A jogszabályalkotást a közös jogkezelésre vonatkozó hatályos szabályok felülvizsgálatával, és egy uniós irányelv előírásainak való megfeleltetéssel indokolták. Az új törvényt pedig a szabályozás nagy terjedelmével magyarázták.
    Az indoklás szerint az új jogszabály számos rendelkezése a szerzői jogi törvény szabályait veszi át, vagy pontosítja azokat.
    Koncepcionális változások történtek azonban a közös jogkezelési szabályozásban, lényeges változás például, hogy már nem minden esetben elvárás a közös jogkezelő szervezetekkel szemben a reprezentativitás.
    A törvény alapján a reprezentatív közös jogkezelő szervezeteken kívüli egyéb közös jogkezelő szervezetek egy egyszerű bejelentés megtételét követően, külön engedély nélkül is végezhetik tevékenységüket.
    Új szervezeti típusként jelennek meg a független jogkezelő szervezetek, amelyek a jogosultaktól szervezetileg elkülönülnek, továbbá a tevékenységükkel összefüggő, saját vállalkozási tevékenységet is végezhetnek.
    Rögzítették ugyanakkor: kötelező közös jogkezelés vagy előírt közös jogkezelés körébe tartozó esetben kizárólag reprezentatív közös jogkezelő szervezet végezhet közös jogkezelést.
    A törvényalkotási bizottság döntésével került a törvénybe, hogy az elérhetetlen jogosultaknak ki nem fizethető jogdíjbevétel 90 százalékát a közös jogkezelő szervezet köteles lesz átadni a Nemzeti Kulturális Alapnak (NKA). Ezeket a forrásokat eddig a jogkezelő szervezet a felosztási szabályzata szerint maga osztotta volna szét. Az NKA ugyanakkor az összeget a jogkezelő szervezet által képviselt jogosulti csoport javára használja fel, az NKA-törvényben szereplő céloknak megfelelően.
    A törvény szabályozza a zeneművek online felhasználásának közös jogkezelő szervezetek által történő, több tagállam területére kiterjedő hatályú engedélyezését.
    A jogszabály szakaszosan lép hatályba: egyes rendelkezései a kihirdetést követő nyolcadik napon, majd harmincegyedik napon, illetve 2017. október 1-jén.

MTI