Az Szt. 86. § (1) bekezdés a) pontja alapján 2016. január 1-jétől a települési önkormányzat köteles biztosítani a családsegítést, ha polgármesteri hivatalt működtet, vagy a közös önkormányzati hivatal székhelye a településen van. A 2016. január 1-ig hatályos szabályok alapján a családsegítést az a települési önkormányzat volt köteles biztosítani, amelynek a területén kétezer főnél több állandó lakos élt. A Gyvt. 94. § (2a) bekezdése alapján 2016. január 1-jétől a polgármesteri hivatalt működtető települési önkormányzat, a közös önkormányzati hivatal székhelye szerinti települési önkormányzat lakosságszámtól függetlenül köteles gyermekjóléti szolgálatot működtetni. A 2016. január 1-ig hatályos szabályok alapján minden települési önkormányzat köteles volt gondoskodni a gyermekjóléti feladatok ellátásáról. A közös önkormányzati hivatal székhelye szerinti települési önkormányzat által működtetett gyermekjóléti szolgálat ellátási területe a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések lakosságára terjed ki.
Az Szt. 136. § (8) bekezdése és a Gyvt. 40. § (1) bekezdése szerint a családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás 2016. január 1-jétől kizárólag egy szolgáltató a család- és gyermekjóléti szolgálat (a továbbiakban: gyermekjóléti szolgálat) keretében működtethető. A gyermekjóléti szolgálat feladata egyrészt a Gyvt. 39. § (2) bekezdése alapján a gyermekjóléti szolgáltatás, másrészt az Szt. 64. § (4) bekezdése alapján a családsegítés. A gyermekjóléti szolgáltatás a gyermek testi, lelki egészségének, családban történő nevelésének elősegítése érdekében magába foglalja
– a gyermeki jogokról és a gyermek fejlődését biztosító támogatásokról való tájékoztatást, a támogatásokhoz való hozzájutás segítését,
– a családtervezési, a pszichológiai, a nevelési, az egészségügyi, a mentálhigiénés és a káros szenvedélyek megelőzését célzó tanácsadást vagy az ezekhez való hozzájutás megszervezését,
– a válsághelyzetben lévő várandós anya támogatását, segítését, tanácsokkal való ellátását, valamint szociális szolgáltatásokhoz és gyermekjóléti alapellátásokhoz, különösen a családok átmeneti otthonában igénybe vehető ellátáshoz történő hozzájutásának szervezését,
– a szabadidős programok szervezését,
– a hivatalos ügyek intézésének segítését.

A családsegítés magába foglalja

– a szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást,
– az anyagi nehézségekkel küzdők számára a pénzbeli, természetbeni ellátásokhoz, továbbá a szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás megszervezését,
– a családgondozást, így a családban jelentkező működési zavarok, illetve konfliktusok megoldásának elősegítését,
– közösségfejlesztő programok szervezését, valamint egyéni és csoportos készségfejlesztést,
– a tartós munkanélküliek, a fiatal munkanélküliek, az adósságterhekkel és lakhatási problémákkal küzdők, a fogyatékossággal élők, a krónikus betegek, a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek, a kábítószer-problémával küzdők, illetve egyéb szociálisan rászorult személyek és családtagjaik részére tanácsadás nyújtását,
– kríziskezelést, valamint a nehéz élethelyzetben élő családokat segítő szolgáltatásokat,
– szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter által kijelölt településen és fővárosi kerületben működő családsegítést ellátó szolgáltatónak a menedékjogról szóló törvényben meghatározott integrációs szerződésbe foglalt társadalmi beilleszkedés elősegítését,
– a járásszékhely településen működő családsegítést ellátó szolgáltatónak a család szociális helyzetének átfogó vizsgálata alapján igénybe venni javasolt szociális szolgáltatásokat meghatározó, a szolgáltatást nyújtó szolgáltatóra kötelező szociális diagnózis készítését azzal, hogy a feladat ellátásába bevonhatja a nem járásszékhely településen működő családsegítést ellátó szolgáltatót.
A közös önkormányzati hivatal székhelye szerinti települési önkormányzat által működtetett gyermekjóléti szolgálat ellátási területe a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések lakosságára terjed ki, azaz a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések vonatkozásában ellátja mind a gyermekjóléti mind a családsegítési feladatokat. Az egy közös önkormányzati hivatalhoz tartozó önkormányzatok tehát ugyanahhoz a gyermekjóléti szolgálathoz tartozhatnak.
Az Szt. 136. § (9) bekezdése és a Gyvt. 174. § (5) bekezdése szerint a települési önkormányzatok kötelesek 2015. október 31-ig felülvizsgálni a családsegítés, illetve a gyermekjóléti szolgáltatási feladatok ellátásának módját, szervezeti kereteit és az e feladatok biztosítására kötött ellátási szerződést. A települési önkormányzat 2015. november 30-áig dönt a családsegítés, illetve a gyermekjóléti szolgáltatási feladatok ellátásának a 2016. január 1-jétől hatályos rendelkezéseknek megfelelő biztosítása módjáról. A fenntartó a szolgáltatói nyilvántartásba bejegyzett adatoknak a fentieknek megfelelő módosítását 2015. november 30-áig kérelmezi. Ha a fenntartó a kérelmet határidőben benyújtja, az eljárás befejezéséig úgy kell tekinteni, mintha a kérelmezett adatmódosítás jogerősen be lenne jegyezve a szolgáltatói nyilvántartásba.

A Gyvt. 40. § (1a) bekezdése alapján a települési önkormányzat a gyermekjóléti szolgálatot
– önálló intézményként,
– egészségügyi vagy nevelési-oktatási intézmény szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységként, vagy
– jogszabályban meghatározott képesítési előírásoknak megfelelő személy foglalkoztatásával
működtetheti. Gyermekjóléti szolgálatot állami fenntartó, egyházi fenntartó és nem állami fenntartó is működtethet.

Szintén új szabály, hogy a járásszékhely település, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat és a megyei jogú város lakosságszámtól függetlenül köteles család- és gyermekjóléti központot (a továbbiakban: gyermekjóléti központ) működtetni. A járásszékhely településen működő gyermekjóléti központ ellátási területe a járás lakosságára terjed ki. A jelenleg hatályos szabályok szerint a gyermekjóléti központ működtetése a megyei önkormányzat feladata. A gyermekjóléti központ önálló intézményként, illetve szervezeti és szakmai szempontból önálló intézményegységként működhet. A gyermekjóléti központ 2016. január 1-jétől ellátja a gyermekjóléti szolgálatnak az általános szolgáltatási feladatait továbbá
a) a gyermek családban nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében a gyermek igényeinek és szükségleteinek megfelelő önálló egyéni és csoportos speciális szolgáltatásokat, programokat nyújt, amelynek keretében biztosít
– utcai és – ha a helyi viszonyok azt indokolják – lakótelepi szociális munkát,
– kapcsolattartási ügyeletet, ennek keretében közvetítői eljárást,
– ha a helyi viszonyok azt indokolják kórházi szociális munkát,
– gyermekvédelmi jelzőrendszeri készenléti szolgálatot,
– jogi tájékoztatásnyújtást és pszichológiai tanácsadást,
– családkonzultációt, családterápiát, családi döntéshozó konferenciát;
b) a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedésekhez kapcsolódó, a gyermekek védelmére irányuló tevékenységet lát el, amelynek keretében
– kezdeményezi a gyermek védelembe vételét vagy súlyosabb fokú veszélyeztetettség esetén a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését, nevelésbe vételét,
– javaslatot készít a veszélyeztetettség mértékének megfelelően a gyermek védelembe vételére, illetve a családi pótlék természetbeni formában történő nyújtására, a gyermek tankötelezettsége teljesítésének előmozdítására, a gyermek családjából történő kiemelésére, a leendő gondozási helyére vagy annak megváltoztatására, valamint a gyermek megelőző pártfogásának mellőzésére, elrendelésére, fenntartására és megszüntetésére,
– együttműködik a pártfogó felügyelői szolgálattal és a megelőző pártfogó felügyelővel a bűnismétlés megelőzése érdekében, ha a gyámhatóság elrendelte a gyermek megelőző pártfogását,
– a családjából kiemelt gyermek visszahelyezése érdekében családgondozást végez – az otthont nyújtó ellátást, illetve a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatást végző intézménnyel együttműködve – a család gyermeknevelési körülményeinek megteremtéséhez, javításához, a szülő és a gyermek közötti kapcsolat helyreállításához,
– utógondozást végez – az otthont nyújtó ellátást, illetve a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatást végző intézménnyel együttműködve – a gyermek családjába történő visszailleszkedéséhez,
– védelembe vett gyermek esetében elkészíti a gondozási-nevelési tervet, családgondozást végez, illetve a gyámhatóság megkeresésére a családi pótlék természetbeni formában történő nyújtásához kapcsolódó pénzfelhasználási tervet (a továbbiakban: pénzfelhasználási terv) készít;
c) szakmai támogatást nyújt az ellátási területén működő gyermekjóléti szolgálatok számára.

A gyermekjóléti központ feladatainak ellátására a települési önkormányzat egyházi fenntartóval és nem állami fenntartóval ellátási szerződést nem köthet.
Mivel 2016. január 1-jétől több olyan feladat is a gyermekjóléti központ ellátási felelősségébe kerül, amely 2015-ben még a gyermekjóléti szolgálat feladatkörébe tartozott, a Gyvt. 174. § (6) bekezdése alapján a nem járásszékhely településen működő gyermekjóléti szolgálat a járásszékhely településen működő gyermekjóléti központnak átadja a 2016. január 10-éig a nála folyamatban lévő továbbá a 2016. január 31-éig a nála lezárt olyan ügyek iratanyagát, amelyek a gyermekjóléti központ feladatkörébe kerültek.

