//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

Nyerjen a veszteségen! – Felhalmozott veszteség elszámolása a 2015. évi adóalapban
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A tao-tv. megengedi a hatálya alá tartozó vállalkozásoknak, hogy elhatárolják bármely adóév negatív adóalapját és azzal – saját döntésünk szerinti megosztásban – csökkentsék az adott év adóalapját. Ennek szabályai azonban picit bonyolultabbak, mint amilyennek első pillantásra tűnnek.

2016. augusztus 22.

A korábbi évek veszteségeinek „jóváírása” a nyereséges év adóalapjából összetett feladat. Egyrészt azért, mert a társasági adótörvénynek nemcsak az éppen záruló évben hatályos, hanem a korábbi, idevágó szabályaiban is el kell mélyülnie a vállalkozónak (pontosabban könyvelőjének).
 
Ugyanis a korábbi évben/években elhatárolt veszteség felhasználására a keletkezése évében érvényben lévő szabályokat kell alkalmazni. Másrészt az adótörvény korlátot is szab az e jogcímen az adóalappal szemben elszámolható összegnek.

Mit jelentenek mindezek egy a 2015. évet záró társaság számára?

Az elhatárolt veszteség felhasználása lényegében a számvitelből ismert FIFO elvet követi, azaz a korábbi évek elhatárolt veszteségeit keletkezésük sorrendjében kell felhasználni, elsőként a legkorábbi tétel csökkenti e jogcímen az adóalapot.

Továbbá az adóalap 50 százalékáig számolható el a korábbi évek vesztesége, az adózás előtti eredmény csökkentéseként. Ennek a bizonyos 50 százaléknak a számításakor az adóalapot a leírni szándékozott veszteség figyelembevétele nélkül kell figyelembe venni.
Nagyon fontos, hogy az e korlát miatt fel nem használt veszteség – mint lehetőség az adóalap csökkentésére – nem vész el. Csupán arról van szó, hogy adott adóévben érvényesül egy korlát arra, hogy az elhatárolt veszteség milyen nagyságrendben csökkentheti a szóban forgó év adóalapját. A megmaradó rész, a teljes veszteség felhasználható, csak majd a következő évben, években.
 

A fenti, általános szabály alól kivételt jelentenek a mezőgazdasági ágazatba sorolt vállalkozások. Ezek ugyanis az adóévben keletkezett elhatárolt veszteségét visszamenőleges adóévekben is érvényesíthetik: az adóévet megelőző két adóévben befizetett adójukat önellenőrzéssel módosíthatják.
Persze ők sem tobzódhatnak korlátlanul az adóalap-csökkentésben e jogcímen.  A megelőző két adóév adózás előtti eredményét adóévenként legfeljebb az adóév adózás előtti eredményének 30 százalékával csökkenthetik.

(Különös szabályok vonatkoznak a jogilag vagy valamely más szempontból speciális helyzetben lévő cégek veszteség-elszámolására. Így például az átalakulás, egyesülés, szétválás, illetve a többségi befolyásszerzés esetére, vagy az ingatlanbefektetési társaságokra, de ezeket e keretek közt most nem vizsgáljuk.)


Előfordulhat, hogy a vállalkozás 2015. évét zárta veszteséggel, így a korábbi évekről áthozott – ha van – most nem érdekli, arra a problémára keres megoldást, hogy a most zárt év negatív eredményét miként mentheti át a következő évre, évekre.
A kérdés tehát az, milyen feltételekkel határolható el a 2015. évben keletkezett veszteség?


Mielőtt ezt kiveséznénk, szögezzük le – és ez a korábbi évek veszteségére is érvényes –, hogy olyan veszteségről és annak elhatárolásáról beszélünk, amely nem valamilyen jogszabály, így különösen a társasági adótörvény szándékos megsértésének, csalásnak (például fiktív számlákra alapozott költségelszámolás, bevétel eltitkolása) a következménye.
 
Nincs új a nap alatt, ahogy mondani szokás, és ez igaz az adózásra is. Talán még emlékeznek arra, hogy volt időszak, amikor időbeli korlátozással is – ez öt évet jelentett – számolni kellett a veszteségelhatárolással kapcsolatban. Ez a szabály megszűnt, majd újra visszatért.
 

