A végrehajtás részletes szabályait a munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés 2012. évi elvárt mértékéről és a béren kívüli juttatás ennek keretében figyelembe vehető mértékéről szóló 299/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban Rendelet) tartalmazza.

További hasznos segítséget nyújt a Nemzetgazdasági Minisztérium és a NAV honlapján megtalálható ÚTMUTATÓ a 2012-ben elvárt béremelésről szóló kormányrendelet gyakorlati végrehajtásának és így a szociális hozzájárulási adóból érvényesíthető adókedvezmény érvényesítésének elősegítéséhez (a továbbiakban: Útmutató), amely több példával mutatja be a szabályok alkalmazásának eseteit..

A Rendelet bérkompenzációra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya a költségvetési szervek, valamint az egyházi fenntartású, közfeladatot ellátó egészségügyi, oktatási, szociális, valamint közgyűjteményi és közművelődési szolgáltatást nyújtó intézmények kivételével a munkáltatóra és a vele 2011-ben november 1-je és december 31-e közötti időszak bármely napján is munkaviszonyban álló munkavállalókra terjed ki, beleértve az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 460. § (7) bekezdés b) pontjában foglalt folyamatos foglalkoztatási feltételeknek megfelelő munkavállalókat is.

 

A Rendelet hatálya tehát nem terjed ki azokra a munkáltatókra, ahol a Kormány közvetlen munkavállalói kompenzációt biztosít (a költségvetési célelőirányzatból megvalósuló közvetlen munkavállalói kompenzáció a költségvetési szerveknél és az egyházi fenntartású, közfeladatot ellátó egészségügyi, oktatási, szociális, valamint közgyűjteményi és közművelődési szolgáltatást nyújtó intézményeknél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozik).

Nem terjed ki a Rendelet hatálya az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény alapján foglalkoztatott munkavállalókra.

Minden más estben a munkáltató a munkavállalók bruttó bérének a Rendeletben foglaltak szerinti emelésével biztosíthatja a bérek nettó értékének megőrzését 2012‐ben.

A béremeléseket a folyamatosan foglalkoztatott munkavállalók esetében kell végrehajtani. Folyamatosan foglalkoztatott munkavállalónak minősül az, aki

- 2011-ben a 2011. november 1-jén kezdődő időszak bármely napján az adókedvezményt érvényesítő kifizetővel munkaviszonyban állt (természetes személy kifizető esetében ideértve különösen az általa egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként vagy egyéb körülmények között munkaviszony keretében foglalkoztatott természetes személyt);

- 2011-ben a 2011. november 1-jén kezdődő időszak bármely napján az adókedvezményt érvényesítő kifizető kapcsolt vállalkozásával – akár csak egyetlen napig – munkaviszonyban állt (természetes személy kifizető esetében ideértve különösen az olyan egyéni cég által munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személyt, amely egyéni cégnek a kifizető vagy közeli hozzátartozója a tagja, valamint a közeli hozzátartozója által egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként vagy egyéb körülmények között munkaviszony keretében foglalkoztatott természetes személyt).

 

A munkavállalók munkabére nettó értékének megőrzéséhez szükséges 2012. évi munkabéremelés elvárt mértékét a Rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. Eszerint az elvárt munkabéremelés mértéke a 2011. évi havi munkabér 26 százaléka, ha a 2011. évi munkabér nem haladja meg a havi 59 600 forintot.
A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendeletben 2012. január 1-jei hatállyal megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum elérését biztosító munkabéremelés az elvárt munkabéremelésbe beszámít.
Nincs elvárt munkabéremelés akkor, ha 2011-ben az átlagos havi munkabér a 216 805 forintot meghaladja.
Az elvárt béremelés teljesítéséhez szükséges béremelés 2012. évi mértékét az érintett munkavállalók esetében személyenként külön‐külön szükséges meghatározni.

