Az ilyen típusú munkakörök esetén jó megoldás lehet az úgynevezett készenléti jellegű munkakörnek történő minősítés, amely megkönnyíti a munkáltató számára, hogy a munkaidővel ésszerűen és hatékonyan gazdálkodjon.
A munka törvénykönyve szerint készenléti jellegű a munkakör akkor, ha
– a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy
– a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
Fontos, hogy ezen kritériumok teljesüljenek, mert visszaélésszerűen nem lehet alkalmazni a készenléti jellegű munkakör fogalmát és az azzal járó munkaidőre vonatkozó jogszabályi lehetőségeket. Ha például egy vagyonőr feladata az aktív és folyamatos figyelés, ez aktív magatartást igényel, itt tehát aligha mondható, hogy munkaideje egy részében ne végezne munkát.
A készenléti jellegű munkakör fogalmát tárgyalta a Kúria a 2014-ben született Mfv.10719/2013/3. számú határozatában. Az ügy munkaügyi ellenőrzés alapján indult, nevezetes, a munkáltatót a munkaügyi felügyelőség azért marasztalta el, mert – a hatósági álláspont szerint – a biztonsági őrök nem készenléti jellegű munkakörben végeztek munkát.
Az elsőfokú hatóság 2011. december 15. és 2012. március 1. között munkaügyi ellenőrzés keretében vizsgálta a munkáltató munkavégzési helyein a bankfiókokban szolgálatot teljesítő biztonsági őrök foglalkoztatását. Az ellenőrzéssel érintett időszakban (2011. október–december) a munkáltató 26 fő munkavállalót foglalkoztatott különböző bankfiókoknál személy és vagyonőri munkakörben, amely munkakört a munkáltató készenléti jellegű munkakörnek minősítette. A ... Kormányhivatal Munkavédelmi- és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve határozatában megállapította, hogy a munkáltató jogsértést követett el és a feltárt szabálytalanságok megszüntetésére kötelezte. A határozat indokolása rögzítette, hogy a munkáltató 23 fő munkavállaló esetében nem tartotta be az Mt. rendelkezéseit. Az elsőfokú hatóság álláspontja szerint a munkavállalók által végzett munka jellege, így a megfigyelő szolgálaton alapuló banki biztonsági szolgálati tevékenység fogalmilag kizárja a munkakör készenléti jellegűvé minősítését.
E határozatot a másodfokú hatóság helybenhagyta. A határozat indokolásában foglaltak szerint a bankfiókokban az őrző-védő feladatokat ellátó vagyonőrök állandó figyelési tevékenységet folytatnak, így pihenésre nincs lehetőségük, a figyelés állandó munkaköri feladatuk, így az általuk betöltött munkakör készenléti jellegű munkakörnek nem tekinthető.
A másodfokú határozatot a munkáltató a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt támadta, azonban a bíróság a hatósági döntést helybenhagyta. Ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a munkáltató által foglalkoztatott, különböző bankfiókokban alkalmazott vagyonőrök elsődleges feladata az ügyféltér folyamatos figyelése. Munkavégzésük során pihenésre nincs lehetőségük, hiszen pihenőhelyiség nincs kialakítva, az étkezés időtartama alatt is figyelik az ügyfélteret, azt a legkisebb kockázatú időszakban kötelesek letölteni, szolgálati helyüket csak rendkívül kivételes esetben hagyhatják el. A közigazgatási és munkaügyi bíróság levont jogkövetkeztetése szerint mivel a perbeli esetben a munkavállalóknak pihenésre egyáltalán nincs lehetőségük és mivel kifejezetten a banki ügyféltér folyamatos és állandó figyelése a munkaköri feladatuk, a munkakörük nem készenléti jellegű.
A munkáltató a jogerős ítélet ellen a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel. Érvelése szerint az eljáró hatóság a tényállást helytelenül állapította meg, ennek következtében jutott téves megállapításra a készenléti jellegű munkakör tekintetében. Az elsőfokú hatóság a rendelkezésre álló adatokkal, dokumentumokkal, továbbá a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesen jutott arra a téves következtetésre, hogy az ellenőrzéssel érintett munkavállalók nem végeznek készenléti jellegű munkát. A hatóság által vizsgált biztonsági őr munkakör jellegéből adódik, hogy a munkavállalók a munkaidejük nagy részében intenzív fizikai, szellemi munkavégzést nem folytatnak. Egy bankban szolgálatot teljesítő biztonsági őr feladata az ügyféltér figyelése. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság elmulasztotta figyelembe venni azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy egy bankfiókban egyértelműen elhatárolható a csúcsidőszak és a csúcsidőn kívüli időszak. Emellett fontos körülmény az is, hogy a tárgybeli esetben vidéki bankfiókokról van szó, ahol egyébként is lényegesen alacsonyabb az ügyfélforgalom, mint a fővárosban. Mindezek alapján vannak olyan időszakok – alacsony ügyfélforgalom –, amikor a munkavállalók igénybevétele alacsony, az esetek egy részében pedig elhanyagolható (például, ha üres a bankfiók). A munkáltató a lényegesen alacsonyabb igénybevételre hivatkozott. Abból tehát, hogy a munkavállalóknak pihenésre nincsen lehetőségük, nem lehet következtetést levonni, tekintettel arra, hogy az alacsonyabb igénybevételnél a pihenési lehetőség nem irányadó szempont, hiszen ebben az esetben a munkavállaló folyamatosan munkát végez.
A Kúria álláspontja szerint a munkáltató mindvégig az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel járó munkavégzés esetére alapította, ennek ellenére a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogi álláspontját tévesen jórészt azzal indokolta, hogy a vagyonőröknek nincs lehetőségük pihenésre, amely jelen esetben nem törvényi feltétel.
A Kúria rögzítette, hogy a lényegesen alacsonyabb igénybevétel meghatározására a törvény nem ad iránymutatást. Ennek megállapítása során a munkavállalót a munkaköre ellátása során érő fizikai és szellemi megterhelést kell figyelembe venni az adott munkavégzés körülményeinek vizsgálatával. A munkakör jellegének megalapozott megállapításához tehát elengedhetetlen bizonyítási eljárás lefolytatása, és a bizonyítékok értékelése.
A perbeli esetben a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogszabálysértően úgy foglalt állást az adott munkakör jellegét illetően, hogy nem értékelte a munkaszerződésekben, munkaköri leírásokban, a Kollektív Szerződésben, az Őr Utasításban foglaltakat, nem tárta fel a munkavégzés körülményeit, a munkáltató bizonyítási indítványának nem adott helyt.
A Kúria megismételt eljárást rendelt el, amely során a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak a lényegesen alacsonyabb igénybe vételt kell vizsgálnia a vonatkozó jogszabályi rendelkezések, a konkrét munkaköri feladatok, a munkavégzésre vonatkozó előírások, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, valamint a felek bizonyítási indítványai alapján.

