//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2020 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Gondolatok a helyi önkormányzat gyermekvédelmi (gyermekjóléti) feladatairól
A hír több mint 30 napja nem frissült!

Magyarországon a gyermekek számára a társadalom tagjainak részéről nyújtandó védelem jelenleg már a hazai jogrend alapvető eleme, Alaptörvényben rögzített feladat, amelyben az állami szerveknek és az önkormányzatoknak egyaránt kiemelt szerep jut. Írásomban ebből kiindulva a gyermekvédelem témakörét a rendszert szabályozó jogi eszközök szempontjából vizsgálom, a gyermekvédelem jogszabályi hátterét összegzem. Ezen belül sorra veszem a gyermekvédelmet szabályozó jogszabályokat, történeti kontextusba helyezve feltárom a rendelkezések alapvető irányultságát, felvázolva azt a fejlődési ívet, amely elvezetett a gyermekvédelem hatályos rendszeréhez.

2019. október 15.

A gyermekek védelmének igénye tulajdonképpen egyidős az emberiséggel és a szervezett társadalmak kialakulásával (Volentics, 1996: 7), a gyermekvédelem jogi hátterének elemzése kapcsán azonban a kiindulópont a 18-19. század fordulója. Ekkor jelentek meg ugyanis az ún. Széll Kálmán-féle törvények, köztük az 1901. évi VIII. tc., amelynek akkori prioritásai elsősorban a csecsemőhalandóság – mai összehasonlításban súlyos – arányát kívánták csökkenteni.


A modern értelemben vett gyermekvédelem a második világháború után kezdett kialakulni hazánkban, a szabályozás hangsúlya ekkor jelentősen áthelyeződött a gyermekek nevelésére. A Széll Kálmán-féle jogszabály hatályon kívül helyezése után azonban egészen az 1989-es rendszerváltásig nem született a területet egységesen és teljes körűen szabályozó törvény.


A különböző törvények és rendeletek szabályozása a rendszer fenntartható működését nem tette lehetővé, illetve a helyzetet az sem könnyítette meg, hogy az elvhű szocialista vezetés a gyermekvédelmet csak átmeneti feladatnak tekintette, amelyre a szocialista államépítésnek csak egy korai szakaszában van szükség (Makai, 2000: 139-140; Szöllősi, 2000: 17-23).


A rendszerváltás azután jelentős átalakulást hozott a gyermekvédelem területén, aminek oka elsősorban a politikai rendszerrel párhuzamban a társadalom nagyfokú és gyors változása volt: a gazdasági struktúra átalakulása az életszínvonal gyors csökkenésével járt, a családok felépítése megváltozott, mindezen okok pedig elvezettek a gyermekvédelmi rendszer kiterjesztésének szükségességéhez.


Ennek eredménye lett az 1997-es gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról) elfogadása. A rendelkezések ezután a teljes korosztályi spektrumra kiterjedtek, azzal az általános elvvel, hogy az érintett családokban az állam a lehető legkisebb beavatkozást hajtsa végre, a jogállamiság szabályainak betartása mellett, vagyis a hatósági jelleggel szemben a szolgáltató szemlélet érvényesítése vált elsőrangúvá.


Mindemellett pedig az ellátói oldalon a központi államhatalom mellett megjelentek egyéb szereplők: az egyházak, a civil és karitatív szervezetek mellett ilyen szereplővé váltak az önkormányzatok is.


Ezt bizonyítja, hogy az első önkormányzati törvény (1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról) lehetővé tette a gyermekvédelem helyi megszervezését – ám itt szükséges azt is megjegyezni, hogy a feladat ellátásához a jogalkotó a szükséges anyagi hátteret, illetve jogi garanciákat és a feladat ellátásához szükséges szakmai kompetenciák megszerzését nem biztosította (Mitták, 2015: 16).
A következő – már a hatályos állapotot jelentő – fordulópontot a 2010 után megalakult Országgyűlés és kétharmados kormányzat lépései jelentették. Az Alaptörvény elfogadásával, annak XVI. cikke értelmében „[m]inden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”.


Ehhez az alaptörvényi szinten deklarált jogosultsághoz azonban az állam oldaláról a gyermekek védelmének kötelezettsége társul, amit a jogalkotó az új önkormányzati törvényben (2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól) tovább részletezett, amikor a jogszabály 13. § (1) bekezdés 8. és 23. § (5) bekezdés 11. pontjai megállapították, hogy a „gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások” biztosítása a helyi (illetve kerületi) önkormányzati feladatok közé tartoznak.


Mivel a gyermekvédelem szellemisége alapvetően a megelőzés, a prevenció, az önkormányzatok feladata tulajdonképpen csak ultima ratio, feladatellátásukra abban az esetben van szükség, ha a gyermekvédelmi rendszer megelőző jellegű intézkedései nem vezetnek célra.

