Az adóügyi illetőség és annak jelentősége

 
Egy személy, legyen az természetes vagy jogi személy, jövedelmeinek adózási megítélését alapvetően meghatározza, hogy hol bír adóügyi illetőséggel. Az illetőség általában ahhoz a helyhez kapcsolódik, amelyhez a személyt a legszorosabb gazdasági, családi és kulturális kapcsolatok fűzik, és ez a szoros kapcsolat alapozza meg az érintett állam adóztatási jogát is. Éppen ezért általában minden állam pontosan meghatározza, kiket tekint belföldi adóügyi illetőséggel bírónak (és rendelkezik felettük korlátlan, a külföldi és belföldi jövedelmekre is kiterjedő adóztatási joggal), illetve külföldi illetőségűnek (akiknek csak a belföldről származó jövedelmét adóztatja). Ez a kérdéskör Magyarországon is megjelenik a személyi jövedelemadó törvény (a továbbiakban röviden: szja), valamint a társasági adó törvény rendszerében.

Magyarországon az szja-törvény 3. § 2. pontja tartalmazza a belföldi illetőségű személy meghatározását. Belföldi illetőségű személy például az a magánszemély, aki magyar állampolgár (kivéve azt a kettős állampolgárt, akinek nincs Magyarországon bejelentett lakóhelye), vagy az olyan EU-s állampolgár, aki legalább 183 napig tartózkodik Magyarországon, a rendelkezés második része tartalmazza, hogy a korábban fel nem sorolt magánszemély akkor bír hazánkban belföldi illetőséggel, ha:

–       kizárólag Magyarországon van állandó lakóhelye;

–         vagy akkor, ha a magánszemély létérdekeinek központja Magyarország (azaz a magánszemélyt a legszorosabb társadalmi, családi és gazdasági kapcsolatok Magyarországhoz fűzik) abban az esetben, ha a magánszemélynek egyáltalán nincs, illetve ha Magyarországon és más államban is van állandó lakóhelye;

–         vagy a szokásos tartózkodási helye Magyarországon van, ha az előzőek alapján az illetősége nem állapítható meg.

A személyi jövedelemadó törvény 2. § (4) pontja szerint a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (korlátlan adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). Külföldi illetőségűnek minősül minden nem belföldi illetőségű magánszemély.

Magyarország természetesen csak akkor gyakorolhatja korlátlanul az adóztatási jogát, ha nincs olyan nemzetközi szerződés, amely ebben korlátozná.

 
Az adókötelezettség alakulása adóegyezmény hiányában

 
Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű magánszemélynek olyan országból származik jövedelme, amellyel Magyarország nem kötött adóegyezményt, akkor kizárólag a magyar belső szabályok határozzák meg annak adóztatási megítélését.

Az szja-törvény alapján a külföldről származó jövedelem adózhat az összevont adóalap részként (például a munkaviszonyból származó jövedelem), vagy egyes külön adózó jövedelemként (mint például a tőkejövedelmek). Az érintett jövedelem jellegének meghatározására, jövedelemkategóriába sorolására a hazai szabályok az irányadók, ami adott esetben jelentheti azt is, hogy a jövedelem külföldi és hazai minősítése eltér egymástól. Az eltéréstől függetlenül az adózóknak a hazai szabályok alapján kell besorolniuk a külföldről kapott jövedelmeiket és megfizetniük az arra vonatkozó közterheket.

Könnyen előfordulhat, hogy az az ország, ahonnan a jövedelem származik, szintén szeretné megadóztatni ezt a jövedelmet. Ebben az esetben kettős adóztatás fordul elő, azonban fontos szem előtt tartani, hogy az adózóknak ilyen esetben is teljesíteniük kell a hazai adókötelezettségüket. Ugyanakkor Magyarország a belső szabályai megalkotásakor figyelembe vette ezt a lehetőséget és az szja rendelkezéseinek keretében megoldást biztosít erre a problémára.

A személyi jövedelemadó törvény 32. § (1) bekezdés alapján, ha az adóévi összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után a magánszemély külföldön jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, a magyarországi számított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb az e jövedelem adóalapjára az adó mértékével megállapított adó.

 
Ez a szabály a gyakorlatban a következőképpen működik: Tegyük fel, hogy egy magyar magánszemély Algériában több mint fél évig nem önálló munkát végzett, amiért fizetést, átszámítva összesen 1 millió forintot kapott. Ezt a jövedelmet Algéria, mint a munkavégzés helyének állama valószínűleg megadóztatja, az adómérték erre a jövedelemre 30%. Ugyanakkor ezt a jövedelmet Magyarország is szeretné megadóztatni, mivel azt egy belföldi illetőségű adózó szerzi meg, itthon az erre vonatkozó adómérték 15%. Az Algériában fizetendő adó (1.000.000x0,3=300.000) az szja szabályai alapján korlátozott mértékben csökkenti a Magyarországon fizetendő adót. A fenti rendelkezés alapján az algériai adó 90%-a (ami 270.000 forint), de legfeljebb az e jövedelem adóalapjára a magyar adó mértékével megállapított adó, ami 150.000 forint (1.000.000x0,15), csökkenti a Magyarországon fizetendő adót, így hazánkban végső soron 0 forint adót kell megfizetni. A szabály második felében szereplő korlát biztosítja, hogy ha a külföldön fizetett adó 90%-a magasabb lenne, mint a Magyarországon fizetendő adó, akkor legfeljebb a magyar adó mértékéig, tehát összességében nulláig, lehessen csökkenteni a fizetendő adót.

A külön adózó jövedelmek esetében – mint például a vagyonátruházásból származó jövedelmek vagy a tőkejövedelmek (osztalék, kamat, árfolyamnyereség) – a személyi jövedelemadó törvény 8. § (2) bekezdése alapján a külföldön megfizetett adó beszámításának általános szabálya szerint a belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó, de a fizetendő adó ilyen esetben sem lehet kevesebb az adóalap 5 százalékánál.

Csabai Róbert

NGM, Adópolitikai és Nemzetközi Adózási Főosztály, osztályvezető

Cikksorozatunk első részét teljes terjedelmében a szeptemberi Adózási Módszertani Szemlében olvashatják.