A 2015. január 1-jétől keletkezett veszteségeket a keletkezés évét követő öt adóévben lehet elszámolni az adóalap terhére.

Ahogy fentebb utaltam rá, az egyes veszteséges években hatályos, a veszteség felhasználására vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell, mivel a veszteségek felhasználására továbbra is a keletkezése évében érvényes jogszabályi rendelkezések az érvényesek. Lássuk ezeket dióhéjban összefoglalva.

A 2004. előtt keletkezett veszteségek a keletkezésük időpontjában rájuk vonatkozó szabályok szerint számolhatók el, nem vonatkozik rájuk az 50 százalékos szabály, azaz az adózás előtti eredmény teljes összegéig levonhatók. Magyarul nullára is csökkenthetik az adóalapot. Tekintve, hogy a veszteségek a keletkezésük sorrendjében vonhatók le az adóalapból, először ezeket, a 2004. évet megelőzően keletkezett elhatárolt veszteségeket kell elszámolni az adóalappal szemben.


A 2004-2014 között keletkezett veszteségekre is igaz, hogy a keletkezésük időpontjában rájuk vonatkozó szabályok szerint számolhatók el, de itt már előírt korlátokat a jogalkotó. Azaz az ezen időszakban keletkezett veszteség
– utoljára a 2025. december 31. napját magában foglaló adóévben számolható el az adóalappal szemben, és
– vonatkozik ráj az 50 százalékos korlát is, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha a társaság már levonta az összes 2004. előtt keletkezett veszteséget, akkor a későbbi évek negatív eredményeit már csak a megmaradt adóalap feléig tudja érvényesíteni.


Így például ha a 2003-ban keletkezett és korábban még fel nem használt veszteség 10 egység, és ennek levonásával 2015. évre 90 egység adóalap marad meg, ez legfeljebb 45 egységnyi, 2004-2014 között keletkezett negatív eredménnyel csökkenthető.
 
Nézzünk néhány érdekes példát a veszteség-elszámolással kapcsolatos (vagy azzal rokon) céges problémákra.

A Góliát és Társai Zrt. nagy értékű tárgyi eszközt vásárolt. Az utólagos szakértői vélemény alapján a beszerzési ár jelentősen és tartósan meghaladta a piaci árat. Így (az Szt. 53. §-a alapján) terven felüli értékcsökkenést számoltak el. Góliát úr és a társaság könyvvizsgálója most azon vitatkoznak, el lehet-e határolni az így elszámolt terven felüli értékcsökkenést a futamidő arányában?


Mielőtt ezt eldöntenénk, gondolkodjunk el egy picit azon a bizonyos, utólag készített szakvéleményen.
Kérdés, mikor, mennyi idővel az eszköz beszerzését követően készült?
Tegyük fel, hogy a tárgyi eszköz beszerzésére 2014-ben került sor.
Az Szt. 53. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján terven felüli értékcsökkenést akkor kell a tárgyi eszköznél elszámolni, ha a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköznek a mérlegkészítéskor ismert piaci értéke. A „tartósan” legalább egy évet meghaladó időtartamot jelent, azaz a terven felüli értékcsökkenés elszámolása akkor indokolt, ha legalább egy éve a könyv szerinti érték alatt van az adott tárgyi eszköz piaci értéke.


Amennyiben az utólagos szakértői vélemény is 2014. évi, esetleg 2015. évi, akkor sajnos még az egyébként helytálló szakértői vélemény birtokában sem az Szt. előírásai szerint járt el a zrt., amikor terven felüli értékcsökkenést számolt el.
Ráadásul 2014. évi beszerzés esetén ez a feltétel (az éven túl is alacsonyabb piaci ár ténye) sem teljesülhet 2014-ben kiadott szakvéleményre alapozva. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy terven felüli értékcsökkenést legkorábban 2015-ben lehet (illetve kell) elszámolni, ha a 2015. évi mérleg-fordulónaphoz kapcsolódó szakértői vélemény is ezt támasztja alá.
 