A gyermekvédelmi rendszer ezután egy részletes; az ellátásokkal, az intézményekkel, a prevencióval, a szülők segítésével és számos egyéb feladattal foglalkozó szabályozássá alakul. Ebben az igen kiterjedt rendszerben a gyermekvédelmet – a gyermekvédelmi törvény eredeti rendelkezései alapján – összesen négy logikai egységre, egyben a jogszabályok által meghatározott gyermekvédelmi feladatcsoportokra bonthatjuk, amelyek közül az alábbiakban néhány, kiemelt fontossággal bíró feladatot emelek ki és annak változásait elemzem.

Pénzbeli ellátások:

a) a rendszeres gyermekvédelmi támogatás,
b) a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás,
c) a gyermektartásdíj megelőlegezése,
d) az otthonteremtési támogatás.

 

Személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások:

a) a gyermekjóléti szolgáltatás,
b) a gyermekek napközbeni ellátása,
c) a gyermekek átmeneti gondozása.

 

Személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekvédelmi szakellátások:

a) az otthont nyújtó ellátás,

b) az utógondozói ellátás,
c) a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás.

 

Gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések:

a) a védelembe vétel,
b) a családba fogadás,
c) az ideiglenes hatályú elhelyezés,
d) az átmeneti nevelésbe vétel,
e) a tartós nevelésbe vétel,
f) a nevelési felügyelet elrendelése,
g) az utógondozás elrendelése,
h) az utógondozói ellátás elrendelése.

 

A legalapvetőbb feladat a helyi önkormányzatok vonatkozásában a személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások. A gyermekvédelmi törvény itt a differenciált feladattelepítés elvét alkalmazta (94. §), amikor a személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások négy kategóriájának nyújtását írta elő.

 

Az első kategória a bölcsőde üzemeltetése, amelyet a tízezernél több lakosú önkormányzatok kötelesek fenntartani; a második kategória a gyermekek átmeneti otthona, ezt a típusú intézményt a húszezernél több állandó lakossal rendelkező önkormányzatok kötelesek alapítani és fenntartani; harmadikként a családok átmeneti otthonának kötelező működtetése irányadó a harmincezernél több állandó lakosú helyi önkormányzatok területén. A bölcsődei ellátás nyújtása esetében továbbá a törvény előírja a lakosságszámtól független intézményfenntartást is abban az esetben, ha „a bölcsődei ellátásra az adott településen legalább öt gyermek tekintetében igény jelentkezik, vagy a település - jogszabályban meghatározottak szerint megállapított - 3 év alatti lakosainak száma meghaladja a 40 főt” (94. § 3a) pont).

 

A negyedik kategória a kiemelt státuszú helyi önkormányzatokra érvényes rendelkezéseket tartalmaz, amikor kimondja, hogy a járásszékhely település, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat és a megyei jogú város gyermekjóléti központot köteles működtetni. Itt további eltérés, hogy ezek az önkormányzatok a vonzáskörzetük kiszolgálására is kötelezve vannak, ellátási területük ugyanis a járás egészére, annak minden településére kiterjed (94. § 4) pont).

 

A differenciált feladatelosztás értelmében az önkormányzatokra általában véve a gyermekek védelmét biztosító hatósági feladat- és hatáskörök tartoznak, azokat a járási törvény (a járások kialakításáról, valamint egyes ezzel összefüggő törvények módosításáról szóló 2012. évi XCIII. törvény) a helyi önkormányzat képviselő-testületére és a gyámhatóságra ruházta.

 

A gyermekvédelmi törvény módosítása alapján pedig gyámhatóság alatt „a fővárosi és megyei kormányhivatal, a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala, a települési önkormányzat jegyzője, valamint a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi főjegyző” értendő (5. § k) pont).

 

Az új szabályozás szerint a jegyzőre háruló pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos feladatok jelentős mértékben csökkentek. A kormányzat jól kivehető célja ezzel a támogatásokkal való visszaélések korlátozása, illetve ennek érdekében – az önkormányzatok képviselő-testületeinek bevonása által – a hatósági oldalon lévő szereplők számának növelése volt.

 

A jegyző ezután csupán a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre és az óvodáztatási támogatásra való jogosultságot állapíthatja meg. Előbbi természetbeni juttatást (készétel, ruházat, tanszer stb.) jelent, 2015. szeptember 1-jétől továbbá az óvodáztatási támogatás pénzbeli támogatásként történő juttatásának lehetősége is megszűnt. De emellett a települési önkormányzat képviselő-testülete pénzbeli támogatásokat is megállapíthat a jogszabályi keretek adta lehetőségek között, a helyi igényekhez és viszonyokhoz igazodva a rászorulók számára.

 

A gyermekjóléti alapellátásban való önkormányzati szerepkör tulajdonképpen annak az intézményi hálónak a biztosítását jelenti, amely az érintett gyermekek számára lehetővé teszi testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésük biztosítását, a veszélyeztetettség megelőzését, illetve további preventív jellegű intézkedéseket (Mitták, 2015: 23). Az ellátások saját intézmény, illetve ellátási szerződés alapján más szerv útján is elláthatók.