A gyakorlatban sokszor keveredik a készenléti jellegű munkakör és a készenlét fogalma. A munka törvénykönyve szerint készenlétről akkor van szó, ha a munkáltató a munkavállalót a beosztás szerinti napi munkaidején kívül rendelkezésre állásra kötelezi és ez alatt a munkavállaló az általa megválasztott helyen – például az otthonában – tartózkodik. Négy órát meghaladó tartamú rendelkezésre állás (azaz például készenlét) csak a társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása, baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése, elhárítása, továbbá a technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása érdekében rendelhető el. További munkajogi szabály, hogy a készenlét havi tartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni. A munkavállaló számára készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) tartamára havonta legfeljebb négy alkalommal rendelhető el.

A készenlét szintén nem keverendő össze a behívás alapján történő munkavégzésre létrejött munkaviszonnyal sem. A behívás alapján történő munkaviszonyban (ebben a munkaszerződésben kifejezetten meg kell állapodni) a munkavállaló munkavégzési kötelessége a feladatok esedékességéhez igazodik. A behívás alapján történő munkaviszonyban a legfeljebb napi hat óra tartamú részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló foglalkoztatható; a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét. Ebben az esetben a munkaidőkeret tartama a négy hónapot nem haladhatja meg és a munkáltatónak a munkavégzés időpontját legalább három nappal előre közölnie kell a munkavállalóval.

