A nemzetközi magánjog a magánszemélyek és cégek olyan nemzetközi jogviszonyainak rendezését szolgálja, mint amilyen például a házasságkötés, a gyermekelhelyezés, a házassági vagyonjog, az ingatlanügyeletek, továbbá különféle szerződéses gazdasági ügyeletek vagy a károkozás.
    

A nemzetközi magánjog szabályait Magyarországon egy 1979-es törvényerejű rendelet foglalja magában. A Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök szakmai irányításával megalkotott kódex időtálló volt, több évtizeden keresztül magas szinten biztosította a jogterület szabályozását. Első érdemi, nagyobb horderejű módosítása csak 2000-ben, a közelgő uniós csatlakozás miatt vált szükségessé.
    

Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi magánjogi jogviszonyok száma világszerte ugrásszerűen megnőtt. Egy 2015-ös felmérés szerint az EU-ban lévő 122 millió házasságból 16 millió "nemzetközi", azaz hozzávetőleg minden tizedik, évente 450 ezer a nemzetközi vonatkozású öröklési ügy és 150 ezer az ilyen bontóper. Magyarországon is évente több ezer hasonló ügy zajlik, a hazai kis- és középvállalatoknak pedig mintegy 15 százaléka tevékenykedik uniós, illetve azon kívüli államokban.
    

Az egyre tömegesebb és bonyolultabb uniós, illetve nemzetközi magánjogi jogviszonyok nagy dilemmák elé állíthatják a jogalkalmazókat. Ma már a magyar bíróságok előtt gyakran előfordulnak külföldi vonatkozású ügyek. Például egy magyar-olasz vegyes házasság felbomlásakor a kötelék megszüntetése mellett a közös gyermekek és esetleg magyar, olasz, horvát vagy éppen Európán kívül fekvő vagyontárgyak, cégek sorsáról is dönteni kell. Nemzetközi magánjogi ügyek más hatóságok, például jegyzők, közjegyzők, gyámhatóságok vagy anyakönyvvezetők elé is kerülhetnek.
    

A törvényjavaslat egyik célkitűzése, hogy előmozdítsa az alkalmazandó jog minél egyszerűbb és gyorsabb megállapítását, ezzel is elősegítve az ügyek mielőbbi szakszerű eldöntését, az ügyfelek hatékony jogérvényesítését.
    

A törvényjavaslat szerint ha az alkalmazandó külföldi jog tartalma a strasbourgi joggyakorlatra is figyelemmel ésszerű időn belül nem állapítható meg - ami sokszor nem is a magyar bíróság, hatóság késlekedésére vezethető vissza -, akkor a jogalkalmazó az ügyet a magyar jog alapján bírálja el, vagy adott esetben az ügyhöz legközelebb álló más külföldi jogot veszi alapul.
    

A törvényjavaslat számos ügytípusban azt is lehetővé tenné, hogy ha a peres felek ebben meg tudnak egyezni, akkor ők közösen határozhassák meg az alkalmazandó jogot, ami szintén gyorsíthatja az eljárást.
    

Az előterjesztés több eleme a vállalkozások szempontjából előnyös újítás, ilyen például a fizetésképtelenségi eljárásokkal összefüggő szabályozás.
    

A törvényjavaslat másik célja - a rugalmasabb jogalkalmazás jegyében - lehetőséget adni a bíráknak, hogy az eddiginél szélesebb körben figyelembe vehessék a méltányosság, az igazságosság szempontjait. Eddig a nemzetközi magánjog szabályai többnyire arra szorították a bírókat, hogy egy meglehetősen mechanikus rendben döntsenek az alkalmazandó jogról. Ez adott esetben olyan abszurd helyzetekhez vezethetett, hogy például a magyar-ukrán kettős állampolgárnak a két állam jogszabályai közötti eltérések miatt a két államban eltérő családi állapota (elvált, illetve házas), családi jogállása vagy akár neve volt. A törvényjavaslat ezután több mozgásteret adna a bírónak, hogy jobban figyelembe vehesse a gyengébb fél érdekeit, speciális helyzetét, és nagyobb szabadsággal válassza ki az alkalmazandó szabályokat.
    

A családjog terén például a törvényjavaslat erőteljesebben segíti a gyermek mindenek fölött álló érdekeit. A magyar bíróságok, hatóságok előtti eljárás során általános jelleggel lehetővé teszi a magyar jog alkalmazását, ha ez a gyermekre nézve kedvezőbb, ugyanakkor a gyermek érdekében mód nyílik az üggyel szoros kapcsolatban lévő más, külföldi jog figyelembevételére is.
    

A nemzetközi magánjogi eljárásban gyakran felmerülő kérdés a viszonosság elve, amelynek különösen a más államban hozott határozatok elismerése terén van szerepe. Ennek értelmében egy külföldi határozatnak belföldön csak akkor lehet érvényt szerezni, ha hasonló esetben ezt a másik állam is biztosítja. A törvényjavaslat a viszonosság elvét már csupán a vagyonjogi természetű ügyekben tartja fent, ezáltal könnyebbé válik a külföldi határozatok magyarországi elismerése.
    

A javaslat a magyar jogrend, alkotmányos identitás legalapvetőbb értékeinek feltétlen védelmét is előírja, ezt idegen szabályrendszerek nem írhatják felül a nemzetközi magánjogi ügyletek intézése vagy jogviták eldöntése során sem. A magyar jog megkerülhetetlen szabálya például, hogy egy ember egyszerre csak egy házasságban élhet, amely csak egy férfi és egy nő között köttethet. A magyar jogrend kiemelt értékei közé tartozik még például a munkavállalók, a fogyasztók, a biztosítottak védelme, ami szintén nem sérülhet nemzetközi magánjogi viszonyokban sem.
    

A javaslat kimondja, hogy a külföldi jogot mellőzni kell, ha alkalmazásának eredménye nyilvánvalóan és súlyosan sértené a magyar jogrendszer alapvető értékeit és alkotmányos elveit.
    

Ha megszavazzák, a törvényjavaslat 2018. január elsején lép hatályba.

(MTI)