Megvizsgálva az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (régi Art.), valamint a 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) jogszabályi rendelkezéseit, látható, vannak olyan esetek, amikor az adóhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége van. 

Abban az esetben, ha az adóhatóság adózó részére a kiutalást késedelmesen teljesíti, vagy az adózónak az adóhatóság jogszabálysértő döntése kapcsán visszatérítési igénye keletkezik, kamatfizetési kötelezettsége van. 

Ugyanez érvényes abban az esetben is, ha a visszatérítési igény érvényesítése az Alkotmánybíróság, a Kúria, illetve az Európai Unió Bírósága döntése alapján keletkezik. Ugyan más törvényekben, így az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. (a továbbiakban: Áfa tv.) törvényben is találunk különleges adó-visszatérítési eljárásokat, a gyakorlat azonban a visszatérítés eljárása, sőt a kamatfizetés kérdése sem egyszerű. Sok esetben az erről szóló tájékoztatás is elmarad. 

Amennyiben az Art. rendelkezéseit nézzük, látható, hogy az adóhatóság kamatfizetési kötelezettségeiről, lehetséges esetekről pl. az Art. 65. §; Art 196. §; Art. 197. §, valamint a 274/G. § rendelkezik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban a régi Art. jogszabályait, ugyanis az eljárások sok esetben el is húzódnak. 

A régi Art. 135. § (4) bekezdése szerint, ha az adóhatóság határozata (végzése) jogszabálysértő, melynek következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az adóhatóság a visszatérítendő összeg után a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet, kivéve, ha a téves adómegállapítás az adózó vagy az adatszolgáltatásra kötelezett érdekkörében felmerült okra vezethető vissza. 

Amennyiben az adózó az adóhatósági határozatban foglalt fizetési kötelezettségét teljesítette, és utóbb megállapítást nyert, hogy a határozat jogszabálysértő volt, az adózónak visszatérítési igénye keletkezik. 

Az igény megnyílta szempontjából közömbös, hogy a jogszabálysértést a jogerős határozatot hozó saját hatáskörben eljárva, a felettes szerv felügyeleti intézkedés keretében, vagy pedig a közigazgatási perben eljárt bíróság állapította meg. 
Ez a rendelkezés tkp. a jelenleg hatályos Art. 65. §-ával egyezik.  

A régi Art. 124/C. § és 124/D. §-ainak törvénybe iktatása révén azon esetkörre adott eljárási modellt, amikor a visszatérítési igény az adókötelezettséget előíró jogszabály visszamenőleges hatállyal feltárt alaptörvény-ellenessége vagy közösségi jogba ütközése miatt keletkezett. Az önálló szabályozást elsősorban az indokolta, hogy a meghozatalakor jogszabályszerű adóhatósági döntés a közösségi jogba ütközés visszamenőleges hatályú megállapítása alapján sem minősül a régi Art. 135. §-a szerint jogszabálysértő döntésnek. Mivel az ilyen döntés nem „jogszabálysértő”, nem alkalmazhatóak vele szemben az adóeljárásban ismert jogorvoslatok, illetve a visszatérítéssel kapcsolatban a régi Art. 135. § (4) bekezdése szerinti késedelmi pótlékkal azonos mértékű (azaz a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő) kamatfizetési kötelezettség sem.

A régi Art. 124/C. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság, a Kúria, illetve az Európai Unió Bírósága az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály alaptörvény-ellenességét, önkormányzati rendelet esetén más jogszabályba ütközését, illetve az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését a döntés kihirdetéséhez képest visszamenőleges hatállyal állapítja meg és a döntés alapján az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az elsőfokú adóhatóság az adózó kérelmére a visszatérítést – a döntésben foglalt eltérésekkel – e § rendelkezései szerint teljesíti.
Ezen rendelkezés az Art. 196. §-sal van összhangban.

A régi Art. 124/C. § (6) bekezdése szerint, ha az adózó visszatérítési igénye megalapozott, az adóhatóság – az adó visszatérítésével egyidejűleg – a visszatérítendő adó után az adó megfizetésének napjától a visszatérítés teljesítéséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napjáig a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatot fizet. A visszatérítés a teljesítését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napján esedékes, a visszatérítést az esedékesség napjától számított 30 napon belül kell kiutalni. Az e §-ában szabályozott visszatérítésre – a 37. § (6) bekezdés kivételével – egyebekben a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(Cikkünket teljes terjedelmében, a vonatkozó jogeset elemzésével, a Számviteli és Pénzügyi Tanácsadó 2021. decemberi számában olvashatják)