Elfogadta az országgyűlés, hogy a reklámadó az eddigi 5,3 százalékról 7,5 százalékra emelkedjen.
(A 7,5 százalék soknak tűnhet, de a törvényjavaslat eredetileg 9,0 százalékkal számolt.)

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy adó mértéke 2017. január 1. és 2017. június 30. között – annak érdekében, hogy egyetlen adózó esetén se következzék be visszamenőleges hatályú tehernövekedés – egységesen, a reklám-közzétételi tevékenységből eredő nettó árbevétel, mint adóalap után 0 százalék, a második félévre, azaz 2017. július 1-jétől pedig 7,5 százalék lesz az adó.

100 millió forint reklámadó-alapig járó adómentesség az uniós állami támogatási szabályokkal összhangban, de minimis támogatásként vehető igénybe –, így ennek az is feltétele, hogy a csekély összegű támogatásokról rendelkező 1407/2013/EU bizottsági rendelet kritériumainak is eleget tegyen a cég.

A vállalkozások számára jó hír az is, hogy a saját célú reklám közzététele – mondjuk a céges logóval ellátott golyóstollak, kulcstartók osztogatása a vásárlóknak – nem lesz adóköteles, annak közvetlen költsége nem képez adóalapot, mivel a törvény ezentúl csak az ellenszolgáltatás fejében való reklámközzétételt teszi adókötelessé.

Egyébként a reklámadó markáns emelése ellen korábban már a Magyar Lapkiadók Egyesülete és a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete is tiltakozott.
Álláspontjuk szerint az iparágban szokásos mértékű nyereség nem bír el további adóemelést, ami végül is a szektorban működő vállalkozások egy részét arra kényszerítené, hogy csökkentsék munkavállalóik létszámát, esetleg megszűntessék tevékenységüket, de az EU-n belüli székhelyváltás is megfontolandó megoldás lehet számukra.

Bárhogy is döntsenek e társaságok, az a költségvetés számára mindenképpen adókiesést – a kieső munkabérek elmaradt közterhei, társasági adó – jelent.
A költségvetésre – reklámadó ügyben – egyébként is rájár a rúd, a már befizetett adó visszafizetése miatt is megcsappannak majd az állami források.

Visszajáró reklámadó kontra társasági adó

Ugyanis a reklámadót fizető adóalanyok által a 2017. június 30-ig lezárt (2014-2016 és 2017-ben kezdődő törtidőszaki) adóévekre bevallott és megfizetett adó az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) szerinti túlfizetésnek minősül, melynek az Art. szerinti visszatérítését az arra jogosultak kérhetik az állami adóhatóságtól.

Lényeges, hogy a törvény azt is kimondja, hogy a 2017. június 30-ig lezárt adóévekre bevallott, de meg nem fizetett adót később sem kell megfizetni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bevallási kötelezettség alól is visszamenőlegesen mentesülnek a cégek: a szóban forgó időszakokra vonatkozóan, esetlegesen elmaradt bevallásokat pótolni kell.

A jogalkotó továbbá előírja az állami adóhatóság számára, hogy a visszatérítésre jogosult reklám-közzétevő adóalanyokat értesítse arról, hogy a megfizetett reklámadó – az adózás rendjéről szóló törvény szerinti adó-visszatérítés szabályai szerint – visszajár. (Ez esetben is érvényes az a szabály, hogy ha az adózónak más közteher-nemben tartozása áll fenn, akkor a megfizetett reklámadónak csak a tartozást meghaladó része téríthető vissza.)

A törvény átmeneti szabályként arról is rendelkezik, hogy ha az adóalany adóéve magában foglalja 2017. július 1-jét, akkor az adóalany a 2017. január 1. és 2017. június 30. közötti időszakra vonatkozó 0 százalékos adómértékeket – döntésétől függően – időarányosan számított adóalapjára (a teljes adóévi adóalap időarányos részére) vagy az időszakra vonatkozóan tételesen, könyvviteli zárlat alapján megállapított adóalapjára (adóalap-részre) alkalmazza.

„Túlzott” adóelőleg és megoldás az Art.-ban

A 2017. július 1-jét magában foglaló adóévre fizetendő adóelőleget az új előírások szerint  a 2016. évben kezdődő adóévben elért, saját célú reklámok közvetlen önköltsége nélkül számított adóalap figyelembevételével kell megállapítani, bevallani és megfizetni, de csakis akkor, ha az adóalap összege a 100 millió forintot meghaladja.

A reklámközzétevő vállalkozások az őket terhelő reklámadó megfizetését az adózás előtti eredményük terhére, ráfordításként számolhatták el, azaz adóalapjukat csökkentő tételként érvényesíthették az éves társasági adóbevallásukban.

2017-ben – az új szabályok szerint – túlfizetésként jóváírt, eddig befizetett reklámadót, mint egyéb bevételt kell az érintett társaságoknak könyvelniük.

A visszafizetett összegekre tehát egységesen 9 százalékos társasági adót kell megfizetniük a médiavállalkozásoknak.

Tekintve, hogy a korábban hatályos 10, illetve 19 százalékos társasági adókulcs a jelenlegi 9 százalékra csökkent, az érintett cégek így is szert tettek némi „véletlen” adómegtakarításra. A most egyéb bevételként az adóalapjukat hizlaló összegek, ráfordításként való elszámolásukkor még a korábbi, magasabb adómértékek alól „menekítették ki” az adóalap megfelelő részét. A korábbi ráfordításként elszámolt adó és a várható jóváírása miatti adófizetési többlet tehát így is pozitív egyenleggel zárul számukra.

Ráadásul azok a társaságok, amelyek korábban magasabb társasági adókulccsal adóztak – 500 millió forintos társasági adóalapot túllépő vállalkozások – még jobban járnak, mint szerényebb bevételű versenytársaik, a korábbi és a jelenlegi társasági adómérték esetükben jelentősebb különbözetének köszönhetően.

Lényeges, hogy az adóhatóság minden vállalkozás számára a reklámadó-előlegről benyújtott bevallásban szereplő összeget fogja az esedékességi időpontokban (július 20. és október 20.) előírni.

Tekintettel arra, hogy a 2017-ben teljesítendő adóelőlegeket még a régi szabályok (éves 5,3%-os adókulcs, a saját célú reklám közvetlen költsége is része az adóalapnak) figyelembevételével kellett kiszámítani, a vállalkozások számottevő részének valószínűleg kevesebb adót kell majd fizetnie 2017-ben, mint amit az adóelőlegről szóló bevallásban szerepeltettek.

Ha a 2017. évi kötelezettség vélhetően jelentősen elmarad az adóelőlegként fizetendő összegtől, úgy eben az esetben is élhetnek az Art. 42. § (4) bekezdésében részletezett lehetőséggel az érintett cégek, és kérhetik az adóelőleg csökkentését, a fizetési határidőt megelőzően (azaz július 20-a, illetve október 20-a előtt).

Sinka Júlia