Mint ismeretes, a társadalombiztosítási (egészségbiztosítási és nyugellátások), illetve a családtámogatási ellátásokban részesülők különböző szabályok szerint dolgozhatnak az ellátás folyósítása mellett, továbbá vannak olyan ellátások is, amelyek esetében a keresőtevékenység folytatása nem lehetséges. Így az egészségbiztosítási ellátások terén például a csecsemőgondozási díj mellett semmilyen keresőtevékenységet nem lehet folytatni, a gyermekgondozási díj mellett azonban a gyermek közel féléves korától korlátozás nélkül lehet dolgozni.

A családtámogatási ellátások köréből is példát véve a gyermekgondozást segítő ellátás (gyes) mellett korlátozás nélkül dolgozhat a szülő, a gyermeknevelési támogatás (gyet) mellett viszont heti 30 órát meg nem haladó időtartamban folytathat keresőtevékenységet, vagy időbeli korlátozás nélkül, ha a munkavégzés az otthonában történik.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban részesülő személyek (rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás) szintén összegbeli korlátozás mellett tudnak munkát vállalni.

Ám a legtöbb kérdés a nyugdíj melletti foglalkoztatással kapcsolatban érkezett, így ebben az írásban részletesen ez a terület kerül bemutatásra.

Nyugdíj melletti munkavégzés

Mint ismeretes 2016-ban az 1953-ban születettek nyugdíjkorhatár elérése következett be.
Addig 2017 második félévében az 1954 első félévében születettek érik el nyugdíjkorhatárukat, a 63. életév betöltését követő 183. napon.
Majd 2018 első félévében az 1954. második félévében születettek érik el a 63. életév betöltését követő 183. napot, és válnak életkoruk szempontjából öregségi nyugdíjra jogosulttá.

A nyugdíjasként történő foglalkoztatás kérdése ebben a tanévben tehát már ezeknél a friss nyugdíjas kollégáknál is felmerül, a korábban már nyugállományba vonult munkatársak mellett. Valamennyi esetben csak ismételt foglalkoztatás jöhet szóba, mert 2009. december 31. utáni időponttól az irányadó nyugdíjkorhatár betöltését követően igényelt öregségi nyugdíj tekintetében is jogosultsági feltétellé vált a biztosítással járó jogviszony megszüntetése.

Azaz a nyugdíjigénylő az öregségi teljes vagy résznyugdíj megállapítása napján nem állhat munkaviszonyban vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyban (például közalkalmazotti jogviszonyban), szövetkezeti tagsági viszonyban, ha a szövetkezet tevékenységében személyesen közreműködik, nem lehet főfoglalkozású egyéni vagy társas vállalkozó, illetve nem állhat díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban.

A követelmény kiterjed a külföldön fennálló biztosítási jogviszonyra is.

A biztosítási jogviszony
– sem Magyarországon,
– sem – a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozó személyek esetében  – EU/EGT-államban, ideértve Svájcot is,
– sem – a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény hatálya alá tartozó személy esetében (ha az egyezmény eltérően nem rendelkezik) – a szerződő államban nem állhat fenn.

A nyugdíjasként történő foglalkoztatásnak a Munka törvénykönyve alapján, munkaszerződéssel történő alkalmazásnál nincs semmilyen akadálya. Mindössze annyi történik, hogy a nyugdíjban részesülő munkavállaló (beleértve a nők 40 év jogosultsági idővel történő kedvezményes nyugdíját még a nyugdíjkorhatár előtt igénybe vevőket is) munkajogi szempontból speciális helyzetben lesz, például a munkáltatói felmondást nem kell indokolnia a munkáltatónak, és végkielégítés sem illeti meg a nyugdíjasnak minősülő munkavállalót.

A közszolgálati jogviszonyban (például közalkalmazotti jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban) keresőtevékenységet nyugdíjasként vállalóra azonban speciális szabályok vonatkoznak.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/C § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíjban részesülők ellátásának folyósítását szüneteltetni kell, ha nevezettek a jogszabályban tételesen meghatározott jogviszonyt (például közalkalmazotti jogviszonyt) létesítenek. Az ellátás folyósítása a jogviszony létesítésének hónapját követő hónap első napjától kerül szüneteltetésre a jogviszony megszüntetéséig. A közszolgálatban történő nyugdíjasként való foglalkoztatásnak munkajogilag is speciális szabályai vannak.

Nyugdíjnövelés

Nézzük meg, milyen hatással van a már megállapított nyugdíj összegére a nyugdíj melletti munkavégzés!

A saját jogú nyugellátás mellett keresőtevékenységet folytatók 2007 óta nyugdíj mellett elért jövedelmükből nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni. Míg 2007. január 1-jétől március 31-éig ez a járulékfizetés önkéntesen választható volt, addig 2007. április 1-jétől kötelezővé vált.

Bár általános esetben a nyugdíjjárulék-fizetéssel fedezett időszak szolgálati időnek minősül, a nyugdíjasként elért kereset után fizetett nyugdíjjárulék nem keletkeztet szolgálati időt. A járulékfizetés fejében nem további szolgálati idő kerül elismerésre, hanem egy speciális juttatás, a nyugdíj összegének 0,5 százalékkal történő megnövelése.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22/A. §-a szerint a saját jogú nyugellátásban részesülő személy – ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetel – nyugellátását saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege egytizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell.

Korábban a 0,5 százalékos mértékű nyugdíjnövelést legalább 365 nap nyugdíjjárulék-fizetéssel fedezett időszakot követően lehetett kérelmezni, jelenleg azonban ez az időkövetelmény már nem áll fenn, bármilyen rövid növelésre jogot adó időtartam után megállapítható a növelés.

