A COVID-19 foglalkozási eredetének elismerése

Az Eurostat 2020 májusában módszertani ajánlást tett az EU tagállamainak a COVID-19 nyilvántartásának gyakorlatára és statisztikai feldolgozásra, majd kérdőíves felmérés révén tájékozódott a 27 tagállam (valamint Norvégia és Svájc) nemzeti gyakorlatáról a 2021. júniusi helyzet szerint, amit kiadvány formájában tett közzé. 
A felmérés szerint valamennyi országban figyelembe veszik a COVID-19 foglalkozási kockázatát, de a gyakorlat igen heterogén mind a kivizsgálás és a kompenzálás módja, mind az egyes gazdasági ágazatokra és foglalkozásokra való kiterjesztés tekintetében. A COVID-19-et a legtöbb (17) ország – köztük Magyarország – foglalkozási betegségként ismeri el, 3 ország (Olaszország, Spanyolország, Szlovénia) munkabalesetként, 5 ország (Dánia, Németország, Belgium, Finnország, Ausztria) a nemzeti kritériumok szerint vagy foglalkozási megbetegedésként vagy munkabalesetként ismeri el, még 2 ország (Írország és Görögország) nem határozta meg az elismerés módját. 
Magyarországon az Emberi Erőforrások Minisztériuma a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, valamint a köznevelési intézmények vezetőinek a baleseti táppénz tárgyában írt tájékoztatója tartalmazza a COVID-19 fertőzött dolgozók betegségének foglalkozási betegségként való elismerésének munkavédelmi és társadalombiztosítási eljárásrendjét [ami közel azonos a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet szerinti előírásokkal]. 

A foglalkozási megbetegedés megállapításának folyamata COVID-19 esetén

1. A COVID-19 tüneteit mutató biztosított telefonon értesíti az elbíráló orvost (háziorvos vagy foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat orvosa), aki elrendeli a vírustesztet.
2. A pozitív laboratóriumi teszt eredményéről a munkavállaló értesíti az észlelő orvost és jelzi, hogy nagy valószínűséggel a munkavégzéssel összefüggésben fertőződött meg.
3. A foglalkozás-egészségügyi alapszolgálat orvosa (vagy a háziorvos) az ITM honlapján fellelhető „Bejelentőlap a foglalkozási megbetegedés gyanújáról” című nyomtatványt C21 kódszámmal – „Foglalkozással kapcsolatos biológiai kóroki tényezők által okozott egyéb betegségek” – megküldi a területileg illetékes munkavédelmi hatóságnak.
4. A munkavédelmi hatóság tájékozódik a munkáltatónál és az információkat a bejelentő lappal együtt továbbítja a Nemzeti Népegészségügyi Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztályának (NNK MFF).
5. Az NNK MFF egyedileg bírálja el a betegség foglalkozási betegségként történő elfogadását, amiről tájékoztatja a munkavédelmi hatóságot.
6. A munkavédelmi hatóság az elfogadott foglalkozási betegségről értesíti a társadalombiztosítási kifizetőhelyet (vagy a Kormányhivatalt).
7. A társadalombiztosítási kifizetőhely (vagy a Kormányhivatal) intézkedik a baleseti táppénz és a korábban folyósított táppénz különbözetének kifizetéséről. (A háziorvos 4 kódszámon egyéb baleset címén 60%-os táppénz kifizetésére jogosító keresőképtelenséget igazol, de a betegség foglalkozási betegségként való elismerését követően a társadalombiztosítási kifizetőhely 2-es, foglalkozási betegség kódra átsorolja. A 100%-os baleseti táppénz megítélését az Ebtv. 52.§-a alapján hivatalból határozattal bírálják el.) 