A 2011. évi havi munkabér (viszonyítási alap) meghatározása

A munkabéremelés 2012-re elvárt mértékének kiszámításához a munkavállaló viszonyítási alapot képező 2011. évi munkabérén a személyi alapbérének és a rendszeres bérpótlékainak (a továbbiakban együtt: rendszeres bér) a következő időszakra [Rendelet 2. §] vonatkozó egész havi átlagát kell érteni:
–    a személyi alapbér 2011. október 31-ét megelőző, legutóbbi tárgyévi változásának időpontjától 2011. december 31-éig terjedő időszak;
–    ha a személyi alapbér legutóbb 2011. október 31-ét követően változott, akkor a 2011. november 1-jét megelőző, legutóbbi tárgyévi változás időpontjától - annak hiányában 2011. január 1-jétől - a 2011. október 31-ét követő változás időpontjáig terjedő időszak;
–    ha a személyi alapbér 2011-ben nem változott, akkor a 2011. január 1-je és december 31-e közötti időszak;
–    ha a munkavállaló 2011. október 31-ét követően létesített a munkáltatóval munkaviszonyt, akkor a személyi alapbérváltozására tekintet nélkül, a munkaviszony létesítésének időpontja és 2011. december 31-e közötti időszak.

A munkavállaló napi, heti, havi munkaideje 2011. október 31-ét követő változása esetén a 2011. évi rendszeres bért és annak összetevőit korrigálni kell a munkaidő változás arányában.

A munkavállaló munkakörének egészségkárosodás következtében 2011. október 31-ét követő változása esetén a 2011. évi rendszeres bért és annak összetevőit a munkavállaló új munkakörével azonos vagy hasonló munkakörben dolgozók átlagos béradatai alapján kell meghatározni. A gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadságon, továbbá a közeli hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló a 2011. évi személyi alapbérét a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 84. §-ában foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. Órabér esetén a havi személyi alapbért az Mt. 144/A. §-ának értelemszerű alkalmazásával kell meghatározni.
Személyi alapbéren az Mt. 142. § szerinti személyi alapbért, rendszeres bérpótlékokon az Mt. 151/A. § (2) bekezdés szerinti bérpótlékokat kell érteni.

A munkavállaló 2011. évi munkabére egész havi átlagát a munkavállaló munkarend szerinti munkanapjai figyelembevételével kell meghatározni, az Útmutató alapján a következőket is figyelembe véve:

1. Ha a munkavállaló a Rendelet 2. §-a szerinti időszakban a személyi alapbéren kívül nem részesült rendszeres bérpótlékban, és/vagy teljesítménybérben, akkor a 2011. évi egész havi munkabére azonos a személyi alapbérével. Ha a személyi alapbér órabérben került megállapításra, akkor 174‐gyel, részmunkaidő esetén ennek időarányos részével történő szorzással kell meghatározni a havi személyi alapbért, illetve munkabért. Abban az esetben, ha valaki 2011. október 31‐ét követően létesített az adott munkáltatóval munkaviszonyt, és ezt követően a személyi alapbére még 2011‐ben megváltozott. a különböző személyi alapbérrel díjazott időszakoknak a munkavállaló munkarendje szerinti munkanapjaival súlyozott átlagaként kell meghatározni a 2011. évi személyi alapbért, illetve rendszeres bért [Rendelet 2. § (2) bekezdés d) pont].

2. Ha a munkavállaló a Rendelet 2. §-a szerinti időszakban a személyi alapbéren kívül rendszeres bérpótlékban is részesült, akkor a 2011. évi rendszeres bér személyi alapbér részét az 1. pont szerint kell meghatározni. A rendszeres pótlékok pedig azok a bérpótlékok, amelyeket a munkavállaló távolléti díjának számítása során ilyenként egyébként is figyelembe kell venni (Mt. 151/A. § (2) bekezdés). A túlórapótlék tehát nem veendő figyelembe, a műszakpótlék viszont igen. A rendszeres pótlékoknak az egész havi átlagát az említett időszakban ilyen címen történt kifizetések alapján kell meghatározni olyan módon, hogy a pótlék címen történő kifizetéseket osztani kell a ledolgozott munkanapok számával, majd pedig szorozni kell az időszak hónapjainak a munkavállaló munkarendje szerinti átlagos munkanapjai számával, beleértve az Mt. 125. § (3) bekezdése szerinti munkaszüneti napokat is. A havi rendszeres bér egyenlő a havi személyi alapbér és a havi rendszeres bérpótlékok összegével.

Teljesítménybér alkalmazása esetén személyi alapbéren a százszázalékos teljesítéshez kapcsolódó 2011. évi teljesítménybér egész havi átlagos összegét kell érteni, beleértve a teljesítménybér időbér részét is. Jutalékos bérforma esetén száz százalékos teljesítésként a tényleges jutalék-kifizetést kell figyelembe venni.
Teljesítménybér esetén a teljesítménybér-tényezőket is úgy szükséges módosítani, hogy a Rendelet 1. számú melléklete szerinti munkabéremelés százszázalékos teljesítést feltételezve történjen meg.

Az Útmutató alapján az egyes jellemző teljesítménybéres formák esetében ez a következőket jelenti:

–    Ha a teljes összegű személyi alapbéren nyugvó teljesítménybéres bérformában a munkavállaló százszázalékos teljesítmény esetén a személyi alapbérét kapja meg teljesítménybérként, akkor a rendszeres bér személyi alapbér része azonos az 1. pontban ismertetett személyi alapbérrel.

–    A személyi alapbérrel, illetve kisebb összegű fix bérrel kombinált teljesítménybéres bérformában a rendszeres bér személyi alapbér részét a bérezési forma fix része és a százszázalékos teljesítményhez kapcsolódó teljesítménybér rész együttes összegével egyenlő. Ennek a Rendelet 2. §-a szerinti egész időszakra vonatkozó egész havi átlagát a 2. pontban a pótlékokra leírtakkal azonos módon kell meghatározni.

–    Az elvégzendő munka bérezésén nyugvó teljesítménybéres bérforma esetén a Rendelet 2. §-a szerinti időszakban a rendszeres bér személyi alapbér részét a száz százalékos teljesítés esetén járó teljesítménybér 2. pontban leírtak szerinti egész havi bérré történő átszámolásával kell megállapítani.

–    Mivel jutalékos bérformák esetén a százszázalékos teljesítés nem értelmezhető, az időbér rész (ha van ilyen) és a Rendelet 2. §-a szerinti időszakban ténylegesen kifizetett jutalék együttes összegét kell átszámolni a 2. pontban leírtak szerint egész havi bérré, és ez képezi a rendszeres bér személyi alapbér részét.

–    Az előző számítások során a 2011. évi munkabér kifizetések közül nem kell (nem lehet) figyelembe venni a teljesítménybéres bérforma részét nem képező munkabér kifizetéséket (prémiumokat, jutalmakat, 13. havi bért, a távolléti díjat stb.).

–    A számításokat a részmunkaidőben foglalkoztatottak esetében is a havi tényleges munkaidőre kell elvégezni, a teljes munkaidőre való átszámítás nem alkalmazandó.

Az elvárt béremelés teljesítése

Ha a munkavállaló 2011. évi munkabére nem haladja meg a havi 59 600 forintot, a munkáltató a 2012. évi elvárt munkabéremelésnek akkor tesz eleget, ha a munkavállaló 2011. évi személyi alapbérét 2012-ben 26 százalékkal megemeli.
Amennyiben a 2011. évi havi munkabér meghaladja a havi 59 600 forintot, de nem haladja meg a havi 216 805 forintot, az elvárt munkabéremelés mértékére a bemutatott (Rendelet 1. számú mellékletének 2. pontjában szereplő) táblázat segítségével a következő két lehetőség közül választhat:

–    a személyi alapbéremelést úgy határozza meg, hogy táblázat második oszlopában a munkavállaló 2011. évi rendszeres bérének megfelelő soron szereplő összeget szorozza a személyi alapbér és rendszeres bér hányadosával,

vagy

–    a munkavállaló 2011. évi személyi alapbérét a táblázat második oszlopában a 2011. évi személyi alapbérnek megfelelő sorban szereplő összeggel emeli meg.

Az utóbbi, adminisztrációs szempontból egyszerűbb megoldás lehetővé teszi, hogy a munkáltató rendszeres bérpótlékok fizetése esetén is a 2011. évi személyi alapbér alapján – a 2011. évi rendszeres bérpótlékok figyelmen kívül hagyásával – állapítsa meg és hajtsa végre az elvárt mértékű béremelést. Ez az egyszerűsített eljárás a teljesítménybéres bérformában dolgozóknál is alkalmazható, ha a teljesítménybér mellett rendszeres bérpótlék fizetésére is sor került 2011-ben.