Ennek a változásnak igen sokan örültek, mert nagyon sok esetben a nyugdíj melletti foglalkoztatás nem folyamatosan, megszakítás nélkül történt, hanem időszakosan. Így a 365 nap járulékfizetéssel fedezett időszakot nagyon nehéz volt összegyűjteni. Sokszor előfordult, hogy megbízási szerződés alapján rövid időre, esetleg egy napra nagy összegű megbízási díj kifizetése után történt nyugdíjjárulék-fizetés, a 0,5 százalékos mértékű emeléshez azonban csak ez a rövid jogosultsági idő keletkezett.

A kérelmek benyújtásának csak a legkorábbi időpontja volt szabályozott, legvégső ideje nem, így azok időbeli korlátozás nélkül, bármikor benyújthatók. Gyakran előfordult, hogy egy személy több évre visszamenőleg nyújtotta be a nyugdíjnövelés iránti igényt, ilyenkor időszakonként számítják ki az aktuális növelést.

De 2017. január 1-jétől az eddigi, kérelemre történő nyugdíjnövelés helyébe hivatalból történő növelés-megállapítás lép.

A Tny. 22/A § 2017. január 1-jétől hatályos (3) bekezdése szerint a nyugdíjnövelést a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv hivatalból állapítja meg a nyugdíjjárulék alapot képező kereset, jövedelem megszerzését követő év szeptember 30-áig, illetve meghatározott esetben október 31-éig. Szeptember 30-áig történik a nyugdíjnövelés megállapítása, ha kizárólag munkaviszonyból, illetve azzal egy tekintet alá eső alkalmazotti jogviszonyból (például közalkalmazotti jogviszonyból) származik a kereset, jövedelem. Minden más esetben (például egyéni vállalkozói, társas vállalkozói jogviszony) a növelés megállapítása október 31-éig történik meg.

Azok számára is, akik 2016. december 31-éig nem kérték a 2016-os évet megelőző kereseteik, jövedelmeik alapján a nyugdíjnövelés megállapítását, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv (az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központja) hivatalból végzi el a növelést 2017. június 30-áig.

A nyugdíjnövelést attól az időponttól állapítják meg, amikortól az a kérelem benyújtása esetén az érintettet legkorábban megillette volna. A nyugdíjnövelést visszamenőleges összeggel a növelésre való jogosultság megszerzésének napjától járó, az időközi nyugdíjemelések mértékével növelt összegben folyósítják.

Új, közérdekű nyugdíjas-szövetkezet

Hatályba lépett 2017. július 1-jétől az egyes törvényeknek a közérdekű nyugdíjas- szövetkezetek létrehozásával összefüggő módosításáról szóló 2017. évi LXXXIX. törvény, amely a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításával lehetőséget nyújt úgynevezett közérdekű nyugdíjas-szövetkezet létrehozására.

A közérdekű nyugdíjas-szövetkezet megalakításával, működésével kapcsolatos részletes szabályokat a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 25-34. §-ai tartalmazzák. Ezek szerint a rendelkezések szerint a közérdekű nyugdíjas-szövetkezet célja, hogy a még aktív időskorú tagja számára foglalkoztatást, munkalehetőséget biztosítson nyugellátásuk folyósítása mellett. A nyugdíjas-szövetkezet működésének célja továbbá, hogy a következő generációk számára a tagoknál felhalmozódott tudás, szakmai és élettapasztalat átadásra kerüljön.

A közérdekű nyugdíjas-szövetkezet nyugdíjas tagja lehet az a természetes személy,
– aki öregségi nyugdíjasnak minősül
– függetlenül attól, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárát betöltötte-e vagy még nem.

A szövetkezet tagja lehet az a nyugdíjas is, akinek nyugdíjfolyósítása szünetel. A nyugdíjas-szövetkezet tagjainak legalább 90 százaléka olyan természetes személy, aki öregségi nyugdíjban részesül.

A szövetkezet tagja az alapszabályzatban meghatározott vagyoni hozzájárulást teljesít. A nyugdíjas-szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja személyes közreműködését a nyugdíjas-szövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás (külső szolgáltatás) keretében is teljesítheti. Erre a sajátos jogviszonyra megállapodás kötése történik. A tevékenységre a munkaviszony munkavállalót védő több rendelkezése, például a pihenőidőkre vonatkozó előírásai is alkalmazandók.

Társadalombiztosítási helyzet

A közérdekű nyugdíjas-szövetkezet tagjaként történő munkavégzés társadalombiztosítási szempontból eltér a munkaszerződéssel történő foglalkoztatástól.

A nyugdíjas a szövetkezetben történő személyes közreműködése alapján nem válik biztosítottá, ezért a tagoknak a szövetkezeten keresztül szerzett jövedelmük után járulékfizetési kötelezettségük nincs. Ezek a jövedelmük alapján csak 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót kell fizetniük.

Ebből természetesen az is következik, hogy ehhez a speciális foglalkoztatáshoz, mivel társadalombiztosítási járulékfizetés nem történik, a járulékfizetésen alapuló szolgáltatások nem kapcsolódnak.

Járulékfizetés hiányában a nyugdíjas-szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja ez alapján a tevékenysége alapján nyugdíjbiztosítási ellátásra nem szerez jogosultságot, azaz sem szolgálati időt, sem 0,5 százalékos nyugdíjnövelést nem kaphat. Ez egy jelentős különbség a nyugdíj mellett biztosítási jogviszonyban (például munkaviszonyban) történő foglalkoztatástól, ahol a nyugdíjjárulék fizetés 0,5 százalékos mértékű nyugdíjnövelésre ad jogosultságot.

 

 (Molnárné dr. Balogh Márta)