Az említett sajátosságra tekintettel szabályozza külön nevesítetten a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) a pénztárállományhoz kapcsolódó mozgásokat. 

Fő szabály, hogy a pénztár (itt kimondottan a készpénz-állományt kell érteni, nem sorolható ide a bankszámlapénz forgalma vagy egyenlege) növekedése adóalap-növelő, csökkenése adóalap-csökkentő tétel. 

Ennek egyértelmű célja, hogy gátat vessen annak a negatív gyakorlatnak, hogy a pénztárállomány növelésével a vállalkozás készpénzállománya kontrollálatlanul, vagy a gazdálkodó érdekével ellentétesen kerüljön felhasználásra. 

A fő szabály mellett, keretek között elismerve, hogy a pénztárállomány fenntartása növekedhet, vagy növelhető a gazdálkodó érdekkörén belüli okból is, bevezette a Katv. a pénztár mentesített értéke fogalmat. 
A Katv. 2. § 23. pontja értelmében a pénztár mentesített értéke: a tárgyévi összes bevétel 5 százaléka, de legalább 1 millió forint vagy az adóalanyiság első évének nyitó mérlegében a pénztár kimutatott értéke; a kisvállalati adózásra 2016. december 31-ig áttért adózónál a tárgyévi összes bevétel 5 százaléka, de legalább 1 millió forint vagy a 2017. év nyitó mérlegében a pénztár kimutatott értéke.
Növeli az osztalék- és tőkeműveletek egyenlegét a pénztár értékének tárgyévi növekménye, de legfeljebb a pénztár tárgyévi mérlegben kimutatott értékének a pénztár mentesített értékét meghaladó része. Mindezek alapján a növelő tétel alkalmazási kötelezettség akkor merül fel, ha a pénztár értékének tárgyévi növekménye meghaladja a pénztár mentesített értékét. 

A hivatkozott jogszabályhely megfogalmazásában „az adóalanyiság első évének nyitómérlegében a pénztár kimutatott értéke” kifejezés főszabály szerint azon adózók esetében értelmezhető, amelyek a működésük során választják a kivára történő áttérést, vagyis van megelőző (lezárt, társasági adózás alá tartozó) üzleti évük, következésképpen rendelkeznek előző évi/törtévi záró mérlegadatokkal, melyek megegyeznek a következő évi (kivás időszaki) nyitó mérlegadatokkal. Amennyiben tehát újonnan alakuló kivás gazdálkodóról van szó, akkor az említett főszabály értelmében a nyitó mérlegben kimutatott pénztár értékről nem beszélhetünk.

A Ptk. 3:101. § (1)-(6) bekezdései rendezik a gazdasági társaságok előtársaságára vonatkozó közös anyagi jogi szabályokat, az eljárási rendelkezéseket a Ctv. tartalmazza. A gazdasági társaság a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától vagy ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi ellenjegyzésétől kezdődően a létrehozni kívánt társaság előtársaságaként működhet. 

Üzletszerű gazdasági tevékenységet az előtársaság a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását követően folytathat. Az előtársasági jelleget a társaság iratain és jognyilatkozatain fel kell tüntetni; ennek hiányában az előtársaság által tett jognyilatkozat – ha a nyilvántartó bíróság a társaságot nem jegyzi be – az alapítók által együttesen tett jognyilatkozatnak minősül.

Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) a tagok személyében kizárólag jogszabályon alapuló változás következhet be;
b) a létesítő okirat módosítására - a nyilvántartó bíróság, valamint a hatósági engedély kiadására jogosult szerv felhívása teljesítésének kivételével - nem kerülhet sor;
c) az előtársaság gazdasági társaságot nem alapíthat, és abban tagként nem vehet részt;
d) nem kezdeményezhető tag kizárására irányuló per; és
e) nem határozható el átalakulás, egyesülés, szétválás, valamint jogutód nélküli megszűnés.

Ha a gazdasági társaságot a bíróság jogerősen bejegyzi, az előtársasági létszakasz megszűnik, és az előtársaságként kötött jogügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek. Ha a gazdasági társaság nyilvántartásba vételét jogerősen elutasítják, az erről való tudomásszerzés után az előtársaság a működését késedelem nélkül köteles megszüntetni. E kötelezettség megszegésével okozott károkért az előtársaság vezető tisztségviselői a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felelnek.

Ezt figyelembe véve, a fő szabálytól eltérően kezelendő az az eset, amikor a friss gazdasági társaság előtársasági időszakkal is rendelkezett, mert a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 135. § (4) bekezdésében foglaltak alapján a cégbírósági bejegyzés esetén a cégjegyzékbe való bejegyzés napjával létrejött vállalkozó eszközeinek és forrásainak nyitó adatai (kivás időszaki nyitómérleg) az (1) bekezdés szerinti beszámoló (előtársasági időszak) eszközeinek és forrásainak záró adataival egyeznek meg. Az előtársasági időszak mérlegfordulónapjára elkészített mérleg tehát már tartalmazza például a jegyzett tőkét.

Kisvállalati adózást választó adózónál fentieken túl, figyelemmel kell lenni a Katv. 16. § (2) bekezdés d) pontjára is, mely szerint az érintett szervezet akkor választhatja a kisvállalati adó szerinti adózást, ha üzleti évének mérlegforduló napja december 31.

Tekintettel azonban arra, hogy amennyiben az adózó a kisvállalati adó szerinti adóalanyiság választását a létesítő okirata közokiratba foglalásának, ellenjegyzésének, az első jognyilatkozat megtételének, illetve az alapítását szabályozó jogszabály szerinti létrejövetelének napjától számított 30 napon belül bejelenti az állami adóhatóságnak és a vállalkozási tevékenységét a cégnyilvántartásba történő bejegyzése előtt megkezdheti, akkor a kisvállalati adóalanyiság a létesítő okirata közokiratba foglalásának, ellenjegyzésének napján kezdődik [Katv. 19. § (9) bekezdése].

Ez egyben azt is jelenti, hogy az üzleti évre vonatkozó korlátozás nem jelenti azt, hogy a kisvállalati adóalany üzleti éve nem térhet el a naptári évtől akkor, ha ennek oka nem az érintett személy elhatározása, hanem az törvényi előíráson, kötelezésen alapul.

Mindezek alapján leszögezhető, hogy az újonnan alakuló, kisvállalati adót választó adózó az előtársasági időszakában is (ha ilyennel rendelkezik) kivásnak minősül. 

Fentiek szerint az alakulás napjától kiva hatálya alá tartozó Kft. nyitó pénztár értékkel nem rendelkezik (mivel nyitómérleget sem készít), következésképpen esetében a másik két mutatóérték (a pénztár mentesített értéke a tárgyévi összes bevétel 5 százaléka, de legalább 1 millió forint) vizsgálandó a pénztár mentesített értékének meghatározásánál.