Nézzünk néhány hétköznapi helyzetet, amivel a vállalkozók és a könyvelők találkozhatnak: egy bevallás kitöltése, vagy egy költség-kimutatás összeállítása igazán nem nevezhető szokatlan feladatnak e körben.

Tegyük fel, hogy a szóban forgó bevallás az élelmiszerlánc-felügyeleti díjról szól, míg a költség-kimutatást egy pályázati anyag részeként kell elkészíteni.


Láncszemek és „köztesek” az élelmiszerláncban – a törvény fontos definíciói, a bevallások tipikus hibái

Kezdjük az élelmiszerlánc-felügyeleti díjjal! Egyáltalán kinek kell ezt fizetnie és bevallania?

A választ a tárgyban kiadott, 2008. évi XLVI. törvényben találjuk.

Eszerint “felügyeleti díjat köteles fizetni az a természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki (amely)” – és itt nyolc pontban sorolja fel a jogalkotó az érintetteket, ideértve azokat a vállalkozásokat is például, amelyek élő állatok szállítását végzik, vagy az állatok jelölésére szolgáló eszközt hoznak forgalomba (47/B.§. (2) bekezdése).

Mindenki szem tehát a láncban, azaz nem csak az lehet érintett az ügyben, aki konkrétan élelmiszert állít elő, de az is, aki forgalomba hozza azt (mondjuk élelmiszerboltot üzemeltető kiskereskedő), sőt az is, akinek csak érintőlegesen köze van a dologhoz (lásd az állatok jelölésére szolgáló eszközöket gyártókat). Az élelmiszerlánc minden „köztes” (tehát a gyártó és a végső felhasználó közötti) tagjára vonatkozóan fennáll a felügyeleti díj bevallás készítési és fizetési kötelezettség.

A tanúság e ponton az, hogy a vállalkozó – akár egyéni, akár társas – kötelezettje lehet ennek a díjnak úgy is, hogy első, józan megfontolásra e lehetőség fel sem merülne benne. Érdemes tehát rendszeresen „rácsodálkozni” a törvény vonatkozó szakaszaira.
A cikkem bevezetőjében már említett füzetre a „nébih-es”bevallás kitöltésekor lesz leginkább szükség.
Jelen keretek közt csak két fogalmat emelek ki, de a fizetési kötelezettség pontos elbírálása és a bevallás helyes kitöltése a törvénynek – és definícióinak – ennél tüzetesebb tanulmányozását igényli.
A magánszemélyektől várt bevallás egy ún. kistermelői nyilatkozattal kezdődik. A kérdés az, hogy az illető ennek minősül-e vagy sem. A döntést az Szja-tv. 3.§. 19. pontja ismeretében kell meghoznia az érintettnek. Azoknak, akik jogszerűen igennel válaszolhatnak e kérdésre, nem kell felügyeleti díjat fizetniük.
A mezőgazdasági kistermelők körébe az a mezőgazdasági őstermelő tartozik, akinek e tevékenységéből megszerzett éves bevétele nem lépi túl a 8 millió forintot. Egyébként az, hogy pontosan mi tartozik az őstermelői tevékenységből elért bevételek közé, az egy újabb, az Szja-törvényből megismerhető fogalom (ki is az a mezőgazdasági őstermelő) és a törvény 6. számú mellékletéből derül ki, az itt felsorolt tevékenységekről van szó.
A fenti fogalmakat a könyvviteli elszámolás, az adóalap, adó számítása miatt – sőt a járulékfizetési kötelezettség kapcsán is – ismerni kell.
Az ördög azonban mindig a részletekben lakik – jelen esetben a kistermelőnek egy másig definíciója is megjelenik a törvényben.
A fentebb már idézett, Szja-törvénybeli meghatározáson túl, egy másik jogszabály is leírja e fogalmat.
Ez utóbbihoz ráadásul egy másik jogszabály, az élelmiszerlánc-felügyeleti díjról szóló törvény végrehajtási rendelete vezet el.
Ha szeretnénk a már sokat említett füzetünkbe ezt is felvenni, akkor a már eddig említetteken túl további két másikat is át kell böngésznünk:
-    a törvény végrehajtási rendeletét: 40/2012. (IV. 27.) VM rendeletet (1.§.), és
-    a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló 52/2010. (IV. 30.) FVM rendeletet.
Az utóbbiból tudjuk meg, mit is kell a kistermelő kifejezésen értenünk (2.§. 1. pont).
Ez lényegesen tágabb kategória, mint az Szja-tv. szerinti mezőgazdasági kistermelő, és – többek között – olyan tevékenységek folytatói is beleértendőek, mint a falusi vendégasztalt üzemeltetők.
Miért fontosak mindezek?
Azért, mert míg az egyik kategóriához a díjfizetés alóli mentesség, a másikhoz már kötelezettség – bár kétségkívül nem horribilis összeg, évi 20 ezer forintos átalány – kapcsolódik.
A díj mértéke egyébként „fő szabályként” a törvény hatálya alá tartozó tevékenységből elért, előző évi nettó árbevétel 1 ezreléke. Fontos, hogy e szabály a kisvállalkozások tételes adóját fizető – a szakmai zsargonban csak „katás” vállalkozóként említett – vállalkozókra is érvényes.
A díj alapjából a jövedéki adó és a népegészségügyi termékadó összege levonható, de csak az e jogcímen ténylegesen befizetett kötelezettségek.
 A bevallás kitöltésekor a vállalkozók általában az alábbi hibákat követik el:
– nem teljes körűen veszik figyelembe a törvény hatálya alá tartozó tevékenységeiket, ezért a jogszerűnél kisebb díjalapot vallanak be,
– ennek a fordítottja is előfordul: az egyéb tevékenységből származó bevételeiket is hozzácsapják a díj alapjához,
– a könyvelésben kötelezettségként szereplő, de pénzügyileg nem rendezett jövedéki adó és népegészségügyi termékadó összegét is levonják a díj alapjának számításakor,
– és ennek ellenkezője sem ritka: nem veszik figyelembe a jogosan levonható tételeket.
– az exportértékesítés nettó árbevételét kihagyják a számításból: a törvény hatálya alá tartozó tevékenység esetében nincs jelentősége annak, hogy annak bevétele belföldi vagy exportértékesítésből származik-e. Számvitelileg ez azt jelenti, hogy a bevallás kitöltésekor az eredmény-kimutatás „értékesítés nettó árbevétele” sorából kell kiindulni, amely magában foglalja a belföldi és az exportértékesítés nettó árbevételét is.