A munkáltató a két módszer közül valamennyi munkavállalójára vonatkozóan egységesen választhat, és ezt a választását később nem változtathatja meg.
Amennyiben a béremelés végrehajtását követően a munkavállaló személyi alapbére, teljesítménybér-tényezői vagy rendszeres bérpótlékainak mértéke a Rendelet 2. § (6)-(7) bekezdésben foglalt esetek kivételével - ide nem értve az e bérelemek közötti átcsoportosítást - a munkavállaló számára hátrányosan megváltozik, akkor a változás időpontjától az elvárt béremelés nem teljesültnek minősül.

A bérkompenzáció mértéke

Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 460. §‐ának (1) bekezdése értelmében a folyamatos foglalkoztatás feltételeinek megfelelő munkavállalók körében a Rendeletben foglaltak végrehajtása esetén a szociális hozzájárulási adóból levonható adókedvezményt (bérkompenzációt) érvényesíthetnek a foglalkoztatók (munkáltatók).

A szociális hozzájárulási adó a kifizetőt természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira, az egyéni vállalkozót, a mezőgazdasági őstermelőt e jogállására tekintettel (saját maga után), más személyt az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény IX. fejezete külön rendelkezései alapján, a társadalmi közös szükségletek fedezetéhez való hozzájárulás kötelezettségének megfelelően terhelő, 27 százalékos mértékű fizetési kötelezettség.
Az említett törvény 460. § (6) bekezdése szerinti számítási módszerrel a béremelések 5 százalék feletti teljes (bér és szociális hozzájárulási adó) költségének összege vonható le.

A kedvezmény alapja a munkavállalót a munkaviszonyára tekintettel megillető (bruttó) munkabér.
A bérkompenzáció összege a 2012. évre, havonta

–    a kedvezményalap (azaz a munkavállalót terhelő közterhekkel nem csökkentett bruttó munkabér) 21,5 százaléka, de legfeljebb 16 125 forint, ha a részkedvezmény-alap nem haladja meg a 75 ezer forintot;

–    ha a kedvezményalap meghaladja a 75 ezer forintot; akkor az előző számítás szerint meghatározott összegnek a 75 ezer forint feletti kedvezményalap 14 százalékát meghaladó része.

A törvény a 2013. évre vonatkozó bérkompenzáció összegét is meghatározza. Ez havonta
–    a kedvezményalap 16 százaléka, de legfeljebb 12 ezer forint, ha a részkedvezmény-alap nem haladja meg a 75 ezer forintot,
–    ha a kedvezményalap meghaladja a 75 ezer forintot; akkor az előző számítás szerint meghatározott összegnek a 75 ezer forint feletti kedvezményalap 20 százalékát meghaladó része
azzal, hogy a 2013. évben a bérkompenzáció a kifizetőt az elvárt béremelési feltételre tekintet nélkül illeti meg.

A részkedvezmény alapja a kifizetővel munkaviszonyban álló természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, szociális hozzájárulási adó alapjának megállapításánál figyelembe vett a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, bármely esetben kivéve az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény alapján létesített munkaviszony szerinti munkabért.

Az Útmutató alapján a 2012‐ben igényelhető bérkompenzáció a gyakorlatban a következő képlet segítségével határozható meg:
X * 0,215, ha X <= 75 000
16 125 – ([X‐75 000] * 0,14), ha X > 75 000,
ahol X az adott hóban kifizetett bruttó munkabér összege.

