A béren kívüli juttatások és a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások adóalapként meghatározott összege után a munkáltatót, a kifizetőt – a személyi jövedelemadón kívül – százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás is terheli. Tehát – egyéb tényezők mellett – az egészségügyi hozzájárulás nagysága jelentősen befolyásolja az ún. „cafeteria-szorzó”, vagy közteher-szorzó mértékét, mely 2016-ban az egyes meghatározott juttatások vonatkozásában 1,4998 volt. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás mértékét 2017. január 1-jétől 27 százalékról 22 százalékra csökkentette az egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2016. évi CLXXXII. törvény.

[1] Az összetevők: (1,18-szoros vetítési alapra) 15%-os személyi jövedelemadó (0,1770 közteher), valamint 22%-os egészségügyi hozzájárulás (0,2596), ami – a nyújtott juttatás névértékét 1-gyel szerepeltetve - 1,4366 közteherszorzót ad.

[2] Az összetevők: (1,18-szoros vetítési alapra) 15%-os személyi jövedelemadó (0,1770 közteher), valamint 14%-os egészségügyi hozzájárulás (0,1652), ami – a nyújtott juttatás névértékét 1-gyel szerepeltetve - 1,3422 közteherszorzót ad.

Miért lehet előnyös a munkavállalónak a készpénz visszaforgatása egészség- vagy nyugdíjpénztárba saját befizetésként?

Ha a munkáltató a dolgozó számára bruttó cafeteria keretet biztosít, azaz a rendelkezésre bocsátott juttatáskeret terhére kerül levonásra a dolgozó által választott elemekkel kapcsolatos kifizetői közteher is, akkor 100 egységnyi juttatásnál, pl. készpénz-cafeteriánál 134,22 egység lesz levonva a juttatási keretből, a dolgozó nettó pozíciója a munkáltatói ráfordításból csak 74,5%, míg az adóhányad 24,5%. A munkavállaló tehát még a legkedvezményesebben adóztatott, ú.n. béren kívüli juttatás esetében is „elveszít” 34,22% közterhet, ami a juttatási forrás egynegyede (25,5%). Ezen a ponton érdemes a munkáltatóknak rámutatni az Szja-tv. szerinti pénztári rendelkezés lehetőségére.

Az Szja-tv. 44/A § (1) bek. szerint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár magánszemély tagja rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a következő összegek átutalásáról:

a) az önkéntes kölcsönös pénztár(ak)ba az adóévben a munkavállaló által a tagi jogviszonyára tekintettel befizetett összeg 20 százaléka,

b) az önkéntes kölcsönös egészségpénztár, önsegélyező pénztár, egészség- és önsegélyező pénztár tagjaként - az a) pontban foglaltaktól függetlenül –

ba) az egyéni számláján fennálló számlaköveteléséből a rendelkezése alapján elkülönített és az adóévben a lekötéstől számítva legalább 24 hónapra lekötött - az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott - összeg 10 százaléka a lekötés adóévében,

bb) az egyéni számláján fennálló számlaköveteléséből megbízása alapján a külön törvényben meghatározott prevenciós szolgáltatás ellenértékeként az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által az adóévben kifizetett összeg 10 százaléka,

de legfeljebb az adóévben - az a)-b) pontok vonatkozásában együttesen - 150 ezer forint.