Egyebekben – annak dátumától függetlenül – a szakértői vélemény is „több sebből vérzik”, számviteli szempontból legalábbis. Ugyanis az a példaként hozott esetben a tárgyi eszköz beszerzési árát minősítette magasabbnak a piaci árnál, nem pedig a 2014. vagy 2015. évi beszámoló mérlegkészítésekor érvényes piaci árat adta meg. Ezért ez a szakértői vélemény megalapozhatja, hogy a cég árengedményt kérjen az eszköz értékesítőjétől, de a terven felüli értékcsökkenés elszámolását nem támaszthatja alá.
Visszatérve a terven felüli értékcsökkenés időbeli elhatárolásának kérdésére: nem lehet elhatárolni. Ugyanis a terven felüli értékcsökkenés elszámolása veszteség jellegű tétel, a veszteség időbeli elhatárolására pedig nincs lehetőség.

A Picur Kft. (2004-ben kezdte meg tevékenységét), 2008. évi adóalapja negatív volt, bevételei nem érték el a költségei és ráfordításai felét sem. A 0829-es társasági adóbevallás kitöltésekor az elvárt (minimum) adó megfizetése mellett döntött, azaz a bevallásban mégis csak pozitív adóalappal számolt. A bevalláson, mérlegbeszámolón – és a könyvelési adatokon túl – más dokumentum nem kapcsolódik a veszteség, illetve az elvárt adó elszámolásához.

2009-2014-ben a társaság ugyancsak veszteséggel zárta az évet, míg végre 2015-ben (nem is kevés) nyereségre tettek szert. Szeretnék elszámolni az eddigi veszteségeket az adóalappal szemben, elsőként a 2008. évit, figyelemmel a keletkezése sorrendjében történő veszteség-elszámolási szabályra.
A társaság könyvelője szerint a 2008. évi veszteségről le kell mondaniuk. Kérdés, igaza van, vagy sem?

Nos, a könyvelőnek természetesen igaza van. Fentebb már volt szó arról, hogy a veszteség elszámolása kapcsán a keletkezésekor hatályos szabályok az irányadóak.
 

A Tao-tv. 17. §-ának 2008-ban hatályos (1) bekezdése pedig így rendelkezik: "Amennyiben a 6. § (1)-(4) bekezdése szerint az adóalap bármely adóévben negatív, ezzel az összeggel az adózó a következő adóévekben – a (3)-(9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve – döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét (a továbbiakban: elhatárolt veszteség)".
Fentiekből kiderül, hogy – függetlenül a jövedelem- (nyereség-)minimum utáni adófizetés tényétől –, elhatárolni az adózás előtti eredményt növelő és csökkentő tételekkel módosított negatív értéket, azaz a veszteséget lehet.

Ugyanakkor a 2008. adóévi negatív adóalapot nem lehetett elhatárolni a cég saját döntése alapján. Az akkor hatályos szabályok szerint az adókötelezettség első 4 adóévét követő években keletkezett veszteség csak az adóhatóság engedélyével volt elhatárolható, ha az adóévben az adózó adózás előtti eredménye negatív, és az adott évi bevételei nem érik el a költségek és ráfordítások együttes  értékének 50 százalékát vagy az adózó adóalapja a megelőző két adóévben is negatív volt.


Ez gyakorlati szempontból azzal a feladattal is járt az érintett cég számára, hogy jogvesztő határidőn belül – amely a 0829 bevallás benyújtása esedékességét követő 30 nap volt – kérniük kellett az elhatárolást az adóhatóságtól.

A Menő Manó Kft. 2015-ben 10 000 E Ft összegű terven felüli értékcsökkenési leírást számolt el (ez a tétel a társaságiadó-alapot növeli). Ugyanakkor 2015 végén felszámolták egyik adósukat, ezért az ezzel a partnerükkel szembeni, behajthatatlan követelésüket 5000 E Ft értékben leírták. A követelés teljes összegére értékvesztést számoltak el a korábbi években (ez a társaságiadó-alapot csökkenti).
 
A társaságnak nagyobb összegű, elhatárolt vesztesége is van:
- 2003-ból 1000 E Ft,
- 2006-ból 2500 E Ft,
- 2010-ből 4000 E Ft.
2015. évi adóalapja 9000 E Ft.


