CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Munkáltatói kárfelelősség sajátságos esetei
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A munkahelyen előforduló munkabalesetből eredő munkáltatói kárfelelősségi viták sokszor pereskedésbe torkolnak, melyek tanúsággal szolgálhatnak. A Kúria egyik elvi döntésében egy ilyen jogesetet dolgozott fel döntése meghozatalához, amely az otthoni ápolás káreseményben való közrehatását vizsgálja.

2017. január 02.

A Kúria elvi döntései közé emelte ezt az jogesetet, ahol a munkahelyi balesetet szenvedett munkavállaló otthoni ápolását és a háztartási kisegítő munkát a hozzátartozók minden díjazás nélkül, a családi kapcsolat alapján végzik, ezért mivel ez a feladat nem a munkáltatóra tekintettel történik, költségként nem értékelhető a munkáltató javára.

 

A kárigény összegszerűsége tárgyában indult vitatott ügyben a szakértői vélemény bizonyította, hogy meghatározott ideig teljes, azt követően pedig részleges ápolóra és háztartási kisegítőre szorult a munkahelyi balesetet szenvedett munkavállaló ezért az így felmerült költség jogszerűen követelhető a munkáltatótól.A munka törvénykönyve megtéríteni rendeli a munkavállaló hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát is.

Ha tehát a munkavállaló tartós otthoni ápolása miatt a hozzátartozó olyan költségkiadásokra kényszerült, melyek az ápolás nélkül nem merültek volna fel, a munkáltató ezt a kiadást is köteles megtéríteni, mivel a törvény a teljes kár megtérítésére kötelezi a munkáltatót, amely magába foglalja a felmerült költségeket is.

Azonban a hozzátartozóknak a legfelső bírói fórum állásfoglalása szerint, erkölcsi kötelessége a sérült hozzátartozó otthoni ápolása, ezért ez költségtényezőként nem játszhat szerepet. 

 

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény generális klauzulaként rendeli, hogy a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkáltató kártérítési felelősségére a Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) Hatodik könyve Negyedik részének XXVI. Címében lefektetett kártérítés általános szabályait kell alkalmazni, természetesen a munka törvénykönyve XIII. Fejezetében lévő, munkáltatói kárfelelősségi előírásokra vonatkozó speciális rendelkezésekkel együtt. A Ptk. az általános kárfelelősséget a szerződésen kívül okozott kárért, a felróhatóságra telepíti mert mentesül a károkozó a kárfelelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.

 

A munka törvénykönyve a munkáltatót a munkavállalónak okozott teljes kár megtérítésére kötelezi, kivéve amely nem volt előre látható és amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Bár ez utóbbi magatartás felróható, a munka törvénykönyve mégis kiveszi a kárfelelősség alól, mert a törvény nem ró a munkavállaló terhére kárenyhítési kötelezettséget. Ez a kárfelelősség megfelel a deliktuális (objektív), vagyis a vétkességtől független felelősségi szabálynak.

 

A munkáltató kártérítési kötelezettségének mentesülése körében új elemet jelent az ellenőrzési körén kívül eső körülmény. A munkáltató ellenőrzési körén kívül keletkezett kár megtérítéséért is felelősséggel tartozik a munkáltató, de csak akkor ha azzal nem számolhatott és annak elhárítása nem is volt elvárható. Ez a kár kármegosztással reparálható, ha csak részben áll meg a munkáltató kártérítési felelőssége.

A munkáltató jogosult a munka törvénykönyvében és a munkavédelemről szóló törvényben előírt munkavállalót terhelő kötelezettségek ellenőrzésére. Ez kiterjed az alkoholos befolyásoltság ellenőrzésétől a munkavédelmi szabályokon, valamint a munkáltató által elrendelt munkaidő-beosztáson át, a munkaszerződésben foglaltak betartásáig.

A munkáltatók egyetemleges kárfelelőssége áll fenn, ha az évenkénti legfeljebb 44 beosztás szerinti munkanapon teljesíti a munkavállaló más munkáltatónál a munkavégzési kötelezettségét, vagy ha több munkáltató által létesített munkaviszony keretében látja el feladatát a munkavállaló. A jövedelemkiesést pótló kártérítésből, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény értelmében nem kell levonni sem társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, sem pedig egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.

 

Különös kártérítési felelősséget állapítanak meg a társadalombiztosítási jogszabályok. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény tovább szélesíti a munkáltató kárfelelősségét, mert a törvény előírása szerint a foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget.

 

Melyek is az egészségbiztosítási ellátások?

 

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény a társadalombiztosítási ellátásokon belül helyezi el az egészségbiztosítási ellátásokat, melyeknek négy fő területe van:

az egészségügyi szolgáltatás,

   b) a pénzbeli ellátások,

   c) a baleseti ellátások és

   d) a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai.

 

A pénzbeli ellátásokon belül helyezkedik el

 

     ba) a csecsemőgondozási díj,

     bb) a gyermekgondozási díj, és

     bc) a táppénz. 

 

A baleseti ellátások felölelik

 

     ca) a baleseti egészségügyi szolgáltatást, valamint  

     cb) a baleseti táppénzt és a baleseti járadékot. 

 

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai kiterjednek

 

     da) a rokkantsági ellátásra és

     db) a rehabilitációs ellátásra. 

 

A munkáltató megtérítési kötelezettsége tehát széles körre terjed ki, ha a bekövetkezett munkahelyi baleset (foglalkozási megbetegedés) a kötelező munkavédelmi szabályok elmulasztásának következménye. Amennyiben a munkáltató a társadalombiztosítási szerv felhívására nem mutat fizetési hajlandóságot, a társadalombiztosítási szerv jogosult ellene fizetési meghagyás kibocsátását kérni. A Kúria jogelődjeként eljáró Legfelsőbb Bíróság egyik 2015-ben meghozott eseti döntésében kimondta, hogy a foglalkoztató az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást a sérült közrehatására tekintet nélkül köteles megtéríteni.

 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény a munkáltató kárfelelősségét kiterjeszti a baleseti hozzátartozói nyugellátás megtérítésére is abban az esetben, ha a baleset annak a következménye, hogy a munkáltató vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelemre vonatkozó szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget. Ha a baleseti hozzátartozói nyugellátás több foglalkoztatónál elszenvedett balesetek, illetve foglalkozási megbetegedések együttes következménye alapján került megállapításra, a foglalkoztatókat olyan arányban kell kötelezni a nyugellátás megtérítésére, amilyen az egyes üzemi balesetekből eredő egészségkárosodások, egészségiállapot-romlások mértékének egymáshoz viszonyított aránya.

 

A munkavállaló sérelmére a munkáltató jogellenes munkaviszony megszüntetéséből is származhat kár. Az így keletkezett kár összetételét a Kúria 3/2014. (III. 31.) KMK véleménye fejti ki részletesen. A munka törvénykönyve választási lehetőséget biztosít a munkavállaló számára, mert megteheti, hogy a kár bizonyítása nélkül, egy munkáltatói felmondás esetére járó távolléti díj megfizetését kérheti vagy a felmerült kárának megtérítését, benne az elmaradt jövedelemmel melynek összege legfeljebb 12 havi távolléti díjjal lehet egyenlő.

 

 Alkalmazott jogszabályok:

 

• Kúria 3/2014.(III. 31.) KMK véleménye,

• Kúria M. 3 számú Elvi döntése,

• A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény,

• A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről,

• A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény,

• A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény,

• A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló LXXXIII. törvény,

• A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény.

  

dr. Mareczky Ferenc 

További hírek