CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

A gazdasági tevékenység során nem hasznosult szolgáltatás áfájának levonhatósága a bírói gyakorlat tükrében
A hír több mint 30 napja nem frissült!

Az adóhatóság az általános forgalmi adó ellenőrzése során leggyakrabban az adó levonhatóságát kifogásolja. Ennek oka, hogy az adólevonási jog gyakorlásához több magyar és uniós jogi normában szabályozott tartalmi és formai feltételnek kell teljesülnie, ezek hiányában az adóhatóság az adólevonási jog gyakorlását megvonja az adózótól. Jogvita esetén a bíróságok jellemzően alaposnak ítélik az adóhatóság álláspontját, de előfordulnak olyan esetek is, amikor a magyar legfelsőbb bírói fórum a jogszabályok és az Európai Unió Bírósága határozatainak életszerűbb értelmezésének eredményeként az adózói állásponttal ért egyet. Elemzett jogesetünk az említett problémakörre nyújthat iránymutatást.

2017. január 06.

Az adóhatósági ellenőrzés által kifogásolt ügyben két magyar érdekeltségű gazdasági társaság kötött egymással megbízási szerződést. A megbízó üzletviteli tanácsadással, piaci lehetőségek feltárásával és Magyarország területén történő bővítésével bízta meg a megbízottat, aki a szerződést oly módon teljesítette, hogy elősegítette a megbízó és egy magyarországi nagyvállalkozás közötti kapcsolat felvételét, mellyel a megbízó bekerült a nagyvállalkozás tervezett beruházásának lehetséges kivitelezői közé. A megbízott a teljesítést követően a számláját kiállította, a megbízó pedig annak általános forgalmi adótartalmát az általános forgalmi adóról szóló bevallásában levonható adóként szerepeltette.

 

A megbízónál az adóhatóság általános forgalmi adónemben bevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le arra az időszakra vonatkozóan, amelyben az említett megbízási szerződéssel kapcsolatos általános forgalmi adó levonása megtörtént. Az ellenőrzés eredményeként az adóhatóság a határozatában a megbízó terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte ezen összeg, valamint adóbírság, és késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint a vállalkozás a valóságban meg nem történt gazdasági eseményről befogadott számla alapján helyezte levonásba az előzetesen felszámított általános forgalmi adót. Az adóhatóság az adólevonási jogot továbbá azért vonta meg a vállalkozástól, mert megítélése szerint a szerződés teljesítése nem volt megfelelően dokumentálva, és miután a gazdasági esemény megvalósulása nem volt igazolva, így a számla sem tekinthető hitelesnek, így arra adólevonási jog nem alapítható.

 

A vállalkozás az elsőfokú határozattal szemben fellebbezéssel élt.

 

A másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, de az elsőfokú határozatban foglalt indokoktól eltérő indokok alapján. Az indokolásban rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság a beszerzett bizonyítékokat nem kellő súllyal értékelte, ezért az adólevonási jog gyakorolhatóságának tilalmát tévesen alapozta a számlában szereplő gazdasági esemény megvalósulásának hiányára.

 

A másodfokú adóhatóság a döntését az Áfa-tv. 120. § a) pontjára alapította, melynek alapján abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított. Ezen rendelkezés a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 168. cikkének a) pontjához kapcsolódik, mely szerint az adóalany, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat az adóköteles tevékenységének folytatása szerinti tagállamban adóköteles tevékenységéhez használja fel, jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonni a részére más adóalany által teljesített vagy teljesítendő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után az ebben a tagállamban megfizetendő, vagy megfizetett hozzáadottérték-adót.

 

A másodfokú adóhatóság érvelése szerint a megbízott által nyújtott szolgáltatás a megbízó társaság adóköteles gazdasági tevékenysége körében az ellenőrzés lefolytatásáig nem hasznosult, és nem igazolt, hogy a szolgáltatás révén a szerződéskötés óta eltelt évek alatt a megbízó bármilyen megrendeléshez jutott volna. Ezért a kifogásolt számla alapulvételével a megbízó vállalkozásnak adólevonási joga nem keletkezett, mert a számlakibocsátó szolgáltatásának hasznosulása a megbízó gazdasági tevékenysége körében nem történt meg, így az Európai Unió Bíróságának ítéleteiben megfogalmazott közvetlen és azonnali kapcsolat a beszerzési és értékesítési ügylet között hiányzik.

 

Sem az első-, sem a másodfokú adóhatóság nem vitatta, hogy a megbízott a szerződés szerint teljesített a megbízó felé, mellyel a megbízó vállalkozás valóban bekerült a nagyvállalkozás tervezett beruházásának lehetséges kivitelezői közé. De mivel a tervezett beruházás kivitelezési munkái még nem kezdődtek meg, ezért a megbízó ezzel kapcsolatban konkrét megrendelést nem kaphatott.

A vállalkozás a másodfokú határozattal szemben keresetet nyújtott be, és kérte annak bírósági felülvizsgálatát. 

 

dr. Teszéri-Rácz Ildikó

 

Szakértőnk cikkét teljes terjedelmében, Ellenőrzési Tanácsadó kiadványunk januári lapszámában olvashatják. 

 

További hírek