Kérdés, csökkenthetik-e a társasági adó alapját a veszteséggel, és milyen nagyságrendben?


A 2003-ban keletkezett veszteség egésze, míg a későbbi évekből elhatárolt veszteségekből egy-egy adóévben, az ilyen veszteség címen történő csökkentés előtti adóalap 50 százaléka mértékéig vehető figyelembe e jogcímen adóalapot csökkentő tétel.

Azaz (9000 E Ft – 1000 E Ft)/2 = 4000 E Ft. Az adóalap tehát 4000 E Ft.

Abban az esetben, ha az adózónál kezdeményezett csődeljárás vagy felszámolási eljárás jogerős bírósági végzéssel jóváhagyott egyezséggel szűnik meg, az adóalap 50 százalékán felül a korábbi adóévek elhatárolt veszteségéből csökkentésként figyelembe vehető az egyezségre tekintettel elengedett (rendkívüli bevételként elszámolt, időbelileg el nem határolt) kötelezettség fele (Tao-tv. 17. §-ának (13) bekezdése).


2016-tól a rendkívüli eredmény számviteli kategóriája megszűnt, de a fenti szabály továbbra is érvényes azzal, hogy a 2016. évi társasági adóalappal összefüggésben a hivatkozott szakaszban a „rendkívüli bevételként elszámolt” kitételen az „adózás előtti eredmény javára elszámolt” kifejezést kell érteni.

Amint látjuk, jól teszik a vállalkozások, ha valamilyen úton-módon megőrzik a korábbi évek jogszabálygyűjteményeit, vagy gondoskodnak olyan online forrásról, amely lehetővé teszi a jogszabály – így jelen esetben a társasági adótörvény – adott évben hatályos szövegének lekérdezését.
Továbbá e tekintetben is fel kell készülni egy esetleges adóellenőrzésre, így szükség van az egyes adóévek veszteségeinek évenkénti bontásban történő nyilvántartására is. (Ezt egyébként a tao-tv. idevágó, „sorrendiségi szabálya” is indokolja.).
 
Tudjuk, a beszámoló elfogadásával egyidejűleg a társaság tulajdonosainak döntenie kell arról is, hogy mit kívánnak tenni az esetlegesen keletkezett veszteséggel. Ezt a döntésüket a beszámoló elfogadásáról döntő legfelsőbb szerv (taggyűlés, tagok gyűlése, közgyűlés) ülésén készült jegyzőkönyvben is rögzíteni kell.


Egy ellenőrzés során az adóhatóság vizsgálhatja, hogy jogszerűen történt-e az adóalap csökkentő tételek között az elhatárolt veszteség elszámolása (mind tényében, mind összegében). A revizorok ilyenkor az elhatárolt veszteségek felhasználásáról készült nyilvántartásból indulnak ki. Könnyű belátni, hogy abban az esetben, ha a cégnek nincs ilyen analitikája, akkor ezzel megnehezíti az ellenőrök munkáját és a vállalkozás könyvvezetését is rossz színben tünteti fel.
Milyen adatokat kell tartalmaznia a „veszteségelhatárolás nyilvántartásnak”?
Évenkénti bontásban legalább az alábbi információk rögzítésére van szükség:
–    elhatárolt veszteség összege,
–    adózás előtti eredmény, az adóalapot növelő és csökkentő tételek, azaz az adóalap számításának levezetése,
–    az elhatárolt veszteség felhasználhatósági határideje, az elhatárolt veszteség göngyölítése és a felhasználások időpontja és összege, egyenleg,
–    az elhatárolt veszteség analitikáját készítő, ellenőrző, illetve jóváhagyó személyek neve, aláírásai,
–    a veszteség elhatárolását jóváhagyó taggyűlési jegyzőkönyv száma.

Az adóhatóság – szemléletes példákkal – a veszteségleírás 50 százalékos korlátjáról tájékoztatót is közzétett (2013. március 5-én), amely letölthető a honlapjáról: http://nav.gov.hu/nav/ado/tarsasagi/veszteseg_130305.html

Érdemes tanulmányozni.

Sinka Júlia

További hírek