A nyugdíj számításához figyelembe vehető keresetek és jövedelmek

Az öregségi nyugdíjhoz A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdése szerint az 1988. január
1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) kereseteket kell figyelembe venni.

Ez az időszak 2016. évi kezdő időponttal megállapított nyugellátásoknál már huszonnyolc évi jövedelem figyelembevételét jelenti, azaz az aktív kereső időszak több mint felében elért munkabérek, egyéb jövedelmek már beszámítanak a nyugdíjba, tehát tovább közeledünk az egész élet során szerzett jövedelmek figyelembe vétele, az úgynevezett életnyugdíj eléréséhez.

Ez a hosszú időszak azonban nem mindenki részére telt foglalkoztatással, jövedelemszerzéssel.

A Tny. 22.§ (4) bekezdése meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket arra az esetre kell alkalmazni, amikor nincs az előbbiekben meghatározott időszak teljes tartamára a nyugdíjhoz figyelembe vehető jövedelem.

Az előírások szerint legalább az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapítása időpontjáig terjedő idő fele részére kell keresettel rendelkezni.

Ha ez a követelmény nem teljesíthető, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell figyelembe venni.

Ha ilyen jövedelem sem áll rendelkezésre, a nyugdíjhoz figyelembe vehető keresetként a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva a hiányzó időre a minimálbér egy napra számított összegét kell figyelembe venni.

Ily módon történik a nyugdíjigénylő által ténylegesen elért, ennek hiányában a minimálbérrel pótolt jövedelmek összegyűjtése az ellátás kiszámításához.

A minimálbérrel történő kiegészítés van, akinek kedvezőtlen, mert életpályája során ennél magasabb tényleges jövedelmei voltak, így az alacsonyabb összeg rontja nyugdíja összegét, van, akinél nagyobb változást nem okoz, mert tényleges jövedelmei a minimálbérhez hasonlítottak.

A nyugdíjszámítás folyamata

Nettósítás

Az előzőek szerint összegyűjtött, nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmek úgynevezett nettósítást követően kerülnek figyelembe vételre.

A nettósítás jelenleg két lépcsőben történik:
− Először a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékekkel történik a csökkentés. Figyelembe vehető járulékok
o    a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék,
o    a nyugdíjjárulék,
o    a magánnyugdíjpénztári tagdíj,
o    a munkavállalói járulék és
o    a vállalkozói járulék, 2010. január 1-jétől az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék – azaz teljes körűen az egyéni járulékok.

A járulékokkal történő csökkentést követően az így fennmaradó összeget csökkenteni kell a személyi jövedelemadó adott időszakra vonatkozó szabályai szerint képzett összegével.

Valorizálás

A nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmek ma már majdnem három évtizedben kerültek megszerzésre, amikor igen nagy változáson mentek keresztül a munkabért meghatározó tényezők. Nem lehet azonosan „egy az egyben” beszámítani a nyugellátásba egy 1988-ban kifizetett munkabért egy 2016-ban elért jövedelemmel. A szükséges kiegyenlítést, szintre hozást az úgynevezett valorizációval lehet elérni.

A Tny. 22.§ (9) bekezdése szerint a havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.

A szintre hozás az úgynevezett valorizációs szorzószámokkal történik, amelyek évente kerülnek meghatározásra. A szorzószámok meghatározása március hónapban történik, a 2016 márciusában megjelenő szorzók kormányrendeletben kerülnek kihirdetésre.

A 2016. január 1-jétől benyújtott nyugdíjkérelmek esetén a valorizációs szorzók meghatározásáig nyugdíjelőleg kerül folyósításra, az ellátás végleges összege a valorizációs szorzók kihirdetését megvalósító jogszabály hatálybalépését követően kerül kiszámításra.

Degresszió

Nyugdíjrendszerünkben az ellátás összegének meghatározásához nem minden nyugdíjjárulék-köteles jövedelem vehető figyelembe.

Egy bizonyos összeghatár feletti (ez az úgynevezett degressziós sávhatár) jövedelmek már csak sávosan meghatározott része számítható be a nyugellátásba.

A Tny. 22. § (11) bekezdése szerint 2016-ban is, ha a nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több,

− a 372 001 – 421 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,
− a 421 001 forint feletti átlagkereset nyolcvan százalékát kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

Szolgálati idő szerinti mérték

Az öregségi nyugdíj összegének az alapjául szolgáló havi átlagkereset melletti másik meghatározó része a szolgálati idő hossza. A Tny. 2. sz. melléklete tartalmazza azt a táblázatot, amely a szolgálati idő hossza szerint adja meg a havi átlagkereset nyugdíjhoz figyelembe vehető százalékát.

Néhány kiemelés a táblázatból:
− Az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges húsz év szolgálati idő esetén a havi átlagkereset 53 százaléka lesz az ellátás összege.
− 25−36 év szolgálati idő esetén évenként 1−1 százalékkal,
− 37−40 év szolgálati idő esetén évenként 1,5 százalékkal,
− 40 év feletti szolgálati idő esetén évenként 2−2 százalékkal növekszik a havi átlagkeresetből figyelembe vehető rész.

Nincs felső határ a nyugdíjjárulék esetében

2012. december 31-éig volt hatályban az úgynevezett nyugdíjjárulék-fizetési felső határ, amely azt jelentette, hogy meghatározott összegű jövedelem feletti kereseteknél nem történt nyugdíjjárulék-fizetés, ez a jövedelem természetesen a nyugellátás összegénél sem kerülhetett figyelembe vételre.

A tavalyi évtől, így idén sincs felső határa a nyugdíjjárulék-köteles keresetnek.

Az idei alsó határ

Az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege 2016-ban havi 28 500 forint.

Ez a nyugdíjminimum-szabály azt biztosítja, hogy öregségi teljes nyugdíj esetén (azaz legalább húsz év szolgálati idő meglétekor megállapítható ellátásnál) a nyugellátás összeg érje el ezt a minimum összeget.

Kivétel

Előfordulnak olyan esetek is, amikor a teljes nyugdíjhoz szükséges húsz év szolgálati idő ugyan megszerzésre került, de a nyugdíjhoz figyelembe vehető jövedelem olyan alacsony, hogy a fentiek szerint kiszámított, a nyugdíjhoz figyelembe vehető havi átlagkeresetnél nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

Ebben az esetben a havi átlagkeresettel azonos összegben történik a nyugdíj megállapítása, amely így alacsonyabb az öregségi nyugdíj legkisebb összegénél. Hátrány ilyenkor mégsem keletkezhet, nem történik ugyanis a havi átlagkeresetből a szolgálati idő hossza szerinti meghatározás, mivel a szolgálati évek számától függetlenül a teljes havi átlagkereset lesz a nyugdíj összege.

További kedvezmény alkalmazása azonban már nem történik, az alacsony összeg nyugdíjminimumra történő felemelése elmarad.

Résznyugdíjnál (húsz évnél kevesebb, de legalább tizenöt év szolgálati idő esetén megállapítható ellátásnál) nincs nyugdíjminimum szabály.

Az ellátás összege, bármilyen alacsony is, nem kerül felemelésre a nyugdíjminimum összegéhez, amely csak a teljes nyugdíjakat illeti meg garanciaként.