Alaptörvényi keretek

Az Alaptörvény XI. cikke minden magyar állampolgárnak biztosítja a művelődéshez való jogot, amely a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével
− az ingyenes és kötelező alapfokú;
− az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú;
− a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatást; valamint
− az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatását jelenti.

Az ágazati törvény előírása

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 2. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvényben foglalt ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az érettségi megszerzéséig, illetve a szakképzésről szóló törvényben meghatározott feltételek szerinti második szakképesítés megszerzését biztosító első szakmai vizsga befejezéséig a magyar állam közszolgálati feladata. Ehhez kapcsolódóan úgy rendelkezik a törvény, hogy az állami, települési önkormányzati fenntartású intézményekben, továbbá az állami feladatellátásban részt vevő más fenntartású intézményben
− az óvodai nevelés;
− az óvodai nevelést kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, valamint
− a kollégiumi ellátás
az ingyenes oktatásban részt vevő, a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő gyermekek számára térítésmentes.

A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) kormányrendelet az alábbiak szerint rendezi az óvodai közszolgáltatások igénybe vételét.

A térítésmentes óvodai köznevelési közszolgáltatások

Az állami szerv, az állami felsőoktatási intézmény, a települési önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat és az önkormányzati társulás által fenntartott óvodában térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladat:
− az óvodai foglalkozás;
− a heti kötelező időkeret terhére a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő, illetve a tartósan beteg és a sajátos nevelési igényű gyermek számára megszervezett felzárkóztató foglalkozás,
− a gyermekek – külön rendeletben meghatározott − egészségfejlesztése, a kötelező rendszeres egészségügyi felügyelet;
− az óvoda létesítményeinek, eszközeinek használata a térítésmentes szolgáltatás igénybevételekor;
− sajátos nevelési igényű gyermek esetén az állapotának megfelelő köznevelési intézményi ellátás.

Térítésmentes a gyógypedagógiai tanácsadás, a korai fejlesztés és gondozás, a fejlesztő nevelés és a fejlesztő felkészítés is.

A térítési díjért igénybe vehető közszolgáltatások

Gyermekétkeztetés

Az óvodás gyermekek esetében a térítésidíj-fizetési kötelezettség elsősorban az étkeztetéshez kapcsolódik. Ennek szabályait nem a köznevelési jogszabályok, hanem a gyermekvédelmi előírások rendezik. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény a gyermek az óvodai étkezésért térítési díjat fizet. A fenntartó állapítja meg az óvodai gyermekétkeztetés intézményi térítési díját, ami a szolgáltatási önköltség és a központi költségvetésről szóló törvényben biztosított támogatás különbözete. Az intézményi térítési díjat több szolgáltatás és ellátás nyújtása esetében is szolgáltatásonként (ellátásonként) kell meghatározni, a közös költségelemek szolgáltatásonkénti (ellátásonkénti) közvetlen költségeinek arányában történő megosztásával.
A szolgáltatási önköltséget a tárgyévre tervezett adatok alapján a tárgyév április elsejéig kell megállapítani. A szolgáltatási önköltség év közben egy alkalommal korrigálható, ha azt a tárgyidőszaki folyamatok indokolják.
A fenntartó az intézményi térítési díjat a fentebb módon kiszámított és külön jogszabály szerint dokumentált térítési díjnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja. A szülő által fizetendő térítési díj összegét (személyi térítési díj) az intézményvezető, a szolgáltatást vezető vagy a működtető konkrét összegben állapítja meg.
Fontos kiemelni, hogy gyermekétkeztetés esetén is lehetőség van a térítési díj fizetése alóli teljes vagy részlegese mentesülésre, azaz az ingyenes vagy kedvezményes étkeztetés igénybe vételére. A gyermekvédelmi törvény alapján ugyanis gyermekétkeztetés esetén
− a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő óvodás, valamint a fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, a szociális törvény hatálya alá tartozó intézményben elhelyezett óvodás életkorú gyermek után az intézményi térítési díj 100 százalékát,
− három- vagy többgyermekes családoknál gyermekenként az intézményi térítési díj 50 százalékát,
− a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek után az intézményi térítési díj 50 százalékát kedvezményként kell biztosítani (normatív kedvezmények).

A gyermek lakóhelye szerint illetékes önkormányzat, illetve − ha a gyermek nem állami fenntartású nevelési-oktatási intézményben részesül étkezésben – az óvoda vezetője ¬− a nem állami fenntartó által megállapított szabályok keretei között − a gyermek egyéni rászorultsága alapján további gyermekenkénti kedvezményt állapíthat meg.

A tandíjas óvodai közszolgáltatások

Szülői kérdésként merült fel, hogy köteles-e a gyermek az óvodában néptánc foglalkozásra járni, amiért fizetnie kell.
Az állami szerv, az állami felsőoktatási intézmény, az önkormányzat és az önkormányzatok társulása által fenntartott óvodában tandíjért igénybe vehető szolgáltatások körébe tartozik
− a pedagógiai programhoz nem kapcsolódó nevelés, valamint az ezzel összefüggő más szolgáltatás, valamint
− a kollégiumi szolgáltatás.
Amennyiben a néptánc nem képezi a pedagógiai program részét, akkor kérhető érte tandíj, de az azon való részvétel nem tehető kötelezővé, és nem vonhat maga után igazolatlan hiányzást sem.

