Az ügyfél állítása szerint a járulék megfizetésre került, rendelkezik az 1994. évre vonatkozó társadalombiztosítási-, egészségbiztosítási- nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség bevallására szolgáló nyomtatvány másodlatával, amit ő maga kézzel töltött ki és le is bélyegzett.
Fellebbezés folytán az ügy a II. fokon eljáró nyugdíjbiztosítási szervhez került. A nyugdíjbiztosító a jogorvoslati eljárás keretében a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz fordult adategyeztetés céljából. Az ügyfél az adóhivatalnál annyit tudott meg, hogy volt ugyan valami befizetés a járulékbeszedési számlára, de azt később átkönyvelték más adónemre.
Jelenleg így áll az ügy.

De miben reménykedhet az ügyfél?

Azok a zűrzavaros 90-es évek! 1991-1992-ben az addig egységes társadalombiztosítás kettévált, külön egészségbiztosítási és külön nyugdíjbiztosítási ágra. A járulékfizetők folyószámláit – ide értve az egyéni és társas vállalkozások folyószámláit is – a továbbiakban az egészségbiztosítási pénztárak vezették az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) vezetésével a nyugdíjbiztosítási ág tekintetében is. Az évtized végén azonban elkezdődött a járulék szakterület adóhivatalba történő beintegrálása. 1999. január 1-jétől létrejött egy teljesen új szervezet, ez volt az APEH Járulékigazgatósága. Nem volt hosszú életű ez a szervezet, mivel nem sokkal később befejeződött a teljes integráció. 2000. január 1-jétől – napjainkig – az adóhatóság feladata a járulékvertikum teljes kezelése (a járulékok nyilvántartása, beszedése és ellenőrzése). Ekkor tehát az egészségbiztosítási szervek átadták a teljes folyószámla nyilvántartásukat az adóhivatalnak, ki tudja milyen rendezettségi állapotban. Az átadás-átvétel tehát megtörtént, azt azonban nem tudjuk, hogy történt-e egyáltalán valamilyen egyeztetés az átvett folyószámlák állásáról. Ha valamilyen adat tehát nem áll a nyugdíjbiztosítási szerv rendelkezésére, akkor kénytelen az adóhatósággal a kapcsolatot felvenni.
Ám egyéni vállalkozó esetében (és megjegyezzük, hogy ugyanez a jogi helyzet a társas vállalkozóknál is) a helyzetet nehezíti egy speciális nyugdíjjogi szabály.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban Tny.) 38. § (2) bekezdése szerint szolgálati időként nem lehet figyelembe venni:

1.    az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől* nyugdíjjárulék tartozása van,
2.    a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől  nyugdíjjárulék tartozása van.

Érdemes megjegyezni, hogy a Tny. 1998. január 1-jén lépett hatályba, de az egyéni és társas vállalkozókat illetően hasonló rendelkezések voltak érvényben a korábbi, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényben és végrehajtási szabályaiban.
Ahhoz tehát, hogy az egyéni (társas) vállalkozó idejét szolgálati időként elismerjék, bizonyítani kell a járulékfizetés megtörténtét, és igazolni kell a járuléktartozás nemlegességét.
Ennek érdekében azonban egy esetleges bevallás másodpéldányának fellelése nem elégséges. Nem csak azért, mert nem bizonyítható, hogy a bevallás ténylegesen benyújtásra is került, hanem azért, mert egy bevallás a járulék tényleges megfizetését önmagában még nem bizonyítja.
Az adott ügyben egy igen érdekes, egyedi elem is felmerült. Járulékfizetés történhetett, de az adóhatóság azt később átkönyvelte később egy másik adónemre! Az csak úgy lehetséges, ha fizetés tényleg történt ugyan, de bevallás benyújtásának hiányban az ott túlfizetésként szerepelt. Megjegyezzük, hogy az adóhivatal a túlfizetésként mutatkozó összeget csak az egyéni vállalkozó (vagy megbízott könyvelője) kifejezett kérésére könyvelhette át más adónemre.
Ha a járulék valamilyen okból ténylegesen át lett könyvelve, a nyugdíjbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot nem lehet megfizetettnek tekinteni.
A Tny. azonban azt is előírja, hogy a tartozás utólag történő – a nyugdíj megállapítása utáni – megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati időt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától lehet figyelembe venni .
A járuléktartozás összegét és azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, az állami adóhatóság igazolja, ennek hiányában a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó igazolása, nyilatkozata az irányadó. Amennyiben az állami adóhatóság vagy a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó nem közli azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, akkor szolgálati időként a biztosítási jogviszony időtartamából annyi naptári nap nem vehető figyelembe, ahányszor a tartozás megfelel a nyugdíj megállapításának kezdő napját megelőző hónapban érvényes minimálbér harmincad része után számított nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék összegének. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha az állami adóhatóság az egyéni (vagy társas) vállalkozó (vállalkozás) kérelmére a nyugdíjbiztosítási járulék vagy a nyugdíjjárulék tartozást, illetve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) értelmében a magánszemély kérelmére a nyugdíjjárulék tartozást mérsékli vagy elengedi. A járulék tehát ilyenkor sem tekinthető megfizetettnek.

Viszont maga a Tny. is rendelkezik a járulék utólagos megfizetésével kapcsolatos eljárásról. Maga az Art. sem tartalmaz semmilyen olyan rendelkezést, amely tilalmazná a közteher (járulék) utólagos megfizetését. Ezért álláspontunk szerint, ha ez persze szándékában áll, az ügyfél felkeresheti az adóhivatalt a járulék utólagos megfizetése érdekében. Az Art. szerinti elévülési időn  túl a befizetés ráadásul már bírság és pótlékmentesen teljesíthető.

Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó utólag teljesítene járulékbefizetést, a nyugdíjat hosszabb szolgálati idő alapján egy magasabb összegben állapítanák meg. No, nem visszamenőleg, hanem a befizetés igazolását követően, a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától.

(dr. Futó Gábor)