//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2019 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Az ingatlan bérbeadásából származó bevétel számlázása
A hír több mint 30 napja nem frissült!

Az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Módosító tv.) 6. §-a 2019. január 1-jétől hatályba léptette a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 17. § (3a) bekezdését, amely az ingatlan bérbeadásból származó bevétel meghatározására vonatkozó szabályt fogalmaz meg.

2019. április 10.

Az Szja tv. VI. fejezetében foglalt 17. § 2019. január 1-jétől a (3a) bekezdéssel egészült ki, amelynek értelmében nem minősül az ingatlan bérbeadás bevételének az ingatlan használatához kapcsolódó, más személy által nyújtott, e személytől vásárolt szolgáltatásnak (így különösen a közüzemi szolgáltatásnak) a bérbeadó által a bérbevevőre – az igénybevétellel arányosan – áthárított díja.

 

Cikkünkben arra keressük a választ, hogyan viszonyulnak egymáshoz az ingatlan bérbeadásából származó bevétel számlázására vonatkozó szabályok és az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése. Ehhez mindenképpen át kell tekinteni az Szja tv. 17. § (3a) bekezdésében foglalt szabályokat, különös tekintettel arra, hogy ezek értelmezésével kapcsolatban a NAV honlapján rövid tájékoztatás jelent meg.

 

2019. január 1-jétől tehát hatályba lépett az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése, amely az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezést fogalmaz meg. Érdemes megemlíteni, hogy az ingatlan bérbeadást jogszerűen adószám nélkül folytató magánszemélyek is önálló tevékenységet folytatnak, így 2019. január 1-jétől ez a szabály rájuk is vonatkozik. Azonban a rendelkezés nem vonatkozik a bérbeadási tevékenységet egyéni vállalkozóként folytató magánszemélyekre, mivel az egyéni vállalkozók bevételüket az Szja tv. X. fejezetéből kiindulva kötelesek meghatározni.

 

Az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése akkor is irányadó, ha a bérbeadó tételes költségelszámolást alkalmaz, illetve 10 százalékos költséghányadot érvényesít.

 

Az Szja tv. 17. § (3a) bekezdését első ízben olyan esetben lehet alkalmazni, amikor az általános szabályok szerint a bevételt és a költséget egyaránt 2019-ben, vagy azt követően kell figyelembe venni.

 

Példa
A bérbeadó 2018-ban megkapja a közüzemi szolgáltatótól a számlát, amelynek fizetési esedékessége 2019-re esik.
A bérbeadó a számla alapján a bérlőre átterheli a közüzemi díjat, amelyet részére a bérlő még 2018-ban megfizet. A bérbeadó a közüzemi szolgáltató részére a számla végösszegét csak 2019-ben fizeti meg.
A vázolt esetben a bérbeadó a bérlőre áthárított és a bérlő által megfizetett közüzemi költséget 2018-ban bevételként köteles elszámolni, míg a közüzemi számla alapján a pénzügyi rendezés időpontja szerint 2019-ben költséget számolhat el.
Tegyük fel, hogy a közüzemi szolgáltatótól kapott számla esedékessége 2018-ra esik. A bérbeadó az általa 2018-ban megfizetett közüzemi költséget hárítja tovább a bérlő felé 2019. január havi esedékességgel.
Ebben az esetben a bérbeadó az általa megfizetett közüzemi költségeket 2018-ban költségként köteles elszámolni, míg a bérlő által megfizetett költséget a pénzügyi rendezés időpontja alapján 2019-ben bevételként köteles figyelembe venni.

 

A példán keresztül az is látható, hogy a 2019. január 1-jétől hatályba lépő Szja tv. 17. § (3a) bekezdése olyan esetre vonatkozhat először, amikor a bérbeadó az áthárított költséget a bérlőtől 2018. december 31-e után realizálta pénzügyileg, és ezt követően teljesít fizetést azon személy felé, amelytől ezeket igénybe vette.

 

Az előzőleg tárgyalt körülmény már lényegtelen olyan áthárított költségek esetében, amelyekre irányadó az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése, valamint az általános szabályok szerint a költségkénti elszámolásra 2018. december 31-ét követően lenne lehetőség [feltételezve, hogy az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése 2020-ban is hatályban marad]. Ennek az az oka, az áthárított költség nem minősül bevételnek, így annak költségkénti elszámolása nem jöhet szóba.

 

Az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a felek megállapodása szerint a bérleti díj magában foglalja a bérbeadónál felmerülő költségeket is (azaz a bérlő kizárólag a bérleti szerződésben rögzített bérleti díjat köteles megfizetni).

 

Az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése arra az esetre sem vonatkoztatható, amikor a költségek a bérlőnél jelentkeznek, mivel a szolgáltatóval a bérlő áll szerződéses kapcsolatban. Ekkor azokat a bérbeadó nem háríthatja át a bérlőre, így ezek a bérbeadónál sem bevételként, sem költségként nem jelentkezhetnek.

 

A NAV honlapján 2019. február 13-án az alábbi tájékoztatás jelent meg „Az ingatlan-bérbeadással kapcsolatos adóváltozások” címmel.

„2019. január 1-je óta az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem megállapításakor nem kell bevételként figyelembe venni az ingatlan használatával összefüggő, bérlőre áthárított díjat, jellemzően a közüzemi szolgáltatások díját.

 

Kivételek:
•    A társasház által kötött biztosítás és takarítás díjára, a közös képviselőnek kifizetett díjazásra, a lakók által a felújítási alapba fizetett összegre nem vonatkozik a szabályváltozás.
•    Nem alkalmazható az új szabály a bérlőre áthárított társasházi közös költségre sem, még ha az tartalmaz is például vízdíjat, szemétdíjat. Tehát a bérlő által megfizetett közös költség a bérbeadó ingatlan-bérbeadásából származó bevételének minősül, amelyből költségelszámolásra van lehetőség.
•    Ha a bérlő fix összegű bérleti díjat fizet, ami tartalmazza a lakás rezsiköltségeit is, vagy a bérlő és a bérbeadó fix összegű költségtérítésben állapodnak meg, az új szabály nem alkalmazható. Ezekben az esetekben ugyanis a szolgáltatás díja az igénybevétellel arányosan nem hárítható át a bérlőre. Ilyenkor az egyösszegű bérleti díj vagy költségtérítés ingatlan-bérbeadásból származó bevételnek számít, melyből levonhatók a költségek.
•    Az új szabály arra sem vonatkozik, ha a lakás bérlője a fogyasztásmérő-órák által mért pontos összeget fizeti meg a bérbeadónak, aki azonban átalánydíjat fizet a közműszolgáltatónak, mert ebben az esetben sem a fogyasztással arányosan hárítja át a közüzemi díjakat a bérbeadó a bérlőre.”

 

A tájékoztatás értelmében az Szja tv. 17. § (3a) bekezdésének alkalmazása akkor jöhet szóba, ha a bérbeadó a nála számla alapján ténylegesen felmerült közüzemi díjakat hárítja át. Amennyiben a szolgáltató a bérbeadó részére átalánydíjat számlázott és a bérbeadó ezt hárítja át a bérlőre, akkor az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése irányadó.

 

Az Szja tv. 17. § (3a) bekezdésének szövegéből is az a jogértelmezés adódik, amely szerint, ha a bérbeadó és a bérlő megállapodása alapján a bérlő a bérleti díjon felül fix összegű költségátalányt köteles fizetni a bérbeadónál felmerülő közüzemi költségek ellentételezéseként, akkor nem alkalmazható a szóban forgó jogszabályi rendelkezés, tekintettel arra, hogy az igénybevétellel arányos áthárítás tényállása nem áll fenn. Ez a jogértelmezés jelenik meg a tájékoztatásban.

Tehát továbbra is a bérbeadó által a bérleti díjon felül fizetendő költségátalányt a pénzügyi realizálásakor a bérbeadó bevételként köteles elszámolni, valamint a kizárólag a bérbeadást szolgáló kiadásokat szabályszerűen kiállított bizonylat alapján, a pénzügyi rendezés időpontjában költségként elszámolhatja.

 

Felvetődik az a kérdés, hogy megvalósul-e ez a követelmény abban az esetben is, ha a bérbeadó a bérlő által a bérleti díjon felül fizetendő közüzemi költségeket nem mérőóra (mérőórák) fogyasztási adatai alapján határozza meg, hanem naturális mérőszám (pl. alapterület, légköbméter) alapján. Erre a tájékoztatás nem tér ki, de ettől függetlenül az abban foglaltakból arra a következtetésre juthatunk, hogy az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése ekkor sem tekinthető irányadónak.

 

A tájékoztatás alapján az adóhatóság álláspontja az, hogy az igénybevétellel arányos átterhelés akkor valósul meg, ha a bérbeadó ugyanazt az összeget terheli át a bérlőre, mint amelyet részére a szolgáltató számlázott.

 

Amennyiben a felek megállapodása szerint a bérleti díj magában foglalja a bérbeadónál felmerülő költségeket is (azaz a bérbeadó a bérlőtől kizárólag a bérleti szerződésben rögzített bérleti díjat követelhet), akkor a bérbeadónál felmerült költségek továbbra sem „viselkednek” áthárított költségként, így azokat költségként nem lehet figyelembe venni. Az ingatlannal összefüggésben a bérlőnél jelentkező költségeket (a szolgáltatóval a bérlő áll szerződéses kapcsolatban) a bérbeadó nem háríthatja át a bérlőre, így ezek a bérbeadónál sem bevételként, sem költségként nem jelentkezhetnek.

 

A jogszabály szövege a közüzemi szolgáltatást példálózó jelleggel említi, de ez a szabály minden olyan szolgáltatásra is vonatkozik, amely az ingatlan bérlő általi használatával összefüggésbe hozható (pl. vezetékes telefon és internet).

 

Például a bérleti szerződés szerint az ingatlan takarításáról a bérbeadó köteles gondoskodni, de annak költségét a bérleti díjon felül a bérlő viseli. Ha a takarítást a bérbeadó külső szolgáltatótól rendeli meg és a szolgáltató által számlázott takarítást átterheli a bérlőre, akkor a bérlőre átterhelt takarítási szolgáltatás nem bevétel, az igénybe vett takarítási szolgáltatás számlázott ellenértéke pedig nem költség.

 

Azonban a közüzemi szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatások esetében a tájékoztatásban foglalt elvek irányadóak.

 

Például, ha a bérbeadó köt szerződést az internetszolgáltatóval, és a bérlőre nem a számla szerinti összeget terheli át, akkor az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése nem alkalmazható.

 

Bérlőre áthárított közös költség

 

A bérbeadó a bérleti díjon felül a bérlőre nem feltétlenül az általa megvásárolt szolgáltatások költségét hárítja tovább. Amennyiben a bérbeadás tárgyát társasházban található ingatlan képezi, akkor gyakran a felek úgy állapodnak meg, hogy a bérlő a bérleti díjon felül köteles megfizetni a bérbeadót terhelő közös költséget is.

 

A társasházi közös költség költségkénti elszámolásával kapcsolatban a NAV honlapján az archív oldalakon a „Személyi jövedelemadó”-val kapcsolatos tájékoztatások között megtalálható a következő tájékoztatás.

 

A társasházi közös költség elszámolhatósága a bérleti díjból

 

A lakóingatlan bérbeadásakor, ha a bérbeadó az önálló tevékenységből származó jövedelem szerinti adózási módot választotta és tételes költségelszámolással kívánja meghatározni a bérbeadásból származó jövedelmét, továbbá a felek a bérleti szerződést úgy kötik meg, hogy a bérlő a bérleti díjon felül a közüzemi díjakat is megtéríti a bérbeadó részére, akkor a bérbeadásból származó bevétellel szemben többek között jellemzően előforduló és költségként elszámolható kiadás lehet az ingatlan fenntartásával, rendeltetésszerű használatával kapcsolatosan felmerülő rezsiköltség is.

 

A társasházi közös költség, mint rezsiköltség a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 24. §-ában foglaltak szerint a tulajdonostársakat terheli, így a bérleti jogviszony megléte esetén sem válik a bérlő a közös költség megfizetésére kötelezetté a tulajdonos helyett a társasház felé. Ugyanakkor a társasházi közös költség tulajdonos helyett történő megfizetése a bérlő részéről a bérleti jogviszonyhoz kapcsolódó összegnek tekintendő (a bérbeadás adóalapjába tartozik, annak adójogi sorsát osztja), vagyis a bérbeadásból származó bevétellel szemben elszámolható, mint a rezsiköltségek egyike.
[APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5227233219]

 

Értelmezésem szerint a fenti tájékoztatás a közös költség költségkénti elszámolhatóságot azzal indokolja, hogy a bérlőre történő áthárítása következtében a közös költség a bevétel részét képezi, amely miatt költségként is figyelembe vehető.

 

A tájékoztatás szerint a közös költség bérlőre történő áthárításakor nem alkalmazható az Szja tv. 2019. január 1-jétől hatályos 17. § (3a) bekezdése. Azonban a tájékoztatás nem tartalmaz olyan kitételt, amely szerint a bérlőre a bérleti díjon felül áthárított közös költség költségként nem számolható el. Tehát az adóhatóság álláspontja szerint a szabályozás nem módosult, így a bérleti díjon felül a bérlőre átterhelt közös költség bevételnek minősül, és egyben költségként vehető figyelembe.

 

Bérlőre áthárított egyéb költségek

 

Abban az esetben, ha nem lakóingatlan képezi a bérbeadás tárgyát, akkor előfordulhat, hogy a bérbeadó az ingatlant terhelő közterhet (építményadó, kommunális adó), valamint őt tulajdonosként terhelő kötelezettségeket (vagyonbiztosítás díja, társasházi ingatlan esetén a felújítási alapba teljesítendő befizetés) hárítja tovább.

 

Az építményadó és a kommunális adó esetén nincs szó más személytől igénybe vett szolgáltatásról.

 

A tájékoztatás szerint a közös költség, illetve a felújítási alapba fizetendő összeg esetén az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése nem irányadó. Ebből az a következtetés vonható le, hogy minden olyan tétel esetében, amikor a bérbeadó nem az általa igénybe vett szolgáltatás költségét hárítja át a bérlőre, akkor az adóhatóság jogértelmezése szerint az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése nem alkalmazható.

 

A biztosítási díj esetén a bérbeadó más személytől igénybe vett szolgáltatást terhel tovább a bérlőre. A tájékoztatásban foglaltakból az a jogértelmezés adódik, hogy az adóhatóság megítélése szerint a tényleges igénybevétellel arányos továbbterhelés fogalmilag kizárt, ezért az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése erre az esetre sem vonatkoztatható.

 

Számlázási szabályok

 

A számlázási szabályok vonatkozásában 2019. január 1-jétől változás nem történt.

 

Az Áfa tv-ben foglalt számlázási szabályok és az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése között közvetlen összefüggés nem áll fenn. Ennek következtében teljes mértékben téves az a jogértelmezés, hogy az adószámmal rendelkező magánszemély bérbeadónak azokat a tételeket nem kell leszámlázni a bérlő felé, amelyek az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése alapján nem minősülnek bevételnek.

 

Az a jogértelmezés is hibás, amely szerint a bevételként elszámolandó tételeket pedig azért kell leszámlázni, mert azokra az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése nem vonatkozik.

 

A bérbeadó által a bérleti díjon felül a bérlőre átterhelt közüzemi költségek, vagy bármely más költségek továbbra is a bérbeadás adóalapjába beletartoznak, osztják annak áfabeli megítélését. Ez a szabály akkor is érvényesül, ha a felek a bérlő által a bérleti díjon felül fizetendő közüzemi költségek összegét elkülönített mérőóra adatai alapján, vagy valamely vetítési alap szerint, illetve fix összegben (átalányban) határozták meg.
Ugyanez a helyzet akkor is, ha a felek a bérleti díjat úgy határozzák meg, hogy már magában foglalja a bérbeadónál felmerült költségek összegét is.

 

Tekintettel arra, hogy a bérbeadás járulékos költségei a bérleti díj részét képezik, ezért az adószámmal rendelkező magánszemély bérbeadónak a bérlő felé azokat is számláznia kell. A számlázási kötelezettség szempontjából nem releváns, hogy azokat az Szja tv. szerint bevételként nem kell figyelembe venni. A járulékos költségeket a bérleti díjjal együtt, vagy attól elkülönülten is lehet számlázni.

 

Ha a bérbeadás adóköteles, vagy a bérbeadó az egyébként adómentes bérbeadására az adókötelessé tételt választotta, akkor minden átterhelt költséget 27 százalékos mértékű áfával növelten köteles továbbszámlázni, a bérlő részére, függetlenül attól, hogy azt az ő szempontjából terhelte-e áfa (építményadó, biztosítási díj, közös költség, a társasház felújítási alapjába fizetendő összeg), illetve kedvezményes adókulccsal szerezte be (internetszolgáltatás).

 

Az adómentes bérbeadás esetén a bérbeadó minden átterhelt költséget áfa felszámítása nélkül köteles számlázni, azaz a nála jelentkező bruttó (áfás) kiadást számlázza tovább.

 

A tájékoztatás alapján az adóhatóság álláspontja az, hogy az igénybevétellel arányos átterhelés akkor valósul meg, ha a bérbeadó ugyanazt az összeget terheli át a bérlőre, mint amelyet részére a szolgáltató számlázott. Ez a szabály viszont kapcsolódik a számlázási kötelezettség teljesítésének módjához. Mint ahogy korábban említettem a számlázási szabályok és az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése között közvetlen összefüggés nincs, de az az eset előállhat, hogy az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése a számlázás módja miatt nem alkalmazható.

 

Amennyiben a bérbeadó által igénybe vett és a bérlőre átterhelt szolgáltatásra vonatkozik az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése, valamint a bérbeadót számlázási kötelezettség terheli, akkor az Szja tv. 17. § (3a) bekezdésében foglalt szabály érvényesítése érdekében akkor számlázhat, ha a szolgáltató által a részére kiállított számlát kézhez vette. Ennek nincs semmi akadálya, ha az elszámolási időszak időtartama nem haladja meg a 12 hónapot, mivel az Áfa tv. 58. §-a az adójogi teljesítés időpontját önkényesen határozza meg. Ennek következtében a számlázási határidőre vonatkozó szabályok megsértése sem valósulhat meg annak következtében, hogy a bérbeadó bevárja a szolgáltató számláját.

 

Amennyiben a bérbeadó nem várja be a szolgáltató számláját, akkor nem valósulhat meg az igénybevétellel arányos áthárítás tényállása, amelynek következtében az Szja tv. 17. § (3a) bekezdése sem lehet irányadó.

 

Bonácz Zsolt, adószakértő.

 

További hírek