//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2019 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

JOGSZABÁLYVÁLTOZÁSOK - JOGSZABÁLYI KÖRKÉP

Kereskedelmi szálláshelyen nyújtott vendéglátási szolgáltatást terhelő áfa

A kereskedelmi szálláshelyen nyújtott vendéglátási szolgáltatás adózásánál az az alapvető kérdés, hogy önálló szolgáltatásként kell-e kezelni, vagy a szálláshely-szolgáltatás kiegészítő szolgáltatásaként (járulékos költségként). Utóbbi esetben a vendéglátási szolgáltatás a szálláshely-szolgáltatás adóalapjának részét képezi, és osztja annak adójogi megítélését.

2019. október 07.

A szálláshely-szolgáltatások kiegészítő szolgáltatásainak megítélésével kapcsolatban az Adó és Ellenőrzési Értesítő 2009. évi 9. számában az 54. adózási kérdésben az adóhatóság a következő jogértelmezést fejtette ki.

 

Adózási szempontból külön kell kezelni az önálló értékkel nem bíró és az önálló értékkel bíró szolgáltatásokat.

 

Önálló értékkel nem bíró szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyek a szolgáltatási csomag részét képezik.

 

A szálláshely-szolgáltató szektorban elterjedt az ún. szolgáltatási csomagok kialakítása, amelyek a szálláshely használatán túl más szolgáltatásokat is magukban foglalnak, amelyekért külön térítést nem kell fizetni. Az alapcsomag a legkisebb értékű és legkevesebb tartalmú szolgáltatási csomag, amelynél alacsonyabb értékű csomag az adott szálláshely-szolgáltatónál nem vehető igénybe.

 

A szolgáltatási csomagban foglalt szolgáltatások az adóalap megállapítása szempontjából az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 70. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján kezelendőek. A csomag részét képező – önálló értékkel nem bíró – szolgáltatások – mivel önállóan nem vehetők igénybe – a szálláshely-szolgáltatás járulékos költségének minősülnek. A szolgáltatási csomag összetett ügyletnek minősül, amelyet az elsődleges ügyleti elem alapján kell minősíteni. A kiegészítő (másodlagos) ügyleti elemek az elsődleges ügyleti elem adóalapjának részét képezik, és annak adójogi megítélését osztják. Elsődleges az az ügyleti elem, amely az igénybe vevő alapigényét kielégíti, és amely igénybevételének lehetősége nélkül a többi ügyleti elemet sem venné igénybe.

Jelen esetben az elsődleges ügyleti elem a szálláshely-szolgáltatás, a kiegészítő szolgáltatások körébe sorolható többek között a szoba árában foglalt kötelező reggeli, az üdvözlő ital, a délutáni kávé, a fürdőköpeny használat, a szálláshely saját fürdőmedencéjének, szaunájának használata. A szolgáltatási csomag 18 százalékos, 2020. január 1-jétől 5 százalékos adókulccsal adózik.

 

Az adóalap meghatározása szempontjából nem releváns az a körülmény, hogy a vendég a szolgáltatási csomag kiegészítő szolgáltatásként funkcionáló elemeit ténylegesen igénybe vette-e, vagy sem. A szolgáltató a kiegészítő szolgáltatások igénybevételének lehetőségét biztosítja, a vendég akkor is köteles a csomag árát megfizetni, ha a kiegészítő szolgáltatások egyikét sem veszi ténylegesen igénybe.

 

A számlán elégséges a szolgáltatási csomag megnevezését feltüntetni, a számlában nem kell megjeleníteni a csomag részét képező kiegészítő szolgáltatásokat. Azonban a szolgáltatónak nyilván kell tartania, hogy az adott szolgáltatási csomag milyen kiegészítő szolgáltatásokat foglal magában.

