//

CÍMKEFELHŐ
gazdasági szakkiadó | hivatalos állásfoglalás | adó | pénzügy | gazdasági folyóirat | szakkönyv | jogszabálykereső | kommentár | letölthető szerződésminták | tudástár | tanácsadás | gazdasági kiadványok | gazdasági konferencia | ingyenes számviteli tanácsadás | könyvelők kötelező továbbképzése | kötelező kreditpontok 2018 | közlöny | kormányrendelet | céginformáció

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓK

A megbízható adózó minősítés – érdemes-e erőfeszítéseket tennünk érte?
A hír több mint 30 napja nem frissült!

A megbízható adózó státusz egy kicsit hasonlít egy szép nőre. Nem elég megszerezni, meg is kell tudni tartani, és kérdés hogy megéri-e az erőfeszítést.

2016. július 12.

2016. január 1-től az adózás rendjéről szóló törvény több ponton módosult. Ezen módosulások egyike, hogy az állami adóhatóság (NAV) három csoportba rendezi az adózókat az ő szempontjai szerint meghatározott kockázati szintek alapján.

Ez a három csoport a következő:


•    megbízható adózó
•    kockázatos adózó
•    és a többiek


Azt, hogy a kockázatos adózói minősítésért nem szükséges kérelmet írni, természetes. De a megbízható adózói státusz elnyeréséért sem kell semmilyen beadványt benyújtani, a minősítés automatikusan történik. Viszont automatizmus ide vagy oda, a feltételeket ismerni kell, részben azért, hogy elkerülhessük a kockázatossá minősítést, részben pedig azért, hogy tudjuk, mit kell tennünk a megbízhatóság címének elnyeréséért. Már amennyire nekünk ez számít.

Nézzük elsősorban, milyen kritériumai vannak a megbízható adózói minősítésnek. A felsorolás csak a teljesség kedvéért kap helyet ebben az írásban, inkább a feltételek hátterét, illetve működését fogjuk elemezni. Tehát a feltételek, melyek mindegyikének (alapesetben) egyszerre kell megfelelni a követezők:

a) Az adózó legalább 3 éve folyamatosan működik, vagy legalább 3 éve áfaregisztrált adóalanynak minősül,
b) a tárgyévben és az azt megelőző öt évben az állami adó- és vámhatóság által az adózó terhére megállapított összes adókülönbözet nem haladja meg az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének 3%-át,
c) a tárgyévben és az azt megelőző öt évben az állami adó- és vámhatóság nem indított ellene végrehajtási eljárást, ide nem értve az átvezetést és a visszatartási jog gyakorlását,
d) a tárgyévben és az azt megelőző öt évben nem állt és nem áll csőd-, felszámolási, illetve kényszertörlési eljárás alatt,
e) nem rendelkezik 500 000 forintot meghaladó nettó adótartozással,
f) a tárgyévben és az azt megelőző öt évben nem állt és nem áll a 24/A. § (1) bekezdés c) pontja szerinti adószám-felfüggesztés hatálya alatt,
g) a tárgyévben és az azt megelőző öt évben nem állt és nem áll adószámtörlés hatálya alatt,
h) a terhére az állami adó- és vámhatóság által kiszabott, a tárgyévet megelőző két évben esedékessé vált mulasztási bírság összege nem haladta meg az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének 1%-át,
i) a tárgyévben és az azt megelőző öt évben nem állt és nem áll fokozott adóhatósági felügyelet alatt, és
j) nem minősül kockázatos adózónak.