Azok is jól teszik, ha a fogalmak boncolgatásával kezdik a munkát, akik mezőgazdasági támogatásra vágynak.

Pályázni (is) tudni kell

Az NVH honlapján nemrég jelentek meg a friss pályázati lehetőségek, így például a kertészeti ágazat, vagy a mezőgazdasági kisüzemek fejlesztését célzó támogatásokról szólóak.

E pályázatok esetében – de egyébként jellemzően a pályázatokkal kapcsolatban is, általában – gyakori hiba, hogy megfeledkeznek azokról a kötelezettségekről, amelyekről úgy gondolják, semmi közük a pályázattal támogatott célhoz.

Mi köze lehet – mondjuk – a Munka Törvénykönyvének, vagy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvénynek egy mezőgazdasági vállalkozás pályázati esélyeihez?

Az államháztartásról szóló törvény (Áht.) általános jelleggel kizárja a költségvetési forrásból támogathatók köréből azokat, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének.

Azokat a mulasztásokat, melyet e téren a vállalkozások elkövetnek, az Áht. végrehajtási rendelete (Ávr. 82.§.) részletezi.

Ide sorolhatóak a be nem jelentett alkalmazottak, a törvényesnél alacsonyabb munkabérrel foglalkoztatottak, de a már említett egyenlő bánásmód követelményének sérelme is. Ez utóbbi tényállást egyébként akár egy ügyetlen cafeteria szabályzattal is kimerítheti a cég.

A leendő pályázónak azt is jó tudnia, hogy – többek között – azzal is kizárhatja magát a támogathatók köréből, ha harmadik személlyel szemben olyan kötelezettsége áll fenn, amely a támogatással létrejött projekt céljának megvalósulását meghiúsíthatja. Ilyen kötelezettség lehet például egy informatikai fejlesztést érintő pályázatnál harmadik személy szerződéssel körültekintően nem rendezett szerzői joga, de akár egy ingatlan haszonélvezeti joga is.
 