Hasonlóan speciális az osztott munkaidő, azonban ez sem jelenti a munkakör „készenléti-jellegét”. Osztott napi munkaidőről akkor beszélünk, ha a munkáltató – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja, azonban a beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani. Osztott munkaidőben a napi pihenőidő legalább 8 óra.

A Kúria a Mfv.II.10.131/2014/7. számú határozatában mutatott rá arra, hogy milyen különbség van a készenlét és a készenléti jellegű munkakör között.
A tényállás szerint a munkavállalók 2006. július 1-jétől álltak a munkáltató alkalmazásában híradó ügyeletes, illetve híradós munkakörben. Munkaszerződésük rögzítette, hogy megszakítás nélküli munkarendben kerültek foglalkoztatásra, és munkájukat 24/48 órás váltásos szolgálati rendben kellett ellátniuk, az ezt meghaladó idő készenléti szolgálatnak minősült. A munkavállalóknak havonta 10 vagy 11 szolgálatot kellett teljesíteniük attól függően, hogy az adott hónapban csoportjuk hányszor került szolgálatra beosztásra. A munkavállalók napi feladatai közé tartozott a riasztásoknál annak átvétele, a bejelentővel való kapcsolattartás, szükség esetén a mentők, a rendőrség, illetve a társszervek értesítése, illetve a munkavégzés helyére bekötött betörésjelző rendszer, valamint az országos hírcsatornák figyelése. A szolgálat reggel 7 órától következő nap reggel 7 órájáig tartott. A szolgálat időtartama alatt figyelték a rábízott rendszereket, összeköttetésben álltak a megyei főügyelet diszpécserével, illetve a vonulások alkalmával koordinációs tevékenységet láttak el. A tűz- és betörésjelző rendszerbe hozzávetőleg 80 intézmény került bekötésre, a riasztás a tűzoltóságra érkezett, és ezt a felpereseknek kellett észlelniük. A betörésjelző rendszer útján riasztás szolgálatonként átlagosan egy-két alkalommal történt.
A munkavállalók keresetükben rendkívüli munkavégzés ellenértékeként járó díjazás, kártérítés és munkabér megfizetésére kérték kötelezni a munkáltatót. Előadták, hogy havonta átlagosan 10 szolgálatot, azaz 240 munkaórát teljesítettek, munkavégzésük az Mt. szerint ügyeletnek minősült. Havonta 72 óra túlmunka végzésére kötelezte őket a munkáltató, ennek ellenértékét azonban nem fizette meg. Feladatuk ellátása során az állandó figyelés miatt nem alhattak. Előadásuk szerint ügyeletesként nem készenléti jellegű tevékenységet végeztek.
A munkáltató álláspontja szerint a munkavállalók munkaviszonyuk kezdetétől fogva készenléti jellegű szolgálatot láttak el, munkaszerződésük kikötése nem tekinthető érvénytelennek.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a munkavállalók keresete a rendkívüli munkavégzés ellenértékének jogalapja tekintetében alapos. Megállapította, hogy a munkavállalók nem készenléti jellegű munkát végeztek, a 24 órás szolgálaton belül folyamatosan rendes munkaidőben történő munkavégzés valósult meg. Ennek megfelelően érvénytelenül került kikötésre esetükben az, hogy készenléti jellegű munkakört látnak el, így munkavégzésükre és munkaidő-beosztásukra az Mt. általános szabályai voltak az irányadók.
A másodfokon eljárt Törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletét megváltoztatta és a munkavállalók kereseteit teljes egészében elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az adott esetben nem arról kellett dönteni a bíróságnak, hogy a felperesek ügyeletet vagy készenlétet láttak-e el, hanem, hogy készenléti jellegű munkakörben végezték-e tevékenységüket vagy sem. Ezt a tényleges munkafeltételek alapul vételével kellett megítélni, s nem a munkakör megnevezése, hanem az volt az irányadó, hogy esett-e a munkaidőre rendszeresen olyan időszak, amely nem igényelt munkavégzést. Megállapította a rendelkezésére álló adatok alapján, hogy a munkavállalók munkaideje jelentős része telt a munkára való készen állással. Ezt támasztotta alá a munkavállalók nyilatkozata, az ügyeleti napló kivonata, illetve a vonulások számáról készült kimutatás is. A munkavállalók a nem nagy mértékű riasztás kezelésén, illetve a csekély számú éjszakai vonuláson túl a munkaidejüknek csak kis részében végeztek úgynevezett rutin feladatokat. A Törvényszék megállapította, hogy a 24 órás munkaidő az esetek döntő részében nem jelentett egész napos munkavégzést, hanem munkaidejük egy részében munkavégzés nem történt, s a munkavégzés az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel járt. Mindezekre figyelemmel munkaszerződésük nem ütközött jogszabályba, így az nem volt érvénytelen.
A jogerős ítélet ellen a munkavállalók terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet a Kúria előtt. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy egy híradó ügyeletes tényleges munkájának egy bizonyos részét folyamatos figyelés, és az e-mail kapcsolat folyamatos ellenőrzése teszi ki, amely érdemi munkavégzésnek minősül. A 24 órás szolgálaton belül folyamatosan munkát kellett végezni, amely nem tekinthető készenléti jellegű munkavégzésnek. A figyelésen és az e-mail kapcsolat folyamatos ellenőrzésén túl további feladataik is voltak, ideértve a riasztások és szolgálatok átvételét, a társszervekkel való kapcsolattartást, a 105-ös segélyhívón érkező hívások fogadását, az országos hírcsatornák figyelését, a rendszeres adatszolgáltatási tevékenységet, rádió- és riasztási próbákat, a vonulások koordinálását, a pajzs program kezelését, a tűzoltóság ajtajának kezelését, illetve a betörésjelző rendszer üzemeltetését.

