviszony esetén a juttatás időtartamát a munkaviszonyok időtartamának összeszámításával kell meghatározni.

Fontos változás, hogy 2018. január 1-jét követően az adómentesség határozott idejű munkaszerződés esetén is alkalmazható lesz.

Az adómentességre való jogosultság vizsgálata során – a szabályozási célnak megfelelően, az érvényesülő joggyakorlatot megerősítendő – az állandó lakóhely (amely az Art. szerinti kötött kategória) helyett a lakcím-nyilvántartás szerinti lakóhely fogalmát kell alkalmazni.

Továbbá, a jövőben olyan munkavállaló is kaphat adómentesen lakhatási támogatást, aki a munkaviszony létrejöttét megelőző 12 hónapban és a támogatás nyújtásának időpontjában rendelkezik ugyan lakás tulajdonjogával a munkavégzés helyén (vagy annak a rendelkezésben említett közelségében), de a lakás haszonélvezeti joggal terhelt, vagy a tulajdonjog mértéke nem haladja meg az 50 százalékot.

A módosítás szövegszerűen is megjeleníti azt – az eddigiekben jogértelmezéssel levezethető – körülményt, hogy az adómentesség munkaerő-kölcsönzés esetén is alkalmazható.

A módosítások 2018. január 1-jén lépnek hatályba, az akkortól keletkezett bevételre kell azokat alkalmazni.

 dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász, adószakértő