CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

A tételes adó és a bevételi értékhatár kapcsolata a katás vállalkozásoknál
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A kisadózó vállalkozások tételes adójával kapcsolatos rendelkezések kifejezetten a mikrovállalkozói kört megcélozva teszik lehetővé az adókötelezettségek rendkívül egyszerű szabályok szerint történő teljesítését. Az egyszerűség azonban nem garancia arra, hogy ne merüljenek fel gyakorlati kérdések a jogalkalmazás során.

2018. június 19.

Az egyik ilyen kérdés a havonta fizetendő tételes adó és az éves 12 millió forintos bevételi értékhatár összefüggése.

 

A kata napjainkban az egyik legnépszerűbb adózási forma, tekintettel arra, hogy a tételes adó teljesítésével az adóalany nemcsak az őt terhelő egyes közterhek alól mentesül, hanem megfizetésével a tételes adó alanya más, vele szoros kapcsolatban álló adózókat (a tevékenységében nem munkaviszony keretében közreműködő egyes természetes személyeket) terhelő közterheket is kivált.

 

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban Kata tv.) ugyanakkor a vállalkozások tekintetében valójában nem egy, hanem két adónemet állapít meg. Egyrészt a kisadózó vállalkozások tételes adóját, amely egy átalány jellegű, tehát havi fix összegű adó, amelynek nagy előnye a legtöbb hagyományos adóhoz képest, hogy lényegesen alacsonyabb mértékű, a vállalkozások számára előre tervezhető, és viszonylag sok adónemet kivált. Összege főállású katásoknál havi 50 ezer, illetve választásuk szerint havi 75 ezer forint lehet, nem főállású kisadózók esetében havi 25 ezer forint.

Ugyanakkor a törvény a tételes adó mellett megállapít egy (alapvetően inkább egyfajta büntető jellegű) százalékos mértékű adót is, ami a tételes adó alanyát főszabályként csak akkor terheli, ha az adóalanyiság időszakában megszerzett bevétele meghaladta a törvényben meghatározott „bevételi értékhatárt”. Ennek az „értékhatárnak” a túllépése tehát önmagában nem jelenti az adóalany számára az adóalanyiság megszűnését, viszont a vállalkozásnak „nagy árat” kell fizetnie érte.

 

Az adókötelezettségek teljesítése során sok esetben problémát jelent a törvény pontos értelmezése a százalékos mértékű adó megfizetése tekintetében.

 

A Kata tv. 8. § (6) bekezdése főszabályként kimondja, hogy azon kisadózó vállalkozás, amely a naptári év minden hónapjára köteles a tételes adót megfizetni, a kisadózó vállalkozás bevételének naptári évben elért összegéből a 12 millió forintot meghaladó rész után 40 százalékos mértékű adót fizet. Ha pedig a kisadózó vállalkozás nem köteles a naptári év minden hónapjára a tételes adót megfizetni, a 40 százalékos mértékű adót a kisadózó vállalkozás bevételének a kisadózó vállalkozási jogállás fennállásának a tételes adófizetési kötelezettséggel érintett hónapjai és 1 millió forint szorzatát meghaladó része után fizeti meg.

 

A gyakorlatban elsősorban fenti jogszabályhely második fordulata okoz értelmezési problémát, amikor a vállalkozás – a törvényben meghatározott valamilyen okból – nem köteles a naptári év minden hónapjában a tételes adó megfizetésére. A vállalkozások sok esetben ugyanis nem veszik figyelembe a törvény azon rendelkezését, hogy a 12 millió forintos „bevételi értékhatár” csak abban az esetben áll fenn, ha a vállalkozás az év minden hónapjában köteles a tételes adó megfizetésére, ellenkező esetben a 12 millió forintos éves „bevételi értékhatárt” is csökkenteni kell annyiszor 1 millió forinttal, ahány hónapban a vállalkozást tételes adófizetési kötelezettség nem terhelte.