A munkáltató a felülvizsgálati eljárás során arra hivatkozott, hogy a készenléti jellegű volt a munkavállalók által ellátott munkakör, mivel annak sajátosságaira, s a munkavégzés feltételeire tekintettel a munkavégzés számukra az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel járt. A tűzoltóságnál nem volt ügyfélforgalom, és a híradósok hangjelzéssel értesültek arról, hogy munkát kell végezniük. Munkaidejük legalább egyharmad részében olvashattak, televíziót nézhettek stb. Csatolta az arról szóló bizonyítékokat is, hogy az e-mail forgalom sem volt jelentős, és a fontosabb e-mailek előtt telefonon is odaszóltak az azokat kezelő híradósnak. A szolgálat átvétele minimális időt vett igénybe, és a bejelentővel történő kapcsolattartás is csekély terhet rótt az adott személyre, a társszerveket pedig csak akkor kellett hívni, ha baleset történt, vagy ha tűz esetén kérni kellett a hivatásos tűzoltók segítségét. Az országos hírcsatornák figyelését nem kellett végezniük, riasztás próbát naponta egyszer kellett végezni, és a tűzoltóság ajtaját sem kellett kezelniük, mivel nem volt ügyfélforgalom. A híradós szobában a pihenéshez ágyat biztosítottak, a felperesek munkaidejük jelentős részét pihenéssel tölthették. Az egyes riasztásokat csöngetés jelezte, a betörőjelző rendszernek is hangjelzése volt, a fontosabb e-maileknél pedig telefonon is odaszóltak nekik, így a munkájuk nem igényelt folyamatos ellenőrzést.
A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perbeli esetben nem azt kellett vizsgálni, hogy a munkavállalók ügyeletet vagy készenlétet láttak-e el, hanem hogy foglalkoztatásukra készenléti jellegű munkakörben került-e sor vagy sem. Mindkét jogintézmény esetében meghatározó ismérv a munkavégzésre történő rendelkezésre állás, azonban az ügyelet, illetve készenlét ellátására a rendes munkaidőn kívül kerül sor, a készenléti jellegű munkakörben pedig a munkavállaló a rendes munkaidejében végez munkát.
A munkakör akkor minősíthető készenléti jellegűnek, ha a munkavállaló a munkaköri feladatai jellege miatt hosszabb időszak alapulvételével a rendes munkaideje legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, illetve, ha a munkavégzés a munkavállaló számára az általánoshoz képest számottevően alacsonyabb igénybevétellel jár. Ezen utóbbi esetben a munkavállaló munkaidejében folyamatosan munkát végez, ám ennek intenzitása, megerőltető volta, az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb, kisebb igénybevétellel jár. Annak megállapításához, hogy ennek feltételei az adott esetben fennállnak-e vagy sem, szükséges megvizsgálni a konkrét munkaköri feladatokat, a munkavégzésre vonatkozó előírásokat, a kialakult munkahelyi gyakorlatot.
A munkavállalóknak a figyelésen túl végzett tevékenysége csak kis részét tette ki munkaidejüknek, és saját perbeli nyilatkozatuk szerint is az csak néhány perces munkavégzést jelentett. Ennek megfelelően helytálló volt a Törvényszék döntése a körben is, hogy a munkavállalók munkaszerződése jogszerűen rögzítette azt, hogy a foglalkoztatásukra készenléti jellegű munkakör keretén belül kerül sor, és állapította meg a munkaidőkeretük mértékét.