Csak azokat a pontokat vizsgáljuk meg, amelyek „érdekesek”.
Számoljunk utána, mit is jelent a „b” pont! Összesen 6 évet vizsgál a minősítő rendszer visszamenőlegesen. Ebben a 6 évben nem haladhatja meg az adókülönbözet összesített értéke a tárgyévi adóteljesítmény 3%-át. Szerencsére a törvény az adókülönbözet fogalmát egzakt módon definiálja, tehát nem kell törnünk a fejünket azon, hogy vajon az önellenőrzéssel feltárt adókülönbözet ide tartozik-e vagy sem. Adókülönbözet ugyanis a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete vagy a büntetőeljárás során jogerősen megállapított – és a bíróság vagy az ügyészség jogerős határozata alapján az adóhatóság által határozattal megfizetni rendelt – adóbevétel-csökkenés, vagyoni hátrány, és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, ide nem értve a következő időszakra átvihető követelés különbözetét. Tehát az önellenőrzéssel feltárt és bevallott adókülönbözetet nem kell figyelembe venni ebből a szempontból.


És mielőtt újabb fejtörésbe bocsátkoznánk, az adóteljesítmény fogalmát is felleljük a törvényben. Adóteljesítmény: az adózó bruttó módon számított (költségvetési támogatással, adókedvezménnyel, adómentességgel növelt) összes, elévülési időn belüli adókötelezettségének egy évre vetített átlaga, amelyben az általános forgalmi adó esetében a fizetendő, továbbá az előzetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó értékei közül a nagyobb abszolút értéket kell figyelembe venni. Vegyünk egy nem túl nagy adózót, aki havi szinten 200 ezer Ft áfát és 100 ezer Ft bérjárulékot, valamint 1,2 millió Ft/év társasági adót fizet. Ez összesen 6 év alatt meghaladja a 28 millió forintot (az elévülési időt ugyan 5 évben határozza meg a törvény, de a számítás kezdő és végpontjai miatt lehet akár 7 év is). A tárgyévi adóteljesítmény 4,8 millió Ft (feltéve, hogy év vége felé járunk (300.000 * 12 + 1.200.000). Ennek 3%-a 144 ezer Ft. Ha ezt a 28 millió Ft-hoz hasonlítjuk, akkor 0,5% körüli eredményt kapunk. Gyakorlatilag olyan kicsiny ez a mérték, hogy nyugodtan mondhatjuk, „nem fér bele” az adókülönbözet a megbízhatóság kereteibe, vagyis tulajdonképp nem lehet adókülönbözete az adózónak.


A „h” pont szintén érdekes. Számoljunk egy picit! Ha az előző pontban kiszámolt 144 ezer Ft-ot elosztjuk 3-mal, megkapjuk az adóhatóság által elfogadottnak ítélt mulasztási bírság összegét, ami 48 ezer Ft a példabéli számokkal. Viszont az adóhatóság a legkisebb hibáért is úgy „szokott” 50 ezer Ft mulasztási bírságot kiszabni egyetlen alkalommal, hogy a határozatban megjegyzi, hogy tulajdonképp méltányosan járt el, hiszen akár 500 ezer Ft-ot is kiszabhatott volna. Konkrét eset, amikor egy áfabevallásban az adómentes beszerzés rovatban tévesen lett feltüntetve egy összeg, és annak ellenére, hogy ennek a tévedésnek semmilyen adóhatása nem volt, „méltányosan” 50 ezer Ft bírságot szabott ki az adóhatóság.

 

Megállapíthatjuk, hogy gyakorlatilag nulla tolerancia van a mulasztási bírság tekintetében.
Példálózhatnánk persze nagyobb adóteljesítménnyel is, de akkor növekszik arányosan az adókülönbözet és a mulasztási bírság is. Az arányok a lényegesek tehát, nem pedig az értékek.
A „j” ponttal kapcsolatban azt kell megemlíteni, milyen adózókat minősít az adóhatóság kockázatosnak. A törvény erről azt mondja, hogy elegendő a következő feltételek közül bármelyiknek a fennállása, amennyiben az adózó nem áll felszámolás, végelszámolás, kényszertörlési eljárás alatt és egyébként a cégjegyzékbe be van jegyezve:
a) szerepel a nagy összegű adóhiánnyal rendelkező adózók közzétételi listáján (100 mFt)
b) szerepel a nagy összegű adótartozással rendelkező adózók közzétételi listáján (100 mFt)
c) szerepel a be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztató adózók közzétételi listáján
d) egy éven belül az állami adó- és vámhatóság ismételt üzletlezárás intézkedést alkalmazott vele szemben.
Fontosak a következők a kockázatos adózói minősítéssel kapcsolatban:


•    a minősítés 1 évig érvényes, vagyis a jogkövetkezmények alól egy évig nem lehet mentesülni. Legalább a következő negyedéves minősítés időpontjáig áll fenn a minősítés akkor, ha az adózó a fenti a, b pontok szerinti tartozását megfizeti a hozzákapcsolódó bírsággal és pótlékkal együtt.
•    a kockázatos adózóval szemben folytatott ellenőrzés időszaka 60 nappal meghosszabbodik
•    az adóhatóság által feltárt adókülönbözet után felszámítandó késedelmi pótlék mértéke a „normális” kétszerestől eltérően a jegybanki alapkamat 5-szöröse
•    az adóbírság és a mulasztási bírság kiszabása nem mellőzhető, és a kiszabható legkisebb bírság mértéke az általános szabályok szerint kiszabható bírság felső határának 50 százaléka, a kiszabható bírság felső határa pedig az általános mérték 150%-a is lehet.
•    a visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalási határideje 75 nap.

Szóval a kockázatos adózó minősítést nagyon kerülni kell. De nézzük meg, mit kapnak „cserében” a megbízható adózók a „jóságukért”!
•    a velük szemben folytatott ellenőrzés időtartama nem haladhatja meg a 180 napot. (Ez sem kevés, tehát ez nem egy nagy „ajándék”.)
•    a megfelelő feltételek fennállása esetén a visszaigényelt áfát 30 napon belül kiutalja az adóhatóság (bizonyos esetekben 45 nap). (Ez persze fontos körülmény lehet likviditási nehézségek esetén, különösen ha nem az általános 45 napot, hanem a kockázatos adózókat sújtó 75 napos kiutalás határidőt vesszük alapul.)
•    enyhébb esetekben a bejelentési, bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség megsértését az adóhatóság nem szankcionálja mulasztási bírsággal
•    a kiszabható mulasztási bírság illetve adóbírság felső határa az általános mérték maximumának 50%-a lehet. Ezzel persze könnyen elveszhet a minősítés is, és ebben az esetben ez a kedvezmény is „ugrik” és a következő 3 évben nem lehetünk ismét megbízhatóak a NAV szemében.
•    évente egy alkalommal legfeljebb 500 ezer Ft összegű adótartozásra 12 havi pótlékmentes részletfizetési kedvezményben részesülhet az adózó minden különösebb „könyörgés” nélkül, automatikusan. Ez egy kis cég esetében értékes kedvezmény lehet, de a kisebb cégek a fenti számítási példák szerint kis eséllyel szerezhetik meg a megbízható minősítést, a nagy cégeknél pedig ez a kedvezmény nem bír jelentőséggel. A pótlékmentesség a jelenlegi negatívhoz közelítő kamatkörnyezetben egyáltalán nem nevezhető vonzónak, de még a normálisnak mondható 3-6% közti jegybanki alapkamat esetében is maximum havi 5 ezer Ft kedvezményről beszélünk, ami még egy kis cég esetében sem mozgatja meg az ügyvezetők fantáziáját. Nem szólva arról, hogy az automatikusság sem automatikus, mert aki él a lehetőséggel, annak olyan irdatlan hosszúságú formanyomtatványt kell kitöltenie a vagyoni és pénzügyi helyzetével (ingatlanok, bankszámlák stb.) kapcsolatban, hogy az emberben fölmerül, megéri-e ez neki, szeretné-e az adóhatósággal tudatni mindezt.

Fentiek alapján megállapítható, hogy ahhoz képest, hogy milyen szigorú feltételek esetén szerezhető meg a „megbízható adózó” minősítés, nem sok előnnyel jár ez a cím. Még szerencse, hogy semmiféle külön eljárást nem igényel az adózók részéről, és kérelmezni sem kell. A minősítést ugyanis az adