A behajtási költségátalány szabályai a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i 2011/7/EU irányelv alapján kerültek a magyar jogi szabályozásba. Az irányelv elsődleges célja, hogy a gazdasági életben a fizetési fegyelmet erősítse, mivel gyakori probléma, hogy a gazdasági szereplők egymás közötti, illetve a gazdasági szereplők és a velük szerződő hatóságok közötti kereskedelmi ügyletekben a fizetési kötelezettség teljesítésére gyakran jelentős késedelemmel kerül sor.

A behajtási költségátalány a vállalkozások között kötött, valamint a szerződő hatóságnak vállalkozással kötött szerződéséhez kapcsolódó fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén merül fel. A könnyebb alkalmazhatóság érdekében a törvény meghatározza a vállalkozás és a szerződő hatóság fogalmát.

Fontos kiemelni, hogy a behajtási költségátalány szabályait a jövőben szűkebb körben kell alkalmazni, mivel az új szabályozás szerint kizárólag a kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén illeti meg a behajtási költségátalány a jogosultat.
Az új szabályozás igazi reformértéke abban nyilvánul meg, hogy a behajtási költségátalányt nem a kötelezett, hanem a jogosult oldaláról közelíti meg. Míg a Ptk. a „köteles … megfizetni” szófordulatot tartalmazta, addig az új törvény úgy rendelkezik, hogy a jogosult „igényt tarthat” a behajtási költségátalányra. Fontos, hogy az igényérvényesítéshez a jogosult részéről előzetes felszólítás nem szükséges, a behajtási költségátalányt a kötelezettnek önkéntesen kell teljesítenie. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a kötelezett ne legyen túl hosszú ideig bizonytalanságban afelől, hogy a jogosult ténylegesen igényli-e a behajtási költségátalány megfizetését, a törvény úgy rendelkezik, hogy a jogosult a behajtási költségátalányt a késedelem bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül követelheti.
Ha a jogosult ezen határidőn belül nem érvényesíti a behajtási költségátalány iránti igényét, akkor a kötelezett mentesül e kötelezettség alól. Ennek megfelelően a követelés esedékességének időpontja az önkéntes teljesítés időpontja. Ha önkéntes teljesítés hiányában a jogosult igényt tart a behajtási költségátalányra, azt érvényesítenie kell. A követelés esedékességének időpontja ebben az esetben a teljesítésre való első felszólítás időpontja.

Az új törvényi szabályozás – az irányelvvel összhangban – megtartja azt a már korábban megfogalmazott rendelkezést is, hogy a vállalkozás, illetve a szerződő hatóság a behajtási költségátalány megfizetésére nem köteles, ha az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti.
A behajtási költségátalány – szintén a korábbi szabályozással összhangban – abban az esetben is követelhető, ha a jogosultnak tételesen kimutatható behajtási költsége nem keletkezett. Ha azonban a jogosultnak a kötelezettel szemben fennálló pénzkövetelésének behajtása kapcsán kiadásai keletkeztek, és annak összege meghaladja a behajtási költségátalány összegét, akkor ezt a többletkiadást a jogosult kártérítés vagy perköltség címén követelheti. Vagyis a behajtási költségátalány megfizetésére irányuló kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít.

A jogosult a behajtási költségátalányra abban az esetben jogosult, ha a kötelezett fizetési késedelembe esett, további bizonyítási kötelezettsége nincs. Ha azonban a jogosult a behajtási költségátalányt meghaladó kiadásait kívánja érvényesíteni a kötelezettel szemben, akkor ezen összegek tényleges felmerülését már bizonyítania kell. A behajtási költségátalány a késedelmi kamat összegén felül érvényesíthető.

A szerződő felek a behajtási költségátalányt előzetesen a szerződésben nem zárhatják ki. Ha mégis tartalmaz ilyen irányú rendelkezést a felek közötti szerződés, akkor az erre vonatkozó kikötés semmis.
A behajtási költségátalány 40 eurónak megfelelő összeg, melyet a Magyar Nemzeti Banknak, a késedelem kezdőnapján érvényes, hivatalos deviza-középárfolyama alapján kell megállapítani.

(A cikket teljes terjedelmében az áprilisi Adózási Módszertani Szemlében olvashatják.)