Vállalkozásindítás 11 tipp >>

A kisadózó vállalkozás abban az esetben köteles 40 százalékos mértékű adót fizetni, ha a vállalkozás naptári évben elért bevétele meghaladja a 12 millió forintot. Ebben az esetben a 12 millió forintot meghaladó rész után kell a 40 százalékos mértékű adót megfizetni. Ennek azonban feltétele, hogy a kisadózó vállalkozás a naptári év minden hónapjában megfizesse a tételes adót.

Abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás nem köteles a naptári év minden hónapjára a tételes adót megfizetni, akkor a 40 százalékos mértékű adót a bevétel azon része után kell megfizetni, amely meghaladja az adófizetési kötelezettséggel érintett hónapoknak és havi 1 millió forint összegnek a szorzatát.

Először is lássuk, hogy mit kell a bevételek között számításba venni!

A kisadózó vállalkozás bevételének minősül a kisadózó vállalkozás által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt, valamint az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg.

A külföldi pénznemben keletkezett bevételt a bevétel megszerzésének időpontjában irányadó MNB hivatalos devizaárfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani.

Ha például a kisadózó vállalkozás az általa nyújtott szolgáltatásról 2017. december 14. napján kiállítja a számlát, és az ellenérték megfizetése 2017. december 23. napján történik meg, akkor a 2017. december 23. napján érvényes MNB devizaárfolyam alapulvételével kell a bevételt számításba venni.

Amennyiben a kisadózó vállalkozás olyan pénznemben szerez bevételt, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, akkor az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani a bevételt.

Ugyanakkor nem minősül bevételnek:

– az áthárított általános forgalmi adó;

– az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsön, hitel);

– az adózó által korábban átadott vagyoni érték az adóalany részére nem ellenértékként történő visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét, de ide nem értve különösen a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot), ha azonban az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek minősül;

– az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci árát az adóalany köteles megfizetni;

– jogszabály vagy jogerős bírósági, illetve hatósági határozat alapján kapott nem jövedelempótló kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól, annak felelősségbiztosítójától vagy harmadik személytől a káreseménnyel kapcsolatosan kapott vagyoni érték, továbbá az adóalany biztosítójától elemi kárra tekintettel kapott kártérítés összege;

– a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás.

Költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak az olyan támogatás minősül, amelyet az adózó kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási kötelezettsége mellett kap,ideértve az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló miniszteri rendelet szerinti támogatást is.

Lássuk, hogy a bevételeket milyen időpontban kell számításba venni!

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény az értelmező rendelkezések között határozza meg, hogy a különböző formában megszerzett bevételnek mi a szerzési időpontja.

Pénz, dolog, értékpapír, váltó, csekk és más hasonló okirat esetében a bevétel megszerzésének időpontja az átvétel vagy a számlán való jóváírás napja.

Ha például a kisadózó vállalkozás olyan szolgáltatást nyújt, amelynek teljesítési időpontja 2017. december 16., a számla kiállításának időpontja 2017. december 18., de az ellenérték jóváírásának időpontja 2018. január 10., akkor ez a pénzbevétel a 2018. évben számít megszerzett bevételnek.

Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának vagy igénybevevőjének az Áfa tv. rendelkezései szerint adófizetési kötelezettsége keletkezik vagy keletkezne.

Ha például a kisadózó vállalkozás az általa 2017. december 15. napján nyújtott szolgáltatás ellenértékét nem pénzben, hanem a szolgáltatás igénybevevője által nyújtott szolgáltatás formájában kapja meg, akkor a 2017. december 15. napján a kisadózó vállalkozás által nyújtott szolgáltatás szokásos piaci értéke abban az időpontban minősül megszerzett bevételnek, amikor a szolgáltatás igénybevevője által nyújtott „viszontszolgáltatás” után az Áfa tv. rendelkezései szerint akár a szolgáltatás nyújtójának, akár a szolgáltatás igénybe vevőjének adófizetési kötelezettsége keletkezik vagy keletkezne. Ha a „viszontszolgáltatás” után még 2017. december 31. napjáig áfa fizetési kötelezettség keletkezik, akkor a 2017. december 15. napján nyújtott szolgáltatás szokásos piaci értéke a 2017. évben számít bevételnek. Ha azonban a „viszontszolgáltatás” után például 2018. január 10. napján keletkezik áfa fizetési kötelezettség, akkor a 2017. december 15. napján nyújtott szolgáltatás szokásos piaci értéke a 2018. évben számít bevételnek.

Jog esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően az adóalany a jog gyakorlására, átruházására, átengedésére vagy megszüntetésére jogosult.

Elengedett követelés és átvállalt tartozás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszűnik.

Ha például a kisadózó vállalkozás részére a tagok hitelt nyújtottak, és a tagok ezt a tagi hitelt 2017. december 30. napján elengedik, akkor a tagi hitel összege bevételnek számít a 2017. naptári évben.

Előfordulhat, hogy a kisadózó vállalkozás az általa kibocsátott bizonylat ellenértékét az adóalanyiság utolsó napjáig nem szerzi meg. Ebben az esetben a bevétel megszerzésének időpontja az adóalanyiság megszűnésének napja.

Dr. Teszéri-Rácz Ildikó
adójogi szakjogász, adószakértő