CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2014 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció | gazdasági szakkönyvek

ÖSSZEFOGLALÓK

A nők 40 év jogosultsági idő utáni nyugdíjazásának lehetőségével összefüggő törvénymódosítások a közszférában
A hír több mint 30 napja nem frissült!

Az Országgyűlés 2011. március 16-ai ülésnapján fogadta el a 2011. évi XXX. törvényt, amelynek benyújtott előterjesztése eredetileg csak a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt módosította volna, ám a Parlament Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága által a törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítvány elfogadása nyomán a teljes közszférára vonatkoznak azok a jogszabályváltozások, amelyek alapján a negyven év jogosultsági idővel rendelkező nők jogviszonya e jogcímen felmentéssel szűnhet meg.

2011. április 28.

Mint ismeretes, a 2010. december 20-án elfogadott, az egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXX. törvény vezette be a nők korhatár  nélküli, negyven év jogosultsági idő utáni – teljes összegű – nyugdíjba menetelének lehetőségét.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. §-a kiegészült a (2a)-(2d) bekezdésekkel, amelyek szerint a fenti feltételekkel rendelkező nő abban az esetben veheti igénybe a teljes összegű nyugdíjat, ha biztosítással járó jogviszonyban – így közszolgálati vagy közalkalmazotti, ill. munkaviszonyban – nem áll.

A jogosultsági idő a Tny. 18. § (2b)-(2d) bekezdése alapján számítandó. Ennek lényege, hogy a jogosultsági időbe a ténylegesen keresőtevékenységgel járó jogviszonyban töltött idő (munkaviszony, közalkalmazotti, vagy közszolgálati, szolgálati, stb. jogviszony, prémiumévek programban töltött idő függetlenül attól, hogy az érintettet a munkáltató munkavégzésre kötelezte-e, az alkalmi munkavállalói könyvvel történt foglalkoztatás, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagság időtartama, szakképzés alatt kötelező nyári gyakorlat, nyári munkavégzés időtartama), valamint – legfeljebb 8 év időtartammal – a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő számít be. Az így megállapított jogosultsági idő 5 gyermek felnevelése után évvel, ill. minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. E tekintetben a saját háztartásban nevelt gyermekek vehetők figyelembe. A törvény szerint saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, és aki után családi pótlék volt igényelhető.

A jogosultsági időbe nem számítható be a tanulmányi idő. Ebből adódik, hogy a felsőoktatás nappali tagozatán végzett nők e jogcímen később tudnak nyugdíjba vonulni, mint azok, akik az érettségi, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után munkába álltak. Nem vehető figyelembe jogosultsági időként a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama, az egyébként szolgálati időként elismerhető tanulmányi idő, a passzív táppénz időtartama, valamint az 1998. január 1-jét megelőzően - nem gyermekgondozás, vagy gyermekápolás miatt igénybevett - fizetés nélküli szabadság szolgálati időnek minősülő első 30 napja.

Mivel a negyven év jogosultsági idő alapján történő nyugdíjazás feltétele, hogy az igénylő ne álljon biztosítással járó jogviszonyban, az igénylés előtt szükséges a fennálló jogviszony megszüntetése. 2011. április 2-áig – hacsak nem más jogcímen, pl. létszámcsökkentés miatt szűnt meg a jogviszony – a negyven év jogosultsági időt szerzett nő kénytelen volt közös megegyezéssel vagy lemondással megszüntetni jogviszonyát. Ez esetekben azonban a törvény alapján részére semmiféle, jogviszonyhoz kapcsolódó javadalmazás nem járt. Így elesett az érintett a felmentési időnek a munkavégzés alóli mentesítés idejére járó átlagkeresettől és a végkielégítéstől, de az előrehozott jubileumi jutalomtól is, amely a törvény szerint a jogviszony megszűnésekor nyugdíjasnak minősülő közalkalmazottat 35 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő után 40 éves jubileumi jutalomra jogosította. Meg kell jegyezni, hogy végkielégítés a törvény szerint nyugdíjasnak minősülő közalkalmazottat, ill. köztisztviselőt más jogcímen történő jogviszony-megszűnés esetén sem illette, és jelenleg sem illeti meg.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)  30. § (1) bekezdése 2011. április 2-ai hatálybalépéssel kiegészült egy f) ponttal, amely szerint a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel megszüntetheti, ha a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével legkésőbb a felmentési idő utolsó napján rendelkező közalkalmazott nő azt írásban kérelmezi. A jogviszony-megszüntetés feltétele tehát azonossá vált a korábban az Országgyűlés által elfogadott előrehozott öregségi nyugdíjat igénybe venni szándékozók jogviszony-megszüntetésének szabályaival. A jogviszony megszüntetését a közalkalmazottnak kell kezdeményezni, a munkáltató tehát a felmentési idő lejártakor a jogosultsági feltételekkel rendelkező nő felmentéséről e jogcímen egyoldalúan továbbra sem határozhat. A munkáltató a közalkalmazott felmentéséről azonban saját mérlegelési jogkörében dönthet, azaz elutasíthatja a közalkalmazott kérelmét.

E tekintetben továbbra is eltérnek a közalkalmazottakra és a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok. A 2011. március 25-ei törvénymódosítás alapján a köztisztviselő a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 17. § (2) bekezdésének g) pontja szerint a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a Tny. 18. § (2a) bekezdésben foglalt feltételekkel a felmentési idő leteltekor rendelkező köztisztviselő kérelmezi.