 

Ezen túlmenően az önkormányzatok fenntartóként több feladat ellátására is kötelezettek. Ilyen például a gyermekjóléti szolgáltatás, a gyermekek napközbeni ellátása, a gyermekek átmeneti gondozása, valamint a máshol igénybe vehető ellátásokhoz való hozzájutást is segítik, szervezik.

 

Az iskolai szociális munka ezzel szemben önkéntes feladat lett a gyermekjóléti szolgálatok számára (a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2014. évi CI. törvény alapján), ennek keretében a vonatkozó rendeletek módosításával (15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről; 6/2015. (I. 28.) EMMI rendelet egyes gyermekvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról) az önkormányzat támogató szolgáltatást nyújthat, amely egyrészt a gyermek iskolai feladatainak teljesítéséhez, életkorához illeszkedő előmeneteléhez és az ezeket akadályozó tényezők felszámolásához járul hozzá; az oktatási intézményt és a gyermek családját pedig ugyanezen célok elérése érdekében informálja, segíti.

 

Ugyanezen törvény iktatta be a gyermekvédelmi törvénybe a javítóintézeti nevelés és ellátás feladatát is. Ezzel a lépéssel a jogalkotó ezt az alapvetően gyermekeket érintő ellátást kivette a büntetés-végrehajtás (a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényben megtestesülő) rendszeréből és deklarálta, hogy a büntető jellegű intézkedések helyett a gyermekvédelmi típusú intézkedéseket részesíti előnyben.

 

Ezzel párhuzamban pedig a javítóintézeti ellátás szabályi is törvényi szintre emelkedtek, ami az egységes közszolgáltatás-nyújtást is nagyban elősegíti. A megelőző pártfogás jogintézménye szintén újdonság a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések között, a pártfogás elrendelésének lehetősége a már kialakult veszélyeztetettség esetében jelenthet hatékony eszközt.

 

Ezt a lépést ugyanakkor a szakma egy része fenntartásokkal kezeli, visszalépésnek tekinti a korábbi, hatósági jellegű közszolgáltatáshoz, ami leginkább a szocializmus időszakára volt jellemző (Dávid, 2013: 48).

 

A legutóbbi évek tehát jelentős változásokat hoztak a gyermekvédelem rendszerében. A trend egyértelműen az önkormányzati feladatok növekedésének irányában hat, ami egyben azt is jelenti – az önkormányzatok ultima ratio feladatainak korábbi említésével összhangban –, hogy a hazai gyermekvédelem a preventív jellegű ellátások irányából a hatósági jellegű szolgáltatások irányába mozdult el.

 

Mindeközben a független önkéntes szervezetek (avagy a civil szféra) szerepe ezen a területen is elhanyagolható: nincsenek olyan szervezetek, amelyek a gyermekvédelemben kiterjedt és releváns szerepet látnának el, az állammal partnerségben. Egy tulajdonképpeni büntetés-végrehajtási jogintézmény (a pártfogó felügyelő gyámhatóság általi kirendelésének lehetősége) és a hozzá kapcsolódó, szintén büntetés-végrehajtást idéző intézményi megoldás ezzel szemben valóban visszalépést jelenthet, a közszolgáltatás-nyújtás ügyfélbarát, inkluzív jellegétől pedig távol áll, és láthatóan egyre távolabb kerül.

 

Balogh Györgyi
jegyző, PhD-hallgató (PTE ÁJK)

 

 

IRODALOMJEGYZÉK
Dávid Lilla (2013): Megelőző pártfogás vagy védelembe vétel? Állam- és Jogtudomány, 44(3-4), 41–54.
Makai Éva (2000): Szétszakadt és meg nem font hálók. OKKER Kiadó, Budapest.
Mitták Tünde (2015): Merre (és hogyan) tovább, gyermekvédelem? Jegyző és Közigazgatás, 17(1), 11-31.
Szöllősi Gábor (2000): A gyermekjóléti szolgáltatás előzményei, közpolitikai kapcsolatai és funkciói. Család, gyermek, ifjúság, 4, 17-23.
Volentics Anna (1996): Gyermekvédelem és reszocializáció. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

 

További hírek

Az alábbi űrlap kitöltésével kérdezhet szakértőinktől.








Mégse

Kérdését továbbítottuk szakértőink felé, akik a megadott elérhetőségein tájékoztatják a témával kapcsolatbam.

Ossza meg díjmentes tanácsadói szolgáltatásunkat kollégáival, ismerőseivel.

Kérek tájékoztatást várható konferenciákról, továbbképzésekről






Mégse

Kérését továbbítottuk, megadott elérhetőségein tájékoztatjuk várható rendezvényeinkről.

Az alábbi űrlap kitöltésével kérdezhet szakértőinktől.

Rendelkezik érvényes előfizetéssel?

Igen

Nem

Előfizetéssel rendelkező ügyfeleink kérdései priorítást élveznek

Megválaszolt adózási, tb, munkaügyi, számviteli kérdések a mai napon:

17

Kérdezzen itt Ön is!

AKTUÁLIS ESEMÉNYEK

Eseménykövetés

SZAKMAI KLUBJAINK

ADÓNAPTÁR