Ezzel a rendelkezéssel a munkavállaló gyakorlatilag adót konvertál önkéntes pénztári megtakarítássá. Ha tehát a munkavállaló készpénz-cafeteria elemet igényel, de azt saját befizetésként valamely önkéntes pénztárba „beforgatja”, akkor a pénztárba befizetett, készpénz-cafeteriából származó pénzek után 20%, egészségpénztári prevenció, de főleg lekötés esetén pedig további 10% nettó pozíció növekedés érhető el. Ha tehát a munkavállaló az évi 100 ezer Ft pénzjövedelemben juttatott készpénz-cafeteria elemet saját befizetésként a munkáltatójával közvetlenül az önkéntes egészség- vagy nyugdíjpénztárába utaltatja, 20% adójóváírást ér el. Ha pedig egészségpénztárba utaltatva az összeget a munkavállaló a készpénz-cafeteriát saját pénztári befizetéssé alakítva le is köti 24 hónapra, további 10% adójóváírással összesen 30% adóelőnyt ér el. Mivel majd minden magánszemély esetén felmerül havonta 5-9 ezer forintnyi egészségügyi költség, gyógyszer, patikaszer kiadás, stb., ezek a pénztárból adómentesen költhetők, a költés forrása a „készpénz-cafeteria”, és így több marad a háztartásban, ami akár élelemre, vagy bármilyen, tetszés szerinti fogyasztási cikkre költhető. Ha a készpénz-cafeteria juttatást közvetlenül élelemre, vagy más fogyasztásra költi a dolgozó, akkor elveszít a juttatási forrásból 34,22% adót. Ha a pénzt a dolgozó saját pénztári befizetéssel átforgatja, és az egészségügyi, beiskolázási, idősgondozási, orvosi, patikaszer stb. kiadást a család egészségpénztárból fedezi, akkor 20% + 10% közteher pénztári egyéni számlás adójóváírásban visszanyerhető.

Mivel a béren kívüli juttatásban adható pénzt a munkáltató praktikusan a munkabér fizetésére bejelentett dolgozói bankszámlára utalja, a közvetlen pénztári saját befizetés teljesítéséhez a munkáltatónak írásbeli utalási megbízást kell adnia a munkáltatója felé. Ebben a dolgozó megbízza a munkáltatót arra, hogy a választott készpénz-cafeteria (havi) összegét a munkáltató a dolgozó által megjelölt önkéntes pénztárba „egyéni befizetés” jogcímén utalja át közvetlenül, megjelölve egyben a közlemény rovatban a dolgozó adóazonosító jelét.

A készpénz-cafeteria elem fenti átforgatásának nem csak a 30%-os adóelőny a haszna, hanem az is, hogy ezzel az okos eljárással a munkáltató – közvetve – változatlanul támogatni tudja a juttatások révén a munkavállalók és családjuk egészségügyi célú kiegészítő megtakarításainak gyarapodását, összességében így forrást allokálva a betegségmegelőzésre, a gyógyulásra, az egészségben töltött napok, évek növekedésére, az egészség-biztonság társadalmi erősítésére.

Mint tudjuk, a társadalombiztosítási ellátórendszerek terheinek csökkentése és az össztársadalmi egészségügyi-népjóléti célok elérése érdekében a jogalkotó számos közvetlen kedvezményt is biztosít az Szja-tv-ben, arra ösztönözve a munkáltatókat és a dolgozókat, hogy az adóelőnyök megfontolása alapján egészségügyi célokat szolgáló öngondoskodást valósítsanak meg. A munkáltatóknak az Szja-tv. alapján számos lehetőségük van arra, hogy a munkavállalók egészségvédelméről, betegellátásáról, egészségügyi kockázatuk kezeléséről adókedvezményes finanszírozással gondoskodhassanak, a fenti konstrukción kívül is.

A munkavállalók egészségállapotának megőrzéséhez, az egészségügyi és gyógyító források felhalmozásához a vonatkozó szabályok szerint a munkáltatók számára a következő főbb lehetőségek adottak:

1.     foglalkozás-egészségügyi ellátás és szolgáltatás, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény és a foglalkozás-egészségügyről szóló kormányrendelet szerint;

2.     menedzserszűrés;

3.     védőeszköz, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök juttatása, az Szja-tv 1. számú melléklet 8.8. pontja alapján (pl. szemüveg biztosítása)

4.     egészségbiztosítási, illetve betegbiztosítási díjfizetés juttatása;

5.     önkéntes egészségpénztári munkáltatói hozzájárulás juttatása. 

 dr. Renneczéder Éva

Szakértőnk cikkét teljes terjedelmében, Humán Tanácsadó  kiadványunk januári lapszámában olvashatják.