A leginkább ingoványos terület a pályázatok esetében azonban a költségek elszámolása, azok dokumentálása.

A vezérfonál e kérdésben – minden ellenkező hiedelemmel szemben – nem kizárólagosan a pályázati útmutató, hanem egy kényelmetlenül hosszú elnevezésű kormányrendelet ismerete.
A 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló, 272/2014. (XI. 5.) kormányrendeletről van szó.
Ennek 5. számú melléklete részletezi az elszámolható költségeket, az elszámolás alapelveit, míg 4. számú mellékelte az ezen tételek dokumentálásának szabályait foglalja össze.
 
Így például egyes költségtípusok esetében a rendelet meghatározza, hogy azoknak a támogatott célhoz kapcsolódó összes költségen belül milyen aránya fedezhető támogatásból.

A pályázati felhívást érdemes ebből a szempontból is tanulmányozni, mielőtt a vállalkozó belevág a dologba: a pályázati cél megvalósításához szükséges önerő elvárt mértéke akár 70 százalék is lehet!

Fontos, hogy a hivatkozott kormányrendelet mellett az adott pályázati kiírásban kiemelt, a rendelethez képest esetlegesen eltérést jelentő elszámolási szabályokra is figyelni kell. (Olyasmi ez, mint az eredeti, és az azt helyesbítő számla – a kettő együtt érvényes.)

Alapelv, hogy csak azon költségek számolhatóak el, amelyek a kedvezményezetteknél ténylegesen felmerültek, teljesítettek, tehát valós munkára alapozottak, és teljesülésük elszámoló bizonylattal, míg jogalapjuk szerződéssel, írásbeli megrendelővel, közigazgatási határozattal, vagy ezekkel azonos bizonyító erejű dokumentummal igazolható (valós költség alapú elszámolás).

Manapság egyre inkább elterjedt számlázási forma az ún. elektronikus számla. E dokumentumok a pályázati elszámolás során is figyelembe vehetőek, de nagyon fontos azok záradékolása.
Ennek a pályázati elszámolások során alkalmazható megoldásait is a már említett kormányrendelet rögzíti.

Az is előfordulhat, hogy a pályázathoz kapcsolódóan a kedvezményezett használt eszközt szerez be. Egyes esetekben ugyanis az erre fordított kiadások is elszámolhatóak a támogatással szemben. Ekkor azonban összetettebb „papírmunkát” kell végeznie a pályázónak.
Így például, szükség van arra, hogy az eladó igazolja az eszköz eredetét. Jelesül azt, hogy azt a megelőző hét évben nem európai uniós vagy hazai támogatásból szerezték be, vagy állították elő. Továbbá azt is bizonyítani kell, hogy más megoldás (új eszköz beszerzése, lízing stb.) igénybevétele nem indokolt (mert mondjuk gazdaságtalan lenne).
Ezért is lényeges, hogy a használt eszköz értéke (olyan speciális esetet kivéve, mint mondjuk a „korhű eszközök” beszerzése) nem érheti el a hasonló rendeltetésű, azzal azonos, vagy közel azonos műszaki paraméterekkel rendelkező új eszköz piaci értékét.
(Ennek igazolása történhet pl. független értékbecslő igénybevételével vagy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló értékcsökkenési leírás mértékek figyelembevételével végzett gazdasági számítással.)
Az agrárium közvetlen támogatásainak rendszerében a 2015. év fontos változást hozott: azok kaphatnak támogatást, akik megfelelnek az aktív mezőgazdasági termelő fogalmának.
E körbe tartozik – egyéb feltételek mellett – az a termelő –, aki az előző évben 5.000 eurónál kevesebb területalapú támogatásban részesült és gazdasága keretében legalább egy termelési ág az agrártevékenység ágazatához tartozik és ennek alapján jogosult a területalapú támogatásra.
A pályázatokhoz kapcsolódó számviteli feltételek is szigorúak, így aki szeretne pályázatával biztosra menni, az jól teszi, ha igyekszik számviteli rendszerét is átalakítani (törvényes keretek közt persze), hogy a szükséges könyvviteli adatok könnyen és gyorsan rendelkezésre álljanak, és a vállalkozás megfeleljen a feltételeknek.