A tandíj mértéke

A tandíj mértéke − a kötelező feladatellátásban részt nem vevő, a külföldi nevelési-oktatási intézmény és a nemzetközi iskola kivételével – nevelési évenként nem haladhatja meg a nevelési év kezdésekor a szakmai feladatra számított folyó kiadások egy gyermekre jutó hányadát.
A tandíj a gyermek szociális helyzete alapján csökkenthető.
Lényeges, hogy az óvodaszék – annak hiányában a szülői szervezet (közösség) – meghatározhatja azt a legmagasabb összeget, amelyet a nevelési-oktatási intézmény által szervezett, nem ingyenes szolgáltatások körébe tartozó program megvalósításánál nem lehet túllépni.

Fenntartói keretek, óvodavezetői döntés

A fenntartó határozza meg azokat a szabályokat, amelyek alapján az óvoda vezetője dönt a kormányrendeletben meghatározottakon kívüli további térítésmentes ellátásról, a térítési díj és a tandíj összegéről, a szociális helyzet alapján adható kedvezményekről és a befizetés módjáról.

Tandíj egyházi vagy magánóvodában

A köznevelésről szóló törvény 31. § (2) bekezdés c) pontja alapján az egyházi és magánóvoda szolgáltatásainak igénybevételét − írásbeli megállapodásban! – fizetési kötelezettség teljesítéséhez, tandíjhoz kötheti, kivéve, ha az egyházi vagy a magánintézmény közoktatási megállapodás, köznevelési szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat alapján részt vesz a köznevelési közszolgálati feladatok ellátásában.
További sajátosság, hogy ebben a körben a törvény lehetővé teszi az óvodai elhelyezés megszüntetését fizetési hátralék esetén, az ezzel kapcsolatos gyermeket védő törvényi garanciális szabályokat nem kell figyelembe venni. A fizetési hátralékkal kapcsolatos következményekre, annak kezelésére a feleknek írásbeli megállapodásban kell kitérniük.
Szintén az írásbeli megállapodásban szükséges rendezni a fizetési kötelezettség egyéb feltételeit is, így például azt, hogy az óvodában a nyaralás idejére is vonatkozik-e a tandíjfizetési kötelezettség. Miután a jogszabály további rendelkezést nem tartalmaz ezzel kapcsolatosan, így nincs jogi akadálya annak, hogy a jogviszony fennállása idején akkor is fennálljon a fizetési kötelezettség, ha a gyermek valamilyen ok miatt (több hetes nyaralás, hosszabb betegség) nem veszi igénybe az intézmény szolgáltatásait.

Az alapítványi fenntartónak fizetett adomány megítélése  

Egy konkrét esetben az óvodás gyermek szülője azt kifogásolta, hogy az óvodában különböző jogcímen kell rendszeresen fizetniük, amely befizetések egy része az óvoda alapítványának számlájára megy. Az alapítvány azonban a szülők többszöri kérésére sem számolt el feléjük, és sem a befizetések igazolását, sem számlát nem tudnak adni a szülőknek.
Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az óvodával írásbeli megállapodásban rögzített fizetési kötelezettséget nem szabad összekeverni az alapítvány részére nyújtható adománnyal. Az alapítványnak juttatott adomány az óvodai térítési díjnak jogszerűen nem tudható be, ebből következően a szülő adomány fizetésére nem kötelezhető! A két befizetés között ugyanis lényeges különbség, hogy az adomány a fenntartó alapítvány részére kerülhet befizetésre, a térítési díj pedig mindig az intézmény bevétele. Az adomány mindig önkéntes, a térítési díj azonban a szülő által írásban vállalt rendszeres fizetési kötelezettség, amelynek elmulasztása a gyermekre hátrányos következménnyel is járhat. Természetesen annak nincs jogi akadálya, hogy a fenntartó alapítvány saját döntése nyomán a befolyt adományokból az intézményét is részesítse, de erre nem kötelezhető.

A külföldi nevelési-oktatási intézmény

A külföldi nevelési-oktatási intézmény szolgáltatásainak igénybevételét tandíjfizetéshez kötheti. Ha a köznevelésről szóló törvény alapján a miniszter köznevelési szerződést kötött a külföldi nevelési-oktatási intézmény fenntartójával, a fenntartó a megállapodásban rögzítettek szerint csökkenteni köteles a tandíj mértékét.
Az egyházi és magánintézmény fenntartója – figyelemmel a fentiekre – határozza meg azokat a szabályokat, amelyek alapján az óvoda vezetője dönt a tandíj mértékéről, az adható kedvezményekről és a befizetés módjáról.

A csoportpénz

Gyakorlati problémaként merült fel, hogy a szülő az óvodában köteles-e havonta csoportpénzt befizetni.
A csoportpénz lehetőségét, szedését jogszabály nem rendezi, a kérdés helyi szintű szabályozást igényel. A működés rendjét − a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 4. § (1) bekezdésének a) pontja alapján − az óvoda szervezeti és működési szabályzata határozza meg.
A helyi szabályozás elkészítésekor figyelemmel kell lenni arra a fentebb hivatkozott törvényi alapelvre, hogy Magyarországon térítésmentes az állami alapfokú és középfokú nevelésben-oktatásban történő részvétel, ezért helyi szinten mindenkire kötelező fizetési kötelezettség nem írható elő. A csoportpénz szedése tehát csak önkéntes lehet, és ha valaki nem tudja azt teljesíteni, akkor abból a gyermeknek a szülőnek hátránya nem származhat.  

 (dr. Farkas Ildikó)