A törvénymódosítás következtésben a felmentését kezdeményező közalkalmazott és köztisztviselő egyaránt nyugdíjasnak minősül. A Kjt. 37/B.§-ának (3) bekezdése kiegészült egy b) ponttal, amelynek értelmében a közalkalmazotti nyugdíjasnak minősül, ha a negyven éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkezik, és felmentésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor. A köztisztviselő a Kjtv. 19/A. § (1) bekezdésének k) pontja alapján minősül nyugdíjasnak, amennyiben felmentését kéri.
A nyugdíjasnak minősülés azzal a következménnyel jár, hogy a közalkalmazott a Kjt. 37.§ (2) bekezdésében foglaltak értelmében nem jogosult végkielégítésre. A köztisztviselő a Ktv. 19. § (8) bekezdésének b) pontja szerint ugyancsak nem jogosult végkielégítésre.
A nyugdíjasnak minősülés közalkalmazottak esetében viszont előrehozott jubileumi jutalomra jogosít. Ennek lényege, hogy amennyiben a közalkalmazott legalább harmincöt évi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, részére a Kjt. 78. § (4) bekezdése alapján a negyvenéves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni. E rendelkezéseket alkalmazni kell azokra a közalkalmazottakra is, akik jogviszonyuk felmentéssel történő megszüntetését az előrehozott öregségi nyugdíj, vagy a nők negyven év jogosultsági idő utáni nyugdíjba vonulási lehetőségének igénybevétele miatt kérelmezik.
Ettől eltérően, a köztisztviselők esetében a Ktv. 49/E. § (7) bekezdése kizárja az előrehozott öregségi nyugdíj, vagy a negyven év jogosultsági idő alapján teljes összegű nyugdíj igénybevétele miatt felmentésüket kérelmezőket az előrehozott jubileumi jutalomra jogosultságból.

A közalkalmazottakra és a köztisztviselőkre egyaránt érvényes, hogy a negyven év jogosultsági idővel rendelkező felmentésére csak abban az esetben kerülhet e jogcímen sor, ha ezt az érintett közalkalmazott, ill. köztisztviselő kezdeményezi, a munkáltató a kérelem benyújtására az érintettet nem kényszerítheti. Ugyancsak nem gyakorolhat nyomást a fenntartó a munkáltatóra vagy a közalkalmazottra, hogy a létszámcsökkentést e körbe tartozók jogviszonyának megszüntetésével „oldja meg”, mivel a fenntartó által elrendelt létszámcsökkentés esetében – a törvényben előírt felmentési tilalmakon és –korlátozásokon túl – a munkáltató döntési jogköre nem korlátozható. A fenntartó legfeljebb ajánlást fogalmazhat meg annak érdekében, hogy a létszámcsökkentés ezáltal minél kisebb érdeksérelemmel járjon, és az aktív korúak foglalkoztatottságának aránya ne romoljon.

A felmentés kérelmezése előtt célszerű a jogosultsági idő meglétét tisztázni. A nyugdíjjogosultság megállapítására az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság honlapján található nyomtatványtárból letölthető K01, K02, ill. K03 sz. nyomtatványok szolgálnak.
 
Amennyiben a munkáltató a közalkalmazott, ill. köztisztviselő jogviszonyát a negyven év jogosultsági idő után megszünteti, az érintett az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével folytathat ismét keresőtevékenységet (létesíthet munkaviszonyt, jogviszonyt, vagy vállalhat vállalkozóként munkát). Ha azonban a nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes minimálbér összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg) – a többi, öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt folyósított nyugdíjakra vonatkozó szabályokkal azonosan – a nyugdíjfolyósító szerv az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíj folyósítását szünetelteti. Ebből következik, hogy pl. a negyven év jogosultsági idő alapján nyugellátásban részesülő pedagógus csak részmunkaidőben, vagy megbízási szerződéssel, óraadóként foglalkoztatható anélkül, hogy nyugdíjának folyósítása szünetelne.

A Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálya alatt állók esetében a munkaviszony továbbra is a közös megegyezéssel vagy a munkavállaló részéről történő rendes felmondással szüntethető meg. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodásban a felek megállapodhatnak a munkaviszony megszüntetésekor a munkavállalónak nyújtott valamely összegről így pl. arról, hogy a juttatandó összeg megegyezik az azonos munkakörben dolgozó közalkalmazottak felmentéssel összefüggő javadalmazásával.
Felmondás esetén a felmondási idő az Mt. 92. § (1)-(2) bekezdése szerint harminc nap, amely a munkáltatónál munkaviszonyban töltött
a) három év után öt nappal,
b) öt év után tizenöt nappal,
c) nyolc év után húsz nappal,
d) tíz év után huszonöt nappal,
e) tizenöt év után harminc nappal,
f) tizennyolc év után negyven nappal,
g) húsz év után hatvan nappal
meghosszabbodik.

Mivel a munkavállaló részéről történő felmondásról van szó, a munkáltató a felmentési idő teljes időtartamát ledolgoztathatja. A fentiekből is kitűnik, hogy az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóknál foglalkoztatott nők lényegesen kedvezőtlenebb feltételek szerint vehetik igénybe a negyven év jogosultsági idő utáni nyugellátást (pl. az alapítványi vagy egyházi fenntartású intézményben dolgozó pedagógusok), mint a közszférában alkalmazottak.  

További hírek


Impresszum - Szerzõdési feltételek - Szerzõi jogok - Adatvédelem - 2010 © Minden jog fenntartva Menedzser Praxis Kft.