Pályázat-barát könyvelés és pontos pénzügyi terv

Az aktív mezőgazdasági termelő státusz kapcsán elkülönített nyilvántartást kell bevételeikről vezetniük azoknak, akik a vonatkozó rendelet szerint ún. negatív listás (például rekreációs és sport-szolgáltatások), azaz nem mezőgazdasági tevékenységet főtevékenységként folytatnak, és mezőgazdasági célra 20 hektárnál kevesebb területet hasznosítanak.
A pályázathoz a vállalkozó bevételét legalább a mezőgazdasági tevékenységből származó összes bevétel, és a nem mezőgazdasági tevékenységből származó összes bevétel kategóriák szerint meg kell osztani a könyvelésben.
(Annak, aki teljes mélységében szeretné tanulmányozni a kérdést, a 8/2015. (III.13.) FM rendelet gondos tanulmányozását javaslom.)
A kettős könyvvitel keretében az értékesítés árbevétele és a bevételek számlaosztály számlaszámainak további, alszámlák szerinti részletezése a megoldás. (Ezt az elkülönítést egyéb okokból a vállalkozások a pályázattól függetlenül elvégzik.)
Az egyszeres könyvvezetés esetében picit bonyolultabb a helyzet. Ha az elszámolás számítógépen, könyvelőprogram segítségével történik, az ún. gyűjtőkódok megfelelő bontásával érhető el, hogy az éves (időszaki) zárás összesített sora után a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági tevékenységből származó bevételt is összegezze a program. (Ezt egyes szoftvereknél csak a programozó segítségével lehet megoldani.)
Ha a vállalkozó pénztárkönyvben, naplófőkönyvben „kézzel” könyvel, úgy meg kell jelölnie – mondjuk eltérő színnel bevezetve a nyilvántartásba – a mezőgazdasági tevékenységből és az egyéb tevékenységből származó bevételeit, és az éves (időszaki) zárás során ezeket külön-külön is összesítenie kell.
A benyújtott pályázatok egyik jellemző hibája a pénzügyi terv pontatlansága, hiányosságai. Ez gyakran a pályázat azonnali – tartalmi értékelés nélküli – elutasításához vezet.
A pénzügyi terv ún. betétlapjának kitöltését jelentősen megkönnyíti, ha a vállalkozó a mezőgazdasági tevékenységből származó bevételeit legalább az alábbi részletezettségben megbontva könyveli:
•    növénytermesztés, kertészet, szőlő- és gyümölcstermesztés,
•    állattenyésztés,
•    mezőgazdasági szolgáltatás.
Szükség van a bevételek
•    egyéb tevékenységek árbevétele, és
•    az egyéb bevételek
jogcímek szerinti elválasztására is.
A kiadások kapcsán a befektetett eszközökre fordított kiadások közt a földterület vásárlására fordított összegek kiemelése is fontos, továbbá indokolt az anyagjellegű kiadásokat aszerint is megkülönböztetni, hogy az ún. „kiemelt” ráfordítások közül mekkora összeg köthető a
•    növénytermesztéshez, kertészethez, szőlő- és gyümölcstermesztéshez, illetve az
•    állattenyésztéshez.
Kiemelt anyagjellegű kiadások a növénytermesztésben például a vásárolt vetőmag, szaporítóanyag, műtrágyák, növényvédő szerek, míg az állattenyésztésben az állatvásárlásra, takarmányra költött összegek.
A szóban forgó kiadásokat a támogatási kérelem kitöltési útmutatója részletesen felsorolja, így a könyvelés pályázatbarát kialakítását megelőzően érdemes az előző évi pályázati útmutató kapcsolódó („Pénzügyi terv betétlap”) részét gondosan áttanulmányozni.
Természetesen nem kell minden egyes kiadásfajtához önálló főkönyvi számlát (gyűjtőkódot) hozzárendelni, az egyébként „összetartozók” – mint például a műtrágya vagy a növényvédő szerek – könyvelhetőek azonos számlára. A lényeg az, hogy a fentiek szerint kiemelt és az ide nem tartozó tételek elkülönítését megoldják a könyvelésen belül: alszámlák, illetve gyűjtőkódok bevetésével vagy analitikus nyilvántartás vezetésével.