Munkavédelem jogi szabályozása >>

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) 2005. január 1-jei módosítása alapvető változást eredményezett a munkavégzéshez biztosított eszközök és szolgáltatások adóztatása terén. E módosítás eredményeként a törvénybe került egy olyan rendelkezés, mely adómentességet biztosít olyan eszközök és szolgáltatások nyújtása során, amelyek szükségesek a munkavégzéshez.

Az Szja-tv. 4. § (2a) bekezdése szerint:

„Nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használatára, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (ideértve azt is, ha ez iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás, valamint a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása), abban az esetben sem, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg.”

Ez a rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a munkavállalók, megbízási szerződés keretében tevékenységet folytatók, vagy egyébként bármely vállalkozás tevékenységében közreműködő magánszemélyek a feladataik ellátásához szükséges eszközök, szolgáltatások használata, igénybevétele címén nem szereznek bevételt akkor sem, ha közben előfordul vagy előfordulhat az adott eszköz, szolgáltatás személyes célokra történő igénybevétele, magáncélú használata.

A gyakorlati alkalmazás szempontjából fontos kiemelni, hogy a szabály nem kizárólag a munkáltató által a munkavállaló részére biztosított eszközök és szolgáltatások esetén, hanem bármely, a vállalkozás tevékenységében közreműködő magánszemély esetén alkalmazható. Így alkalmazható a megbízási vagy vállalkozási szerződéssel foglalkoztatott magánszemély, a gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, a gazdasági társaság részére mellékszolgáltatást teljesítő tag, a segítő családtag esetén, sőt az üzleti partner vagy a tevékenységben közreműködő szakértő, tanácsadó esetén is.

Fontos továbbá kiemelni, hogy a szabály csak olyan eszközökre és szolgáltatásokra vonatkozik (csak akkor és annyiban alkalmazható), amelyeket a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében a tevékenység ellátásának feltételeként biztosítanak, de csak akkor és annyiban, amennyiben ez a feltétel az adott magánszemélyre nézve megvalósul. Ez azt jelenti, hogy ha a munkavégzés feltételeként biztosított munkaeszközöket, berendezéseket, szolgáltatásokat a magánszemély munkavégzés közben az előírt munkafeladat mellett más célra is igénybe veszi (veheti), emiatt nem keletkezik adókötelezettsége sem a munkáltatónak (megbízónak), sem a magánszemélynek.

Más a helyzet azonban akkor, ha valamely munkaeszköz használatát vagy szolgáltatás igénybevételét a munkavégzéstől függetlenül is ingyenesen vagy kedvezményesen lehetővé teszik magánszemély számára. Ilyenkor a juttatás jogcímét és adókötelezettségét a Szja-tv. 2. § (6) bekezdése alapján kell meghatározni.

Néhány példa, amikor nem keletkezik adóköteles bevétel:
•    a megbízó által a megbízott számára vagy más személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély számára biztosított számítógép-használat esetén, ha az elvégzendő feladattal kapcsolatos használat mellett a magánszemély pl. a magánüzenet elküldésére is használja a számítógépet;
•    a szolgáltatónál foglalkoztatottak által igénybevett szolgáltatás (pl. a fodrász-szalonban a saját frizura elkészítése, a kozmetikai berendezések használata);
•    a munkavégzés eredményes ellátásához szükséges napilapok, folyóiratok biztosítása;
•    a munkavégzéshez használt ruházat tisztíttatása;
•    nyomtatón, másológépen a munkavállaló saját anyagainak nyomtatása, másolása.

Ugyanakkor adóköteles például:
•    az olyan ruházat juttatása, amely nem felel meg az Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.24. pontjához tartozó 9.2. pontjában ismertetett adómentességi feltételeknek;
•    a munkáltató által biztosított szerszámok, munkagépek ingyenes vagy kedvezményes kölcsönzése a munkavállalónak vagy más magánszemélynek (pl. a munkáltató hétvégére ingyenesen átengedi a takarítógépet, amellyel a dolgozó munkát vállal a szabadidejében, vagy a mezőgazdasági üzem ellenérték nélkül engedélyezi, hogy a tulajdonában lévő traktorral a dolgozó otthon és más gazdáknál felszántsa a földeket).

A munkavégzés teljesítésének hatókörében, a feladatok ellátásának feltételeként biztosított dolog, szolgáltatás magáncélú hasznosítása, használata, igénybevétele miatt az Szja-tv. adóztatható körülményként határozza meg a kifizető vagy munkáltató által biztosított telefonszolgáltatás (legyen akár vezetékes vagy mobiltelefon szolgáltatás, akár előfizetéses vagy feltöltőkártyás mobiltelefon szolgáltatás) magáncélú használatát.

Adószakértői javaslat

Amennyiben a vállalkozás úgy dönt, hogy különböző eszközöket vagy szolgáltatásokat adómentesen kíván biztosítani a tevékenységében közreműködő magánszemélyek részére, akkor minden esetben kellő körültekintéssel kell eljárni.
Szükséges, hogy
•    a vállalkozás a biztosított eszközökről és szolgáltatásokról a nevére szóló számlával rendelkezzen;
•    megfelelő módon dokumentálva legyen, hogy az adott eszköz vagy szolgáltatás a munkavégzés ellátásának feltétele.
Ezek hiányában az adóhatóság jogszerűen fogja az adómentesen elszámolt eszközt vagy szolgáltatást egy esetleges ellenőrzés során természetbeni juttatássá minősíteni, illetve annak adó- és járulékkötelezettségét a szankciókkal együtt az adózó terhére megállapítani.

dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász, adószakértő