CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2021 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Hogyan működik együtt a kiva és az ekho?

Egy korlátolt felelősségű társaság decemberben bejelentkezett a kisvállalati adó hatálya alá. A társaságnak – tevékenységéből adódóan – több olyan kifizetése is van, amelyre nézve a magánszemélyek úgy nyilatkoztak, hogy díjazásuk tekintetében az adó- és járulékfizetési kötelezettségüket az Ekho törvény szerint kívánják teljesíteni. Milyen kérdéseket vethet fel mindez a gyakorlatban?

2021. november 15.

A magánszemélyek tehát úgy nyilatkoztak, hogy díjazásuk tekintetében az adó- és járulékfizetési kötelezettségüket az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ekho tv.) szerint kívánják teljesíteni.

Első kérdésként az merült fel, hogy azok a kifizetések, amelyekre a nyilatkozatok alapján az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (röviden: ekho) adózási módot alkalmazzák, a kisvállalati adó alapját képezik-e, mint személyi jellegű kifizetés, figyelemmel arra, hogy ezek a jövedelmek nem minősülnek járulékalapot képező jövedelemnek. 

További kérdést vet fel, hogy amennyiben a társaság a kisvállalati adó szabályai szerint adózik a minimálbérnek megfelelő összeg után, akkor ez egyáltalán megfelel-e annak a törvényi feltételnek, mely szerint az ekho alkalmazása akkor választható, ha a jövedelem után a közteherviselési kötelezettségek teljesítése az általános szabályok szerint történik? A társaság, mint munkáltató a minimálbért meghaladó jövedelmet veszi figyelembe az ekho alapjaként, a minimálbér után pedig az általános szabályok szerint történik a közterhek megfizetése.

Az első kérdésfelvetés kapcsán mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy mi képezi a kisvállalati adó alapját?

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Kiva tv.) 20. § (1) bekezdése szerint 2017. január 1-jétől a kisvállalati adó alapja a 20. § (3)-(5) bekezdés szerinti tételek egyenlegének a személyi jellegű kifizetésekkel növelt összege, de legalább a személyi jellegű kifizetések összege. A Kiva tv. 20. § (2) bekezdés a) pontja szerint személyi jellegű kifizetésnek azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint járulékalapot képez az adóévben. 

A Tbj. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás, a felszolgálási díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj. 

Fontos megemlíteni, hogy a Kiva tv. 20. § (2) bekezdése nem közvetlenül a Tbj. 27. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozik, hanem úgy fogalmaz, hogy „személyi jellegű kifizetésnek azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez”. E megfogalmazásból adódóan a Tbj. szabályait komplexen kell vizsgálni, ezért feltétel az is, hogy az adott kifizetés ténylegesen járulékalapot képezzen. Így a Tbj. szabályai alapján járulékalapról biztosítási kötelezettség hiányában nem beszélhetünk. Ennek például a minimálbér 30 százalékát el nem érő megbízási díj vonatkozásában van jelentősége. 

Az idézett rendelkezés alapján a jövedelem azon része, amelyre tekintettel a magánszemély tekintetében az általános szabályok szerint történik a közteherviselés, járulékalapot képező jövedelemnek minősül, következésképpen a kisvállalati adó alapját képezi. 

Ugyanakkor az a kifizetés, amelyre az ekho adózási forma kerül alkalmazásra, nem tartozik a kisvállalati adó alapjába, mivel az nem minősül a fentiek szerint járulékalapot képező jövedelemnek. E kifizetés után a közterheket az ekho szabályai szerint kell megfizetni.

Ez azt is jelenti, hogy ha egy tevékenységre az ekho szabályait választották, de a jövedelem egy része az általános szabályok szerint viseli a közterheket (adó- és járulékterheket), akkor

  • az általános szabályok szerint adózott jövedelemrész kisvállalati adóalapot képez,
  • azonban az ekho-val adózó jövedelemrész nem számítható be a kisvállalati adó alapjába, mint személyi jellegű kifizetés. 

A másik adózói kérdéssel kapcsolatban elmondható, hogy az Ekho tv. 3. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a közterhek ekho-val történő teljesítésének egyik feltétele, hogy a magánszemély az adóévben bármely tevékenységével összefüggésben munkaviszonyból származó olyan jövedelmet szerezzen, amely után a közteherviselési kötelezettségek teljesítése az általános szabályok szerint történik (EGT államban biztosított magánszemély esetén a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségre vonatkozik ez a feltétel). További követelmény, hogy a magánszemély tevékenysége alapján az Ekho tv. 3. § (3) és (3c) bekezdéseiben meghatározott foglalkozásúnak minősüljön (pl. újságíró, rádióműsor-szerkesztő, hivatásos sportoló), és a kifizetőnek írásban nyilatkozzon arról, hogy az ekho alkalmazását választja a számára kifizetett bevétel (illetve annak a nyilatkozatban meghatározott része) tekintetében.

Ha a magánszemély munkaviszonyban végez olyan tevékenységet, amely alapján jogosult az ekho választására, akkor a munkáltatónak a tevékenység adott havi ellenértékeként kifizetett összegnek a havi minimálbért meghaladó részére kell figyelembe vennie a magánszemély által az ekho választására tett nyilatkozatot (az Ekho tv. 3. § (7) bekezdés a)-c) pontjában foglalt kivételekre is tekintettel).

Mindent összevetve az ekho jogszerű választására akkor van mód, ha a munkaviszonyban álló magánszemély által megszerzett jövedelem tekintetében a munkabérnek a havi minimálbért meg nem haladó része után a magánszemély az általános szabályok szerint eleget tesz a személyi jövedelemadó- és a járulékfizetési kötelezettségnek. 

Az éves minimálbért az év első napján érvényes minimálbér alapulvételével kell kiszámítani. 

Tekintettel arra, hogy az ekho választására előírt, előzőekben említett törvényi feltételeknek a magánszemély vonatkozásában kell teljesülniük, ezért a magánszemély által az ekho választására tett nyilatkozat jogszerűségét nem befolyásolja az a körülmény, ha a munkáltató a kisvállalati adó szerinti adózást választotta, és eszerint teljesíti kötelezettségeit.

Nagy Attila

További hírek

Az alábbi űrlap kitöltésével kérdezhet szakértőinktől.








Mégse

Kérdését továbbítottuk szakértőink felé, akik a megadott elérhetőségein tájékoztatják a témával kapcsolatbam.

Ossza meg díjmentes tanácsadói szolgáltatásunkat kollégáival, ismerőseivel.

Kérek tájékoztatást várható konferenciákról, továbbképzésekről






Mégse

Kérését továbbítottuk, megadott elérhetőségein tájékoztatjuk várható rendezvényeinkről.

Az alábbi űrlap kitöltésével kérdezhet szakértőinktől.

Rendelkezik érvényes előfizetéssel?

Igen

Nem

Előfizetéssel rendelkező ügyfeleink kérdései priorítást élveznek

Megválaszolt adózási, tb, munkaügyi, számviteli kérdések a mai napon:

29

Kérdezzen itt Ön is!

AKTUÁLIS ESEMÉNYEK

Eseménykövetés

SZAKMAI KLUBJAINK

ADÓNAPTÁR