Németh Dávid úgy véli, hogy a felvetést kérdésessé teszi annak költségessége is. 1945-től 1971-ig létezett egy aranystandard rendszer, de a tőkeáramlások intenzitása fenntarthatatlanná tette azt.

Kína és az Egyesült Államok között azonban jelenleg egy háború folyik azért, hogy ki tudja annyira alacsonyan tartani a valutájának az értékét, hogy versenyképesebbé váljék. Az USA most gyakorlatilag pénzt nyomtat azért, hogy elértéktelenedjék a dollár.

Ezt oldaná meg az új aranystandard rendszer. A felek megállapodnának abban, hogy milyen értéken váltják át egymás devizáját, és ettől csak kivételes esetekben térhetnének el.

Az aranyár mozgása azonban befolyásolná a devizák árfolyamát, ami ugyancsak spekulációt eredményezne.

Az aranystandardrendszer átmenetileg segíthetne, de idővel abban a rendszerben is nőne a feszültség. Az átállás költsége azonban megkérdőjelezi a bevezethetőségét. A szabályozás megakadályozhatná a leértékelési versenyt, ez azonban nem érdekük az érintetteknek. A jegybankoknak szuverenitásukat kellene feladniuk.

A monetáris politikával is lehet segíteni, hogy a válságok ne mélyüljenek el, vagy rövidebb életűek legyenek, és ez az az érv, ami viszont a jegybankok függetlensége mellett szól.

(A rovat híreinek forrása a Gazdasági Rádió Online)