Készenléti jellegű munkakör alkalmazása esetén speciális munkaidős szabályok alkalmazására ad lehetőséget a munka törvénykönyve.
Ezek közül az első és a legfontosabb, hogy a teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el. Ez az úgynevezett hosszabb teljes munkaidő (erre egyéb esetben csakis akkor van lehetőség, ha a munkavállaló a munkáltató vagy annak tulajdonosának hozzátartozója). Fontos kiemelni, hogy ez a napi 12 óra a napi munkaidő mértéke, „bázis-egysége” (szemben az általános teljes munkaidővel, ahol ez a mérték 8 óra). A munkáltató köteles ezt a megállapodást nyilvántartani.

Amennyiben a felek a napi munkaidő mértéke tekintetében megállapodást kötöttek, úgy mód van arra, hogy – szintén (írásbeli) megállapodásban – a felek a beosztás szerinti napi, illetve heti munkaidő maximum mértékét is felemeljék: ennélfogva a megállapodásban kiköthető, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra, heti munkaideje legfeljebb hetvenkét óra lehet. Tehát a készenléti jellegű munkakör esetében a beosztás szerinti munkaidő felemelése nem a munkáltató egyedi döntése, hanem ahhoz a felek írásbeli megállapodása szükséges. E megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidő-keret elrendelése esetén a munkaidő-keret utolsó napjára, tizenöt napos határidővel felmondhatja. Bár az Mt. a felmondás módjáról nem rendelkezik, célszerű a felmondást is írásban közölni a másik féllel.

A munkavállaló beosztás szerinti napi vagy heti munkaideje huszonnégy, illetve hetvenkét órás időtartamot legfeljebb egy órával haladhatja meg, abban az esetben, ha a téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik.

A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló beosztás szerinti napi munkaidejének maximális időtartamába a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkát is be kell számítani. Ugyanakkor a beosztás szerinti heti munkaidő maximális időtartamába a rendkívüli munka minden típusa beleszámít (azaz nem csak a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munka, hanem például a munkaidőkereten felüli rendkívüli munka is). Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén ez utóbbi szabályt (azaz a rendkívüli munkának a beosztás szerinti heti munkaidő maximális időtartamába történő beszámítását) a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni.
A munka törvénykönyve szerint a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében a munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét lehet (tehát ehhez nem szükséges kollektív szerződés). E munkavállalói csoport számára vasárnapra rendes munkaidő elrendelhető és e napra 50% vasárnapi pótlék illeti meg. Fontos kiemelni, hogy ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be.
A pihenőidőket tekintve is speciális a szabályozás a készenléti jellegű munkakörökben: készenléti jellegű munkakör esetében a munkaközi szünet munkaidőnek minősül (tehát arra munkabér jár).

A készenléti jellegű munkakörben az Mt. lehetőséget biztosít arra, hogy nyolc óra napi pihenőidőt osszon be a munkáltató (az általánosan irányadó tizenegy óra helyett). E körben azonban az egészséges és biztonságos munkavégzés kritériumaira is figyelemmel kell lenni.
Ha a készenléti jellegű munkakörben dolgozik a munkavállaló, részére ugyanúgy heti két pihenőnap jár, mint más munkavállalóknak. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók, azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkavállaló számára hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani.