Amennyiben a tárgyidőszakban elszámolandó adó előjele negatív, akkor az adózó számára több lehetőség is felmerülhet az Áfa törvény 186. §-a szerint.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 153/A. § (1) bekezdésében foglalt szabályok alapján a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.

A fizetendő adó csökkentése az áfa bevallásban kétféle jogcímen jelenhet meg. 
Egyrészt a tárgyidőszakban elszámolt levonható adóként. 
Másrészt a tárgyidőszakot megelőzően időszak(ok)ban elszámolt levonható adónak ugyanezen időszakban keletkezett fizetendő adót meghaladó különbözeteként. Ezt nevezzük előző időszakról beszámítható csökkentő tételnek.

A tárgyidőszakban elszámolandó adó az adott bevallásban elszámolt fizetendő adó csökkentve a tárgyidőszakban elszámolt levonható adóval és az előző időszakról beszámítható csökkentő tétellel.

A tárgyidőszakban elszámolandó adó előjele pozitív, vagy negatív, de lehet nulla is.

Ha a tárgyidőszakban elszámolandó adó előjele negatív

Az Áfa tv. 186. §-a szerint, ha a tárgyidőszakban elszámolandó adó előjele negatív, akkor az alábbi lehetőségek merülhetnek fel:
a) az adózó visszaigénylési joga az Áfa tv. 186. § (1) bekezdése alapján megnyílt, de saját döntése alapján a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adót teljes egészében a soron következő adómegállapítási időszakban keletkezett fizetendő adót csökkentő tételként számolja el (következő időszakra átvihető követelésként vallja be); vagy
b) az adózó visszaigénylési joga az Áfa tv. 186. § (1) bekezdése alapján megnyílt, s döntése alapján a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adót teljes egészében visszaigényelhető adóként számolja el; vagy
c) az adózó visszaigénylési joga az Áfa tv. 186. § (1) bekezdése alapján nem nyílt meg, ezért a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adót teljes egészében következő időszakra átvihető követelésként köteles elszámolni. 

Az adólevonási jog és a visszaigénylési jog fogalmilag nem azonos. 
Az adólevonási jog azt jelenti, hogy a beszerzésre jutó adó a bevallásban levonható adóként vehető figyelembe. 
A visszaigénylési jog pedig azt jelenti, hogy a bevallásban elszámolt negatív előjelű elszámolandó adó vonatkozásában az adóalany rendelkezési joga az Áfa tv. által meghatározott keretek között megnyílik. Azaz kérheti kiutalását, kérheti más adónem(ek) javára történő átvezetését, saját döntése alapján az adóhatósággal szembeni követelésként számolhatja el. 
Azonban az Áfa tv. korlátok közé szorítja az adózó rendelkezési jogát.

2008. január 1-jétől a visszaigénylési jog gyakorlásához nem szükséges külön feltételek teljesítése, az Áfa tv. csupán annyit ír elő, hogy bizonyos összeghatárt el kell érnie az Áfa tv. 186. §-a szerint visszaigényelhető összegnek.

A visszaigénylés feltételét az Áfa tv. 186. §-a fogalmazza meg, amelynek lényege, hogy a bevallási gyakoriságtól függően az adóalanyoknak meghatározott értékhatár elérésére esetén áll fenn a visszaigénylés lehetősége, valamint az értékhatárnál figyelembe kell venni megfizetettségi feltétel teljesülését is.

A fentiek értelmében áfa bevallás visszaigényelhető adót tartalmazó sorában akkor kell előjel feltüntetése nélkül adatot szerepeltetni, ha a tárgyidőszakban az elszámolás eredményeként ( az előző időszakról áthozott beszámítható csökkentő tétellel együtt, vagy anélkül) keletkezett negatív előjelű különbözet összege az Áfa tv. 186. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatárt elérő összegű visszaigényelhető adó; valamint az adóalany a visszaigénylési jogot is érvényesíteni kívánja. 
A visszaigényelhető adót tartalmazó áfa bevallásban a visszaigénylés jogcímére is hivatkozni kell.

Azonban az adózó nem köteles a visszaigénylési jogával élni, azaz lehetősége van az egyébként visszaigényelhető adóként elszámolható negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adó összegét átvinni a következő bevallási időszakban figyelembe venni fizetendő adót csökkentő tételként, azaz következő időszakra átvihető követelésként elszámolni. 
Ebben az esetben a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adó az Áfa tv. szerint ugyan visszaigényelhető lenne, de a visszaigényelhető adóként történő elszámolásra az adózó által hozott döntés alapján nem kerül sor.
A nem visszaigényelt, következő időszakra átvihető követelésként elszámolt negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó áfa összege nem jelenik meg jóváírásként az adózó adószámláján. 

Az adózói lehetőségek korlátozása

Az Áfa tv. 186. §-a további korlátozásokat fogalmaz meg. 
Az adózó nem dönthet oly módon, hogy visszaigényelési joga megnyílta esetén a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adó egy részét következő időszakra átvihető követelésként, másik részét pedig visszaigényelhető adóként számolja el. 
Ennek oka az, hogy az adózó rendelkezési joga a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adó egészére vonatkozik.
Amennyiben visszaigénylési joga megnyílt és azt érvényesíti, akkor a bevalláshoz csatolt átvezetési kérelemben azt megteheti, hogy kéri a bevallott visszaigényelhető adó egy részének kiutalását, s a fennmaradó összeg átvezetését kéri más adónem(ek)re.
Más adónem(ek)re történő átvezetés ténylegesen kiutalást jelent, hiszen az adószámlán áfa adónemben terhelésként, a kedvezményezett adónem(ek) tekintetében jóváírásként kerül könyvelésre.

A visszaigénylési jog érvényesítésének mellőzését több okból kifolyólag érdemes jól megfontolni. 

Egyrészt a visszaigénylési jog érvényesítésének mellőzése következtében a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adó az adószámlán nem kerül könyvelésre, s emiatt a késedelmi pótlék számításánál az esetlegesen más adónem(ek)ben jelentkező hátralékot nem csökkenti az áfa adónemben a visszaigénylési jog érvényesítése esetén jelentkező túlfizetés (feltéve, hogy az adózó nem kéri a kiutalást).
Lehetséges, hogy a visszaigénylési jog nem érvényesítését az adóhatósági ellenőrzés elkerülése motiválja. Ez a szempont csak akkor racionális, ha az adóalany a soron következő bevallási időszakokban keletkező fizetendő adóval szemben a visszaigényelhető, de nem visszaigényelt áfa maradéktalanul beszámítható. Ha nem, akkor előbb, vagy utóbb – különös tekintettel az elévülés intézményére – általában szükségessé válik a visszaigénylési jog érvényesítése, s elvileg az adóhatósági ellenőrzés mindazon időszakokra ki fog terjedni, amely(ek) érintett(ek) a visszaigényelhető adó keletkezésével.

Másrészt az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 54. § (3) bekezdése alapján nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. 
A visszaigénylési jog érvényesítésének mellőzése esetén ezt a szabályt is figyelembe kell venni.
Ugyanis az Art. 54. § (3) bekezdése nem teszi lehetővé, hogy az adózó ezen döntését (azaz azt, hogy nem érvényesítette visszaigénylési jogát) önellenőrzés útján módosítsa.
Tegyük fel, hogy az adózó visszaigénylési jogát nem kívánta érvényesíteni és a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adót következő időszakra átvihető követelésként számolta el.
Ebben az esetben nem nyújthat be önellenőrzést, amelyben a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó már visszaigényelhető adóként számolja el.
Ennek fordítottja sem lehet lehetséges.
Ha az adózó visszaigénylési jogát érvényesítette és a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adót visszaigényelhető adóként számolta el, akkor nem nyújthat be önellenőrzést, amelyben a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó már következő időszakra átvihető követelésként számolja el.
Az Art. 54. § (3) bekezdésében foglalt korlátozás nem áll fenn, ha az önellenőrzésben bevallott adatok alapján nyílt meg visszaigénylési joga.
Ugyanis ekkor korábban nem volt választási lehetősége, amelyet önellenőrzés útján utólag módosítana. Azonban az önellenőrzésben választási lehetőségét szükségszerűen gyakorolni kell, amelyet később önellenőrzés útján már nem módosíthat.
Amennyiben adózó önellenőrzésében visszaigénylési jogát érvényesítette és a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adót visszaigényelhető adóként számolta el, akkor nem nyújthat be újabb önellenőrzést, amelyben a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó már következő időszakra átvihető követelésként számolja el. 
Ha adózó önellenőrzésében visszaigénylési jogát nem érvényesítette és a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adót következő időszakra átvihető követelésként számolta el, akkor nem nyújthat be újabb önellenőrzést, amelyben a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó már visszaigényelhető adóként számolja el. 

Abban az esetben, ha az adózó olyan tartalommal nyújt be önellenőrzést, amely alapján visszaigénylési joga továbbra sem nyílt meg, akkor ugyancsak nem kerül döntési helyzetbe, ezért a negatív előjelű tárgyidőszakban elszámolandó adót következő időszakra átvihető követelésként köteles elszámolni. 

Bonácz Zsolt