 

A szolgáltatási csomagba (alapcsomagba) nem tartozó, önállóan megrendelhető szolgáltatások önálló szolgáltatásként a rájuk vonatkozó adómértékkel adóznak. Ezeket a szolgáltatásokat a számlában tételesen kell feltüntetni a rájuk vonatkozó adómérték alkalmazásával. Ilyen lehet pl. fogyasztás a minibárból, telefonhasználat, frissítő masszázs, színházlátogatás, stb., mely szolgáltatásoknál az alkalmazandó adómérték 27 százalék.

 

Külön rendelhető – önálló értékkel bíró – szolgáltatás lehet egészségügyi (gyógyászati) szolgáltatás is. A számlában a szálláshely-szolgáltatás ellenértékét elkülönítetten 18 százalékos (2020. január 1-jétől 5 százalékos) adókulccsal kell számlázni, az egészségügyi (gyógyászati) szolgáltatás ellenértéke áfamentesen számlázható, ha az megfelel az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjában foglalt feltételeknek, ellenkező esetben 27 százalékos adómértékkel kell leadózni.

 

Az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés b-c) pontjának szövegezéséből nem vonható le az a következtetés, hogy minden olyan tevékenység, amelyet orvos végez automatikusan adómentesnek tekinthető.

 

Az Európai Unió Bíróságának esetjoga szerint azok az orvosi szolgáltatások adókötelesek, amelyek nem a humán egészség megőrzését, fenntartását, visszaállítását célozzák. Az adóhatóság álláspontja szerint az egészség megőrzés fogalmi megítélésénél az a releváns, hogy a szolgáltatás finanszírozható lenne-e költségvetési forrásból. Azonban abból nem finanszírozhatók a nem gyógyító célú, kizárólag esztétikai vagy rekreációs célból nyújtott egészségügyi szolgáltatások.

 

Az adóhatóság megítélése szerint, ha a szálloda csak a konferencia megtartására szolgáló termet adja bérbe – egyéb szervező tevékenységet nem fejt ki –, és emellett biztosítja a konferencia tényleges szervezőjének megrendelése alapján a résztvevők szállását is, úgy a terembérlet a szállástól elkülönült, önálló értékkel bíró szolgáltatásként a rá vonatkozó adómértékkel (adómentesen, vagy az adóalany választása alapján 27 százalékos adókulccsal) adózik, míg a szálláshely-szolgáltatás 18 százalékos (2020. január 1-jétől 5 százalékos) adókulcs alá esik. A konferencia időtartama alatt biztosított egyéb szolgáltatások adóügyi megítélése attól függ, hogy azok önálló értékkel bíró szolgáltatások-e, vagy nem.

 

2018. január 1-jétől 5 százalékos adómérték alá tartozik az étkezőhelyi vendéglátásban az étel- és a helyben készített, nem alkoholtartalmú italforgalom (SZJ 55.30.1-ből).

 

Amennyiben a szállásadó a szálláshely szolgáltatás mellett vendéglátói szolgáltatásokat is nyújt, akkor annak elkülönült nyújtása esetén az adó mértéke 5 százalék. Ennek megítélésével kapcsolatban az Adó és Vámértesítő 2019. évi 5. számában a 22. adózási kérdésben az adóhatóság a következő jogértelmezést fejtette ki.

 

A 2009/54. számú (előbbiekben részletezett) adózási kérdésben ismertetett rendezőelv továbbra is irányadó.

Az adózási kérdés leszögezi, hogy az alapcsomagban elérhető szolgáltatások tartalma értelemszerűen változhat a kereskedelmi gyakorlat függvényében. Ebből adódóan, ha korábban a „szállás reggelivel” volt a legkisebb foglalható egység, jelenleg pedig lehetséges kizárólag szállás foglalása reggeli nélkül is, úgy alapcsomagnak a fentiek értelmében a „szállás reggeli nélkül”, vagyis az étkezés nélküli szállodai szoba minősül. Amennyiben a vendég a „szállás reggeli nélkül” alapcsomagot rendelte meg, de a vendég reggelit is kér a szállás mellé, akkor a reggeli biztosítása a szállástól elkülönülten, önállóan, a rá vonatkozó adómértékkel adózik.

