Elsőfokú munkaügyi hatóság döntése

Az elsőfokú határozat a munkáltatónál tartott munkaügyi ellenőrzés eredményeképp határozatában megállapította, hogy a szabadság kiadása nem a régi Mt. 134. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően történt, illetve a munkáltató nem alkalmazta a garantált bérminimumra vonatkozó rendelkezéseket a látványpékségében foglalkoztatott eladókat érintően. Fentiek miatt az elsőfokú határozat munkaügyi bírsággal sújtotta a munkáltatót.
A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A munkáltató keresetében kizárólag a garantált bérminimum vonatkozásában kérte a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát.

Bíróság döntése

A bíróság ítéletében az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

Az új eljárás során az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a munkáltató kilenc munkavállaló vonatkozásában megsértette a garantált bérminimumra vonatkozó rendelkezéseket és 90 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Rögzítette, hogy a munkaügyi ellenőrzést követően a felperes és a munkavállalók között munkaszerződés-módosításra került sor, melynek eredményeképp az eredetileg bolti eladói munkakör megjelölés helyett bolti alkalmazotti munkakör került meghatározásra. Az elsőfokú határozat megállapította, hogy a munkavállalók munkaköri feladatainak egyik lényeges elemét jelentette a sütőipari termékek eladása (eladás, pénztárgépkezelés). Mindezek alapján a munkáltató megsértette a régi Mt. 144. § (1) és (5) bekezdésében foglaltakat, valamint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 295/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdésében rögzítetteket.

A munkáltató fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A munkáltató keresetet nyújtott be a másodfokú határozattal szemben, melyben a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, a másodfokú határozat elsőfokú határozatra kiterjedően történő hatályon kívül helyezését, szükség esetén a hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.

A hatóság indítványozta a felperesi kereset elutasítását.

A bíróság döntése

A bíróság megállapította, hogy a kereset nem megalapozott.

A bíróság a közigazgatási eljárás iratainál elfekvő munkaszerződésekből, azok módosításaiból, illetve a munkaköri leírásokból megállapította, hogy az ellenőrzést megelőző időszakban a hivatkozott kilenc munkavállaló munkaköre bolti eladói munkára szólt, majd az ellenőrzést követő időszakban a munkaszerződéseket akként módosították, hogy a munkakör bolti alkalmazott munkakörre változott. A munkaszerződések mellékletét képező munkaköri leírások tartalmazzák a bolti eladó feladatkörét is, az érintett munkavállalók feladat volt többek között az árusítás és a pénztárgépkezelés is. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján ugyancsak megállapításra került, hogy tizennégy közül a határozattal érintett kilenc munkavállaló egyikének kereskedelmi szakközépiskolai, míg a másik nyolc munkavállalónak élelmiszer-ipari eladó szakmunkás képesítése volt.
A garantált bérminimum akkor is megilleti a munkavállalót, ha munkaköri feladatainak csak egy része igényli a középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget.
A bíróság megállapította, hogy határozatával az alperes nem sértette meg az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, hiszen az a munkavállaló, aki a szükséges képesítéssel, végzettséggel nem rendelkezik, nem jogosult a garantált bérminimumra.

A garantált bérminimum akkor is megilleti a munkavállalót, ha munkaköri feladatainak csak egy része igényli a középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget. Az a munkavállaló, aki a szükséges képesítéssel, végzettséggel nem rendelkezik, nem jogosult a garantált bérminimumra.