A törvény lényeges szabályai szerint a magánszemélyeknek különadót kell fizetniük az olyan bevétel után, amelyet a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk megszűnésével összefüggésben szereztek meg, feltéve, hogy a bevétel állami forrásból származik és a kétmillió forintot meghaladja. A különadóra vonatkozó szabályokat a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre, vagyis a törvény hatálybalépését, 2010. október 1-jét megelőzően juttatott jövedelmekre is alkalmazni kell. A már kifizetett összegekre vonatkozó különadót 2010. október 31-ig kellett volna megfizetni. A törvény ebben a részében visszaható hatályú.

Az Ab.-hoz több mint nyolcvan indítvány érkezett; számos magánszemély, három szakszervezet, egy egyesület és egy országgyűlési képviselő kezdeményezte a törvény alkotmányellenességének vizsgálatát.

A különadóról szóló törvény elfogadásával összefüggésben augusztus 11-én kiegészült az Alkotmány közteherviselési szabálya. Az alkotmánymódosítás elsősorban azt tette lehetővé, hogy az állami forrásból származó, jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmeknél a visszaható hatályú jogalkotás általános tilalmát a törvény mellőzze. Az Ab. megállapította, hogy a különadóról szóló törvény visszaható hatálya nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyan jövedelmekre is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak. A törvényhozó által meghatározott mértékű és jelenleg is fenntartott kifizetések nem tekinthetők jó erkölcsbe ütközőnek, így ezekre a törvény az Alkotmány új rendelkezése alapján sem terjeszthette volna ki a visszaható hatályt.

Az Ab. a törvény jövőre szóló szabályait vizsgálva szintén hangsúlyozta, hogy a szabályozás olyan kifizetésekre is vonatkozik, amelyeknek a juttatása nem ütközik a jó erkölcsbe, hiszen az érintettek más törvények kötelező rendelkezéseit hajtják végre. A közszférából való távozással összefüggésben olyan adóról van szó, amelyet jogszabály alapján, rendeltetésszerű joggyakorlás keretei között teljesített kifizetésekre is alkalmazni kell, és amely alanyi jogon szerzett jövedelemtől fosztja meg az érintetteket. Az Ab. megállapította, hogy a törvényalkotó jelen esetben a „külön mértéket” teljes elvonásként értelmezte, ezzel túllépett az alkotmányi felhatalmazáson, és megsértette az Alkotmány közteherviselési szabályát.

Az Ab. hangsúlyozta: a jó erkölcsbe ütköző, államtól származó jövedelmek külön mértékű adóztatása az adott adóévben az Alkotmány módosított szabályából eredő lehetőség. A törvényhozó ezért a most vizsgált különadótól eltérő módon élhet az Alkotmánynak azzal a felhatalmazásával, amely a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmeknek a közteherviselés rendszerébe illesztéséről rendelkezik.

Az egyhangúlag meghozott határozathoz Bihari Mihály, Kiss László, Lenkovics Barnabás és Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.