A bérkompenzáció érvényesítése

A munkáltató a bérkompenzációt az adóév egészében, de csak az olyan hónapra fizetendő szociális hozzájárulási adó megállapításánál vonhatja le, amelyre vonatkozóan Rendelet szerint 2012-re elvárt mértékű béremelés valamennyi folyamatosan foglalkoztatott munkavállalóját az adott hónapra megillető munkabér tekintetében teljesül.
A 2011. november 1. és december 31. közötti időszakban természetes személyt munkaviszonyban egyetlen napig sem foglalkoztató kifizető a bérkompenzációt az elvárt béremelés teljesítésétől függetlenül igénybe veheti, feltéve, hogy az említett időszakban egyetlen belföldi kapcsolt vállalkozása sem foglalkoztatott természetes személyt munkaviszonyban. E rendelkezés alkalmazását természetes személy kifizető esetében kizárja különösen, ha saját maga vagy közeli hozzátartozója (egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként vagy egyéb körülmények között), vagy olyan egyéni cég, amelynek ő vagy közeli hozzátartozója a tagja, foglalkoztatott munkaviszonyban természetes személyt.
Amennyiben a vállalkozás a feltételeket teljesítette, a bérkompenzáció a 2012‐ben újonnan belépett munkavállalók esetében is igényelhető. Az újonnan alakult foglalkoztatók automatikusan jogosultak rá, kivéve, ha belföldi kapcsolt vállalkozásuk által 2011‐ben, a november 1‐jét követő időszakban foglalkoztatott munkavállalót foglalkoztatnak 2012‐ben. Az utóbbi esetben a bérkompenzáció igénybevételéhez az adott munkavállalónál végre kell hajtani az elvárt béremelést. Az év közben visszamenőlegesen végrehajtott elvárt béremelés esetén – ha ezzel az elvárt béremelés valamennyi folyamatosan foglalkoztatott munkavállaló esetében teljesült az adott hónapokra vonatkozóan – a bérkompenzáció visszamenőlegesen is érvényesíthető (2001. évi CLVI. törvény 460. § (2) bekezdés).

A bérkompenzáció összegét havonta az adott hónap egészében fennálló szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön – a részkedvezmény alapját és mértékét figyelembe véve – kiszámított részkedvezmények összegeként kell megállapítani.

A munkáltató jogosult a munkavállalója korábbi munkaviszonyával kapcsolatos, az elvárt béremelés mértékének megállapításához szükséges adatok megismerésére, aminek érdekében a munkavállaló együttműködési kötelezettsége kiterjed ezen adatok közlésére, illetve a munkáltató a munkavállaló korábbi munkáltatóját megkeresheti.

Jogkövetkezmények

A munkabérek nettó értékének megőrzését célzó bérkompenzáció jogosulatlan igénybevételével összefüggésben az állami adóhatóság nem állapít meg adókülönbözetet abban az esetben, ha együttesen teljesül, hogy az adott hónapban
–    a bérkompenzáció igénybevétele kizárólag a 460. § (1) bekezdésben meghatározott elvárt béremelés teljesítésének elmaradása miatt jogosulatlan, és
–    az elvárt béremelést a bérkompenzáció igénybevevője a folyamatosan foglalkoztatottak legalább 90 százalékában teljes mértékben teljesítette, és
–    az elvárt béremelés és a végrehajtott béremelés különbsége összesen nem haladja meg az adott hónapban folyamatosan foglalkoztatottnak minősülő valamennyi munkavállaló létszámának és 300 forintnak a szorzatát, és
–    a bérkompenzáció igénybevevője legkésőbb az ellenőrzés megállapításairól hozott határozat jogerőre emelkedéséig bizonyítja, hogy az elvárt béremelést az ellenőrzéssel érintett időszak vonatkozásában visszamenőleg valamennyi folyamatosan foglalkoztatott munkavállalója tekintetében teljesítette.

Ha a bérkompenzációt érvényesítő olyan, a vizsgált időszakban folyamatosan foglalkoztatottnak minősülő munkavállalója tekintetében nem teljesítette az elvárt béremelést, aki az ellenőrzés megkezdésének időpontjában már nem munkavállalója, úgy ezt a munkavállalót a visszamenőleges teljesítés szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

A bérkompenzáció igénybevevőjének, ha a kedvezmény jogosulatlan igénybevételét állapítja meg, de 464/A. § szerint a kedvezmény jogosulatlan igénybevételével összefüggésben adókülönbözet megállapításának nem lenne helye, nem kell a bevallását önellenőrzéssel helyesbítenie. Ha a visszamenőleges béremelés miatt a munkavállalónkénti részkedvezmény összege változik, az önellenőrzést a változással érintett munkavállalókkal összefüggésben teljesíteni kell.

Fontos szabály, hogy a munkáltatónak a jogosulatlanul igénybe vett bérkompenzáció összege után a 15 százalékának megfelelő, de legalább 100 ezer forint összegű mulasztási bírságot kell fizetnie, kivéve, ha bizonyítja, hogy az elvárt béremelést valamennyi folyamatosan foglalkoztatott munkavállalója tekintetében visszamenőleg, az ellenőrzés megkezdésének időpontját megelőzően végrehajtotta (az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. § (20d) bekezdése).