A praxisjog az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény 1. § (2) bekezdés c) pontja szerint az egészségügyi államigazgatási szerv által a háziorvos, a házi gyermekorvos, illetve a fogorvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog, amely alapján önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettséggel, meghatározott körzetben végezhető. A praxisjog olyan személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A praxisjog elidegenítésére irányuló jog a praxisjog jogosultját is megilleti.

A praxisjog elidegenítéséből származó bevétel adókötelezettségét a korábban hatályos szabályok alapján nem befolyásolta, hogy a praxisjog jogosultja hogyan jutott hozzá a praxisjoghoz.

A 2017. június 20. napjától hatályos módosítás különbséget tesz aszerint, hogy a praxisjogot értékesítő magánszemély eredeti jogosultja-e a praxisjognak.

Amennyiben a praxisjogot az eredeti jogosult magánszemély ruházza át, akkor az átruházásért kapott ellenérték adómentes jövedelemnek minősül.

Eredeti jogosultnak azt az orvost kell tekinteni, aki az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény 2000. február 26-i hatálybalépésekor háziorvosként, házi gyermekorvosként, fogorvosként dolgozott, és a törvény erejénél fogva kapta meg a működtetési jogot.

Amennyiben a praxisjogot nem az eredeti jogosult magánszemély ruházza át, akkor a praxisjog átruházásából származó jövedelem adókötelezettségének megállapítására az Szja-tv. 28. § (6) bekezdését kell alkalmazni.

Eszerint egyéb jövedelemnek minősül a praxisjog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része (számított összeg), ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő évben történik. Ha az átruházás a praxisjog megszerzését követő második évben vagy azt követően történik, a jövedelem a számított összeg

– 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben,

– 2. 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben,

– 3. 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben,

– 4. 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és az azt követő években.

Tehát a praxisjog átruházásáért kapott bevétel alapján megállapított jövedelem változatlanul egyéb jövedelemnek minősül, a jövedelem megállapításának módja nem változik, a jövedelem ugyanakkor a szerzés és értékesítés között eltelt idő függvényében csökkenthető. Amennyiben az értékesítés a szerzést követő ötödik évben vagy később történik, úgy a jövedelem adómentes.

Fontos, hogy átmeneti rendelkezés alapján az új szabályok már a 2017. január 1-jétől keletkezett adókötelezettségekre is alkalmazhatóak.

dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász, adószakértő