A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao-tv.) 1. § (2) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezés szerint az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az adóelőny célját.

Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha pedig a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak fő célja adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.

Ez a rendelkezés 2016. december 31. napjáig még úgy rendelkezett, hogy ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolt költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.

A különbség tehát annyi, hogy a jogügylet „célja csak adóelőny” vagy a jogügylet „fő célja adóelőny”.

Ennek megfelelően korábban, azaz 2017. január 1-jét megelőzően csak abban az esetben volt jogosult az adóhatóság az adóelőnyt biztosító szabály alkalmazhatóságát vagy érvényesíthetőségét kétségbe vonni, ha az alapul szolgáló jogügylet kizárólag az adóelőny érvényesítése céljából jött létre. Az új, 2017. január 1-jétől hatályos szabály alapján elegendő a kifogásoláshoz, ha az adóhatóság megítélése szerint a jogügylet fő célja az adóelőny elérése.

Sajnos a módosítás – várhatóan – sok esetben kellemetlen helyzetet fog eredményezni az adózók számára, hiszen nagyon nehezen húzható meg a határ, hogy egy jogügylet meddig tekinthető gazdasági, kereskedelmi célú ügyletnek, és mettől tekinthető adóelőnyt kihasználó jogügyletnek. Sőt valljuk be, hogy az esetek többségében, ha az adózó előtt különböző megoldási lehetőségek állnak egy gazdasági cél megvalósítása érdekében, akkor természetes, hogy az adózó azt a megoldási lehetőséget választja, amely a lehető legoptimálisabb adójogi következményekkel jár.



dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász, adószakértő