A Szegedi Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem polgári eljárásjogi professzora az MTI-nek kifejtette: az 1952-ben elfogadott, jelenleg is hatályos polgári perrendtartást az elmúlt több mint hat évtizedben – különösen a rendszerváltozás után – a jogalkotó sorozatos módosításokkal igyekezett, több-kevesebb sikerrel, a kor igényeihez igazítani.
    Az elmúlt évtizedekben javult a peres felek jogi érzékenysége, felkészültsége és technikai, gazdasági környezete. Alapvető elvárás lett a hatékony per, ami az igazságos és időszerű ítélethez való jogot jelenti a felek számára. Társadalmilag is lépni kellett, hiszen egy több évig tartó per, még ha tartalmilag jó és igazságos ítélettel zárul is, rombolta a jogkereső állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalmát – fogalmazott a professzor, aki úgy látja, így több szempontból is törvényalkotási kényszerről lehetett beszélni.
    Ezt a helyzetet ismerte fel a kormány, és a sokadik törvénymódosítás helyett 2013. májusában döntött a polgári perjogi kodifikációról. Célul tűzte ki egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő szabályozás megalkotását – közölte az egyetemi tanár.
    Trócsányi László igazságügyi miniszter a törvénytervezet elkészítésének irányításával Wopera Zsuzsa miskolci egyetemi tanárt bízta meg. A perrendtartás egyes részterületeire, jogintézményeire vonatkozóan javaslatokat dolgoztak ki munkabizottságok, amelyekben több mint száz olyan szakember vett részt, aki önkéntesen vállalta, hogy szakmai ismereteit, tapasztalatait kamatoztatva előmozdítja a sikeres kodifikációt – emlékeztetett Szabó Imre.
    Tavaly szeptemberben jött létre a kodifikációs szerkesztőbizottság, amely a törvénytervezet fejezeteit, elsősorban a vitás kérdéseket megtárgyalta, eldöntötte. Az elkészült javaslatot megkapták a jogászi hivatásrendek vezető képviselői – a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal, a Magyar Ügyvédi Kamara, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, a legfőbb ügyész –, akik az egyes részletszabályokkal kapcsolatos jobbító javaslatokat téve valamennyien támogatták a tervezet szakmai vitára bocsátását. A miniszter valamennyi jogi kar dékánjának is megküldte véleményezésre a tervezetet, amely a közigazgatási egyeztetés után júliusban került a kormány elé.
    Szabó Imre hozzátette, hogy a törvényalkotást már a koncepció elkészültétől országos konferenciasorozat kísérte, amelyet a Magyar Jogász Egylet szervezetei moderáltak, így a legszélesebb szakmai közönség nyilváníthatott véleményt a tervezetről.
    A törvényjavaslat újításai közül a professzor a perszerkezetnek a hatékonyságot szem előtt tartó változásait emelte ki. Visszatér az 1952-es törvény előtti osztott perszerkezetre, amelyben kiemelt jelentősége és súlya lesz a perfelvételi szaknak, ahol eldől a per tárgyi és személyi kerete. A koncentrált permenetet szolgálják a felek és a bíróság kötelességei és jogosítványai, – a járásbírósági eljárást leszámítva – a kötelező jogi képviselet bevezetése, az eljárási cselekmények, beadványok kötelező tartalmi és formai kellékeinek szabályozása, a hiányosságok szankcionálása. A kereseti igények alaptalan vagy perelhúzási szándékú változtatgatásának megakadályozása, a célratörő bizonyítási cselekmények szabályozása, egyúttal a felesleges és perhúzó bizonyítási indítványok megakadályozása, a felek számára hangsúlyosan előírt igazmondási kötelezettség alapelvi kiemelésével is az időszerű ítélkezés feltételeinek kell teljesülniük.
    A javaslat bevezeti a társult per intézményét, amely a fogyasztóvédelem egyik hatékony eszköze lehet a fogyasztókat megkárosító szolgáltatókkal szemben. Utóbbi esetben olyan, az egyes fogyasztónak okozott kisebb súlyú károkozásokról van szó, amelyeket nem is minden fogyasztó érvényesítene külön perben a sérelem kisebb súlya miatt, ám a "kis károkozásokból" a szolgáltatónak tetemes haszna származik. A társult per ezt az összesített igényt képes a fellépő fogyasztók javára egy eljárásban, vélhetően kisebb költség-, energia- és időráfordítással, érvényesíteni – közölte a szegedi jogi kart 2002 és 2013 között dékánként irányító szakember.
    Szabó Imre hangsúlyozta, lényeges változás, hogy általános hatáskörű elsőfokú bíróság a törvényszék lesz, tehát eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában valamennyi pert ott kell megindítani. Kivételt a 30 millió forint perérték alatti vagyonjogi ügyek, valamint a személyállapoti perek képeznek, amelyek továbbra is a járásbíróságok hatáskörébe tartoznak.
    A tervezet szűkítette a másodfokú bíróságok hatályon kívül helyezési lehetőségeit, ezzel is elősegítve az ítélkezés időszerűségét. A javaslat kiemelt figyelmet szentel az infokommunikációs eszközök alkalmazásának is.
    Az Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiájának vezetői posztját is betöltő professzor kiemelte, a javaslat annak ellenére nem sokkal terjedelmesebb, mint a jelenlegi perrendtartás, hogy 633 szakaszból áll, szemben a jelenlegi 399-cel. Ennek oka, hogy a tervezet tagoltabb, egy-egy dogmatikai egység szerkezetileg jobban lehatárolt.