Étkezési térítési díjkedvezmény

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 151. § (5a) bekezdése szerint, gyermekétkeztetés esetén a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek, tanuló után az intézményi térítési díj 50%-át, kedvezményként kell biztosítani.
Ugyanezen törvény 5. § p) pontja határozza meg a tartós betegség fogalmát, amely szerint tartós betegség: azon kórforma, amely a külön jogszabályban meghatározott magasabb összegű családi pótlékra jogosít.
Ugyanezen törvény 5. § q) pontja határozza meg a fogyatékos gyermek fogalmát. A qb) alpont szerint fogyatékos gyermek: a személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások, valamint a gyermekétkeztetés normatív kedvezménye tekintetében a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) 4. § 25. pontjában foglaltaknak megfelelő gyermek, fiatal felnőtt.
Az Nktv. 4. §. 25. pontja szerint: sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

A törvény végrehajtására kiadott, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról szóló 328/2011. (XII. 29.) kormányrendelet határozza meg az ellátások igényléséhez és a térítési díjak megállapításához felhasználható bizonyítékok körét.

E rendelet 18. § (5) bekezdése szerint, gyermekétkeztetésnél a Gyvt. 151. § (5) bekezdés d) pontjában foglaltak fennállását (tartós betegség)
– a magasabb összegű családi pótlék megállapításáról szóló határozat másolatával, illetve
– tartós betegség esetén szakorvosi igazolással,
Fogyatékosság esetén
– a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 7/A. § (1) bekezdése szerinti szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményével kell igazolni.

Fentiek figyelembevételével, ha a gyermek tartósan beteg illetve súlyosan fogyatékos, és utána magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak, a normatív étkezési térítési díj megállapításához a szülő bemutatja vagy a magasabb összegű családi pótlék megállapításáról szóló határozatot, vagy a magasabb összegű családi pótlékra jogosító, szakorvos által kiállított szakorvosi igazolást.
Amennyiben a gyermek sajátos nevelési igényű, a normatív étkezési térítési díj megállapításához a szülő bemutatja a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményét a sajátos nevelési igény megállapításáról.

Ingyenes tankönyv

A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény 4. § 2. bekezdése alapján ingyenes tankönyvre jogosult
– a tartósan beteg,
– a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzdő gyermek.

A törvény szerint abban a kérdésben, hogy a normatív kedvezményre való jogosultság elbírálásánál kit kell sajátos nevelési igényűnek tekinteni, az Nkt. sajátos nevelési igény meghatározására vonatkozó rendelkezésében foglaltakat (Nktv. 4. § 25.) kell alkalmazni.

Családi pótlék

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § 1. bek. ab) pontja alapján a családi pótlék a tankötelezettsége megszűnését követően közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekre tekintettel annak a tanévnek az utolsó napjáig jár, amelyben a gyermek a huszadik – a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény alapján fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű tanuló esetében huszonharmadik – életévét betölti.

A 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 7/A. (1) bekezdése kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű tanuló esetében a családi pótléknak a Cst. 8. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott magasabb életkorig való folyósításához a tanulói jogviszony fennállásának igazolása mellett a jogosult írásban bejelenti az ellátást folyósító szervnek a sajátos nevelési igény tényét megállapító, pedagógiai szakszolgálatként működő tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság megnevezését és címét, valamint a szakértői vélemény számát.
A gyermek legalább 23. életéve betöltéséig családi pótlékban részesülhet viszont ez nem a magasabb összegű családi pótlék, azaz az iskoláztatási támogatást (amely a családi pótlék juttatásának egyik formája) az általános szabályok szerint állapítják meg.

Képzés

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 57. § (1) bekezdés értelmében, a tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. Az iskola igazgatója a szülő kérésére legfeljebb egy alkalommal engedélyezheti az iskola első évfolyamának megismétlését, akkor is, ha a tanuló az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette.

2015. január 1. napját megelőzően az idézett jogszabályhely még az alábbi szövegrészt is tartalmazta: A szülő kérésére az iskola magasabb évfolyama is megismételhető legfeljebb egy alkalommal. 2015. január 1. napján hatályát vesztette az Nkt. 57. § (1) bekezdésének „A szülő kérésére az iskola magasabb évfolyama is megismételhető legfeljebb egy alkalommal.” szövegrésze, azaz 2015. január 1. napjától szülői kérésre csak az első évfolyam ismételhető meg.
2014. december 31-ig hatályos szabályozás, amely szerint korlátozás nélkül bármely évfolyam megismételhető volt visszaélésekre adhatott alapot, s nem szolgálta az egyes tanulók érdekét. Pusztán az, hogy a sajátos nevelési igényű tanuló az adott évfolyamot
– ugyanazon intézményben,
– ugyanazon pedagógiai program alapján,
– ugyanazon módszerekkel tanítva
megismétli, nem több mint egy egyszerű bukás-évismétlés (még ha másképp is nevezzük).

A jelenleg is hatályos jogszabályok ennél jóval előremutatóbb és hatékonyabb pedagógiai lehetőségeket biztosítanak az intézmények számára. A felfutó rendszerrel egymást váltó 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról és a 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról fogyatékossági és műveltségi területenként részletesen meghatározza:
– a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók nevelésének céljait, módszereit,
– egyes területek módosításának, elhagyásának vagy egyszerűsítésének, illetve új területek bevonásának lehetőségeit,
– a sérült képességek rehabilitációs, habilitációs célú korrekciójának területeit,
– a nevelés, oktatás és fejlesztés szokásosnál nagyobb mértékű időbeli kiterjesztésére vonatkozó javaslatokat.

A sajátos nevelési igényű tanuló fejlesztésére vonatkozó célokat, feladatokat, tartalmakat, tevékenységeket, követelményeket meg kell jeleníteni:
– az intézmény pedagógiai programjában,
– a helyi tantervben,
– a tematikus egységekhez, tervekhez kapcsolódó tanítási-tanulási programban,
– az egyéni fejlesztési tervben.
Ennek megvalósítása valóban több munkát jelent mind az intézménynek, mind az adott pedagógusnak, de jóval hatékonyabb is, mint egy egyszerű évismétlés.
Ezen túlmenően a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 11. § (2) bekezdése értelmében a helyi tanterv, a szakmai program az egyes évfolyamok követelményeinek teljesítéséhez egy tanítási évnél hosszabb időt is megjelölhet. Ezen szabály alkalmazása természetesen nem lehet öncélú, nem szolgálhat egyéni intézményi igényeket, kizárólag a tanulók érdeke vehető figyelembe prioritásként.