 

Az adózási kérdés tárgyalja azt az esetet, amikor a szálláshely-szolgáltató egyedi ármegállapítás alapján csomagban, csomagáron nyújt két vagy több olyan szolgáltatást, amelyek eltérő adómértékkel adóznak. Ebben az esetben kérdésként merül fel, hogyan állapítandó meg az eltérő adómértékkel adózó szolgáltatások adóalapja a csomagáron belül, különös tekintettel arra, hogy a szolgáltatások igénybevétele csomagban kedvezményesebb áron történik, mintha azok elkülönülten kerülnének megrendelésre.

 

Az adóhatóság megítélése szerint ebben az esetben – meghatározott korlátok között – elfogadható, hogy a szolgáltató az adóalap kiszámítása során nem egyforma mértékű kedvezményt számol el a csomagban található szolgáltatásokra. Ez azt jelenti, hogy jelentősebb kedvezményt biztosít valamely szolgáltatás (például a szoba használatának biztosítására) ellenértékére, mint más szolgáltatás (pl. reggeli) ellenértékére.

 

Az adóhatóság megítélése szerint elfogadható, ha az adóalap meghatározásánál üzletpolitikai megfontolások játszanak szerepet. Például a szálláshely-szolgáltató úgy dönt, hogy csomagban kínált szolgáltatás esetén a szobaárakból ad kedvezményt, vagy esetenként jelentősebb arányú kedvezményt, míg az étkezések vagy más szolgáltatások árát – a magasabb állandó költségek okán – változatlan szinten tartja.

 

Az adóhatóság felhívja a figyelmet arra, hogy az üzletpolitikai megfontolások alapján történő ármegállapításkor figyelembe kell venni a rendeltetésszerű, jóhiszemű joggyakorlás alapelvét, amelyet az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 1. §-a tartalmaz. Ezen adózási alapelv alapján az egyedi ármegállapítás lehetősége nem vezethet adókijátszáshoz. Az adózókat megillető szerződéses szabadság nem járhat azzal a következménnyel, hogy a felek például a magasabb áfa kulcs alá eső szállás értékét ésszerű indokok nélkül radikálisan lecsökkentik, míg az étkezés ellenértékét az alacsonyabb adókulcs miatt megemelik.

 

Az adóhatóság felhívja az egyedi ármegállapítást alkalmazó adóalanyok figyelmét, hogy objektív szempontokkal kell alátámasztaniuk azt, hogy adott időszakban vagy adott esetben milyen tényezők befolyásolták az ár megállapítását.
Az adóhatóság álláspontja szerint nem fogadható el olyan konstrukció adózási szempontból, ahol a csomagárban a szállás adóalapja nulla vagy névleges.

 

Az adóhatóság megítélése szerint ez a megoldás kétféleképpen is értelmezhető. Egyrészt akként, hogy a vendég a 18 százalékos adómérték helyett 5 százalékos adómértékkel tudjon igénybe venni szállást, de ez egyértelműen sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. Másrészt úgy is, hogy az adóalany ingyenes szolgáltatást nyújt, amely után az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése értelmében adófizetési kötelezettséggel járó ingyenes szolgáltatás jogcímén normál adómértékkel adófizetési kötelezettség keletkezhet.

 

Az adókijátszás lehetősége az eltérő adókulcsokból fakad, de ez a helyzet 2019. december 31-ig áll fenn. Ugyanis 2020. január 1-jétől a kereskedelmi-szálláshely szolgáltatás is 5 százalékos adókulccsal fog adózni, így az egyedi ármegállapítás alkalmazása esetén sem lehet adóelőnyt realizálni.

Bonácz Zsolt, áfaszakértő

További hírek