 

Ez azt jelenti, hogy ha egy kisadózó egyéni vállalkozó az adóévben 5 teljes hónapig szünetelteti a tevékenységét, a szünetelés ideje alatt nem keletkezik tételes adófizetési kötelezettsége amennyiben ezt a tényt az adóhatóságnak is külön bejelenti a ’T101E jelű nyomtatványon. Ebben az esetben ugyanakkor a kisadózónak azzal is számolnia kell, hogy a tételes adófizetési kötelezettséggel érintett hónapjai (7 hónap) és 1 millió forint szorzatát meghaladó rész után – azaz a 7 millió forintot meghaladó bevétele után – 40 százalékos adót is kell fizetnie.

 

Az egyéni vállalkozóknak különösen nagy gondot kell fordítaniuk arra az esetre, ha az egyéni vállalkozásukat egész évben szüneteltetik, mert a szünetelés ideje alatt a számlájukra befolyt bevétel katás bevételnek minősül és ebben az esetben a befolyt összeget százalékos mértékű adó terhelheti. Például, ha egy egyéni vállalkozó 2017-ben egész évben szüneteltette a tevékenységét, melyet az adóhatóságnak is bejelentett, az adóévben vállalkozói tevékenységet nem végzett ugyan, de ebben az évben kapta meg a 2016 decemberében elvégzett munkájának az ellenértéket, melyről a számlát szintén 2016 decemberében állította ki, a befolyt összeget 40 százalékos adó terheli tekintettel arra, hogy a szünetelés ideje alatt egész évben nem keletkezett tételes adófizetési kötelezettsége.

 

Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha egy katás egyéni vállalkozó részére az adóév utolsó három hónapjában például GYED-et folyósítanak. Az ellátás folyósításának az időtartama alatt, amennyiben az egész hónapban fennáll – figyelemmel a 30 napos kiegészítő szabályra is – az adóalany szintén mentesül a tételes adó megfizetése alól, természetesen csak abban az esetben, ha ez idő alatt a  kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát nem végez és a tételes adó megfizetése alóli mentességet az adóhatóságnak bejelentette. A 40 százalékos mértékű adófizetési kötelezettség ez esetben az évi 9 millió forintot meghaladó bevétele után keletkezik az adóalanynak, mivel az évi 12 hónapból a tételes adófizetési kötelezettsége csak 9 hónapig állt fenn. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy ha a kisadózó úgy határoz, hogy a GYED folyósítása alatt vállalkozási tevékenységet végez, vagy a tételes adófizetési kötelezettség alóli mentességet nem jelenti be az adóhatóság felé, akkor az érintett hónapokban meg kell fizetnie a tételes adót.

 

Előző példa alapján felvetődik a kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha a kisadózó egész évben GYED-en van, ezt bejelentette az adóhatóságnak, ő maga a vállalkozásában személyesen nem végez munkát, ugyanakkor a bevételek folyamatos biztosítása érdekében egy alkalmazottat is foglalkoztat. Ebben az esetben – mivel a kisadózó egész évben mentesül a tételes adó megfizetése alól – a vállalkozás az adóévben befolyt egész bevétele után 40 százalékos mértékű adófizetésre kötelezett.

 

Gyakran előfordul, hogy a vállalkozásnak nem egy, hanem több kisadózó tagja van. Erre vonatkozóan a Kata tv. 8. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy  amennyiben a kisadózó vállalkozás több kisadózót jelent be, a tételes adót minden személy után külön-külön kell megfizetni. Kérdésként merül fel ilyenkor, hogy egész éves működés esetén kell-e a vállalkozásnak százalékos mértékű adót fizetnie abban az esetben, ha a vállalkozás éves bevétele összesen 12 millió forint volt, az egyik kisadózó tag után egész évben megfizette a tételes adót, a másik kisadózó tag után viszont 2 hónapig nem keletkezett tételes adófizetési kötelezettsége és ezt az adóhatóság felé is bejelentették.

A már korábban idézett Kata tv. 8. § (6) bekezdésének második fordulatából kiindulva, mivel a vállalkozás az egyik kisadózó után egész évben köteles volt a tételes adó megfizetésére és azt a törvénynek megfelelően teljesítette is, a vállalkozásnak fenti esetben nem keletkezik százalékos mértékű adófizetési kötelezettsége.

 

dr. Kiss Mariann
NAV Központi Irányítás
Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
tájékoztatási kiemelt főreferens

 

 

További hírek