CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2020 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

A távmunka és a saját személygépkocsi használata a munkáltatóhoz történő utazás esetén

A távmunka a munkavégzés egy speciális formája. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 196-197. §-a szabályozza a távmunkavégzésre vonatkozó különös munkajogi szabályokat.

2020. szeptember 04.

Az Mt. szerint távmunkavégzés valósul meg, ha
–    a munkavégzés számítástechnikai eszközzel valósul meg és a munka eredményét is elektronikusan lehet továbbítani (pl. adatfeldolgozói tevékenységre alapozott munkakörök, így szoftverfejlesztő, rendszergazda, fordító, lektor, bérszámfejtő stb.),
–    az a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott tevékenység,
–    a munkáltató utasítási joga kizárólag a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki, kivéve, ha a munkáltató és a munkavállaló eltérően állapodik meg.

 

Az Mt. valamennyi munkaviszony-típusra vonatkozó általános szabálya szerint a munkaszerződésben a feleknek meg kell határozniuk a munkavállaló munkahelyét. Ennek hiányában munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló a munkáját szokás szerint végzi [Mt. 45. § (3) bekezdése].

 

Az Mt. 51. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel.

 

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkavállaló a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szerinti munkába járás esetén kap költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését), a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembe vételével kilométerenként 15 forint értékben.

 

A Korm. rendelet 2. § a) pontja alapján munkába járásnak minősül

–    a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
–    a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították.

 

A Korm. rendelet 2. § b) pontja alapján a napi munkába járás a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás.

 

A távmunkavégzés sajátossága, hogy a munkavégzés a munkáltató székhelyén, telephelyén kívüli helyen, jellemzően a munkavállaló lakásán történik. A munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye és munkahelye így nagy valószínűséggel egybeesik. Ennek következtében nem minősíthető munkába járásnak, ha a távmunkát végző munkavállaló lakóhelyéről vagy tartózkodási helyéről a munkáltatója székhelyére, telephelyére utazik, így nem merülhet fel az Szja tv. szerinti 15 Ft/km összegű térítés kifizetése.

 

Munkába járásról kizárólag abban az esetben lehetne szó, ha a távmunkát végző munkavállaló lakóhelyétől vagy tartózkodási helyétől elkülönült helyiséget bérelne munkavégzés céljából, azt a munkaszerződésében munkahelyként tüntetnék fel, és az a lakóhelyével vagy tartózkodási helyével nem azonos településen lenne.

 

Az Szja tv. 3. § 10. pontjának értelmező rendelkezése szerint hivatali, üzleti utazásnak minősül a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével. Ezt a rendelkezést – annak megfogalmazásából következően – a magánszemély szempontjából kell értelmezni. Eszerint nem minősülhet hivatali, üzleti utazásnak az az utazás, amikor a munkavállaló a munkahelyére utazik (munkába járás). Nem tekinthető továbbá hivatali, üzleti utazásnak az az utazás sem, amikor a magánszemély a székhelyre vagy a telephelyre utazik, hiszen neki nincsen székhelye, illetve telephelye. Ez a kivétel csak akkor értelmezhető, ha a hivatali, üzleti utazás körülményeinek vizsgálatára egyéni vállalkozó esetében kerül sor.

 

Az Szja tv. és a Korm. rendelet szabályait együttesen figyelembe véve, megállapítható, hogy hivatali, üzleti utazásnak tekinthető az az eset, amikor a távmunkát végző munkavállaló a saját személygépkocsiját igénybe véve a munkáltató székhelyére, telephelyére utazik. Hivatali, üzleti utazásnak minősül továbbá az az eset is a távmunkát végző munkavállaló esetében, amikor a munkavállaló a saját személygépkocsiját igénybe véve keresi fel a munkáltató ügyfelét, üzletfelét, vagy a munkaszerződés szerinti feladatának elvégzésével összefüggésben egyébként használja a személygépkocsiját.

 

Ha a távmunkát végző munkavállaló a távmunkavégzéssel összefüggésben őt terhelő költségeinek megtérítése érdekében a munkáltatótól költségtérítést kap, akkor az Szja tv. 3. számú mellékletének I/24. pontja alapján számolhatja el az igazolt költségeit. Eszerint költségként elszámolható:

–    a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 200 ezer forintot meg nem haladó kiadás,
–    a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 200 ezer forintot meghaladó kiadás esetében 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeg;
–    az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat),
–    a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült munkavégzési hely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia díja azzal, hogy ha a lakás és a munkavégzési hely műszakilag nem elkülönített, akkor e kiadás(oka)t a távmunkavégzéssel arányosan, az adott költségre jellemző mértékegységek (munkaidő, m2, m3 stb.) alapulvételével lehet figyelembe venni.

 

Ha a távmunkát végző munkavállaló hivatali, üzleti utazásra tekintettel, saját személygépkocsi (ideértve a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsit is) használata miatt költségtérítést kap a munkáltatótól, akkor a költségtérítés adóköteles része megállapítható vagy az Szja tv. 3. számú mellékletének II/6. pontja alapján, vagy az Szja tv. 3. számú mellékletének IV. fejezetében foglaltak szerint.

 

Az Szja tv. 3. számú mellékletének II/6. pontja alapján igazolás nélküli költségelszámolásra van lehetőség oly módon, hogy a költségtérítés összegéből levonható a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 15 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg

 

Az Szja tv. 3. számú mellékletének IV. fejezete alapján a költségtérítéssel szemben tételes költségelszámolásra van lehetőség. Fontos azonban megemlíteni, hogy ez utóbbi esetben külön útnyilvántartás vezetése szükséges, és – a tételes költségelszámolás alkalmazására tekintettel – cégautóadót köteles fizetni a magánszemély a személygépkocsi után, figyelembe véve a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény rendelkezéseit.

 

dr. Teszéri-Rácz Ildikó adójogi szakjogász, adószakértő

 

További hírek

Az alábbi űrlap kitöltésével kérdezhet szakértőinktől.








Mégse

Kérdését továbbítottuk szakértőink felé, akik a megadott elérhetőségein tájékoztatják a témával kapcsolatbam.

Ossza meg díjmentes tanácsadói szolgáltatásunkat kollégáival, ismerőseivel.

Kérek tájékoztatást várható konferenciákról, továbbképzésekről






Mégse

Kérését továbbítottuk, megadott elérhetőségein tájékoztatjuk várható rendezvényeinkről.

Az alábbi űrlap kitöltésével kérdezhet szakértőinktől.

Rendelkezik érvényes előfizetéssel?

Igen

Nem

Előfizetéssel rendelkező ügyfeleink kérdései priorítást élveznek

Megválaszolt adózási, tb, munkaügyi, számviteli kérdések a mai napon:

18

Kérdezzen itt Ön is!

AKTUÁLIS ESEMÉNYEK

Eseménykövetés

SZAKMAI KLUBJAINK

ADÓNAPTÁR