A COVID-19 „hatása” az EU szakpolitikájára és munkavédelmi stratégiájára  

A COVID-19 világjárvány már a kezdetektől fogva megmutatta, hogy a munkahelyi egészség és biztonság védelme alapvető gazdasági és társadalmi érdek, ami megjelenik az EU szakpolitikai és munkavédelmi intézményes rendszerében is.  
Az EU Bizottság 2021. évi munkaprogramja („Életerős Unió egy sérülékeny világban”) – a COVID-19 első hulláma idején – a gyors reagálást és a szolidaritást hangsúlyozza. A jogalkotás minőségének javítása és a rendeletek felülvizsgálata mellett a célok között a jövőben várható egészségügyi veszélyhelyzetek megelőzése és megfelelő kezelése érdekében egy európai egészségügyi adattér létrehozását javasolja. 
Az EU 2021. június 28-án közreadott 2021 – 27-es munkahelyi munkavédelmi stratégiája („A munkahelyi biztonság és egészségvédelem a munka változó világában”) is a tudományos alapú szakpolitikák és annak eszközét, a szabályozás hatékonyabb megvalósítását hangsúlyozza. A munkával, a foglalkozással kapcsolatos munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések tagállami szintű megelőzésének alapfeltételeként határozza meg a nemzeti és uniós szintű kutatás és adatgyűjtés megvalósítását. A munka változó világában jelentkező új kihívások – mint a COVID-19 pandémia – jobb uniós szabályozást, hatékonyabb megelőző és védelmi intézkedések biztosítását igényli az egészségi veszélyek csökkentése és a kockázatok megfelelő kezelése érdekében. Az EU Bizottság az egységes tagállami megfelelőség és az együttműködés érdekében – a COVID-19 járvány eddigi tapasztalatai alapján – 2022-ben aktualizálja a foglalkozási betegségekről szóló Ajánlását, illetve iránymutatást tesz közzé a munkavédelmi hatóság számára a munkahelyi kockázatértékelés és kockázatkezelés minőségi javítása érdekében.    
A COVID-19 járvány nemcsak azt mutatta meg, hogy a munkahelyi egészség és biztonság védelme elengedhetetlen a társadalom működése és a kritikus gazdasági-társadalmi tevékenységek folyamatossága érdekében, hanem azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a munkavédelmi és a közegészségügyi szakpolitikák közötti szinergiákat is fejleszteni szükséges.

(A COVID-19 munkavédelmi vonatkozásai megtalálhatók az ITM honlapján )

A COVID-19 fertőzés utóhatásai még nem ismertek teljes körűen

A COVID-19 fertőzött személyek 80%-a enyhe vagy közepesen súlyos tüneteket mutat, 14%-a súlyos, 6%-a kritikus állapotú kórházban kezelt beteg. A fertőzésen átesett munkavállalók (elsősorban a legmagasabb megbetegedési arányt mutató egészségügyi dolgozók) körében jelentős utóhatások (Long-covid, Poszt-covid, Poszt-intenzív terápiás szindróma) jelentkezhetnek. Becslések szerint a hosszas, akár egy évig is tartó gyógyulást (fizioterápiás kezelést, légzésterápiát stb.) követően a munkavállalók harmada sosem tér vissza munkába, kb. 50%-uknál az egészségi állapot és a munkakapacitás jelentős változásával (csökkenésével) kell számolni a munkaköri alkalmasság megítélése és a további foglalkoztatás során. A leggyakoribb egészségi következményeket a rendkívüli fáradtság, az izomgyengeség, a csökkent légzési kapacitás, a memória- és koncentrációs zavarok, az alvással kapcsolatos panaszok és a rosszabb problémamegoldó készség stb. jelentik. A betegségen átesett munkavállalók fizikai, mentális és érzelmi problémái gondoskodást, támogatást igényelnek, szükség lehet a munka adaptálására, rehabilitációs intézkedésekre, pszichés támogatásra is.  
Emellett gondolni kell a fokozódó munkaterhelés, a megbetegedéstől való félelem, a korlátozások és a megváltozott munkakörülmények (mint a home office) miatt a pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezők által kiváltott kockázatokra is.

(Cikkünket teljes terjedelmében a Munkavédelmi Tanácsadó februári számában olvashatják)

dr. Bereczki Edit