A Módtv. alapján változnak a házi segítségnyújtásra vonatkozó előírások is 2016. január 1-jétől. A házi segítségnyújtás ketté válik: a házi segítségnyújtás keretében szociális segítést vagy személyi gondozást kell nyújtani. A szociális segítés keretében biztosítani kell
– a lakókörnyezeti higiénia megtartásában való közreműködést,
– a háztartási tevékenységben való közreműködést,
– a veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésében és a kialakult veszélyhelyzet elhárításában történő segítségnyújtást,
– szükség esetén a bentlakásos szociális intézménybe történő beköltözés segítését.

Személyi gondozás keretében biztosítani kell
– az ellátást igénybe vevővel a segítő kapcsolat kialakítását és fenntartását,
– a gondozási és ápolási feladatok elvégzését,
– a szociális segítés keretében nyújtandó feladatokat.

Házi segítségnyújtás igénybevételét megelőzően továbbra is vizsgálni kell a gondozási szükségletet. A gondozási szükséglet vizsgálatát az intézményvezető (intézményvezető hiányában a jegyző) által felkért szakértő végzi el. A gondozási szükséglet vizsgálata keretében a jövőben meg kell állapítani azt, hogy az ellátást igénylő szociális segítése vagy személyi gondozása indokolt-e, továbbá meg kell állapítani a napi gondozási szükséglet mértékét is. A házi segítségnyújtást a jövőben is a megállapított napi gondozási szükségletnek megfelelő időtartamban, de legfeljebb napi 4 órában kell nyújtani. Nem változik az a szabály, hogy amennyiben a gondozási szükséglet a napi 4 órát meghaladja, a szolgáltatást igénylőt az intézményvezető (intézményvezető hiányában a jegyző) által felkért szakértő tájékoztatja a bentlakásos intézményi ellátás igénybevételének lehetőségéről. Ebben az esetben a szolgáltatást igénylő az intézményi elhelyezés időpontjáig napi 4 órában történő házi segítségnyújtásra jogosult. Új szabály, hogy amennyiben a házi segítségnyújtás során
– szociális segítés biztosítása esetén személyi gondozási feladatok ellátása válik szükségessé, a gondozási szükséglet vizsgálatát ismételten el kell végezni,
– szakápolási feladatok ellátása válik szükségessé, a házi segítségnyújtást végző személy kezdeményezi az otthonápolási szolgálat keretében történő ellátást.

Ezzel a módosítással összefüggésben újabb elemmel bővítette a jogalkotó a szociális igazgatási bírság kiszabásának körét: a működést engedélyező szerv szociális igazgatási bírságot szabhat ki az intézményvezetővel, ennek hiányában a gondozási szükséglet vizsgálatát tényleges végző személlyel szemben, ha házi segítségnyújtás esetén nem a valóságnak megfelelően állapította meg, hogy az ellátott számára szociális segítés vagy személyi gondozás indokolt-e, vagy nem a valóságnak megfelelően állapította meg a napi gondozási szükséglet mértékét. A bírság legmagasabb összege 200 000 forint.
A gyermekek védelméről és a Gyvt.-nek az ingyenes bölcsődei és óvodai gyermekétkeztetés kiterjesztése érdekében történő módosításáról szóló 2015. évi LXIII. törvény alapján 2015. szeptember 1-jétől változtak ugyanakkor a gyermekétkeztetési térítési díjakra vonatkozó kedvezmény igénybevételének szabályai is. A Gyvt. 151. § (5) bekezdése alapján a gyermekétkeztetés során az intézményi térítési díj 100%-át normatív kedvezményként kell biztosítani (ingyenes étkeztetés)
a) a bölcsődei ellátásban vagy óvodai nevelésben részesülő gyermek után, ha
– rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül,
– tartósan beteg vagy fogyatékos, vagy olyan családban él, amelyben tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelnek,
– olyan családban él, amelyben három vagy több gyermeket nevelnek,
– olyan családban él, amelyben a szülő nyilatkozata alapján az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér személyi jövedelemadóval, munkavállalói, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal csökkentett összegének 130%-át, vagy
– nevelésbe vették;
b) az 1–8. évfolyamon nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő tanuló után, ha
– rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, vagy
– nevelésbe vették;
c) azon bölcsődei ellátásban vagy óvodai nevelésben részesülő, továbbá az 1-8. évfolyamon nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek után, akit fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, az Szt. hatálya alá tartozó intézményben helyeztek el;
d) az 1–8. évfolyamon felül nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő tanuló után, ha
– nevelésbe vették, vagy
– utógondozói ellátásban részesül.

A gyermekétkeztetés során az intézményi térítési díj 50%-át kell normatív kedvezményként biztosítani (kedvezményes étkezés)
– az 1–8. évfolyamon felül nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő tanuló után, ha rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül;
– az 1–8. és az azon felüli évfolyamon nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő tanuló után, ha olyan családban él, amelyben három vagy több gyermeket nevelnek, feltéve hogy a tanuló nem részesül ingyenes étkezésben;
– a bölcsődei ellátásban vagy óvodai nevelésben részesülő, továbbá az 1–8. évfolyamon nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő, tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek után, feltéve, hogy nem részesül ingyenes étkezésben.

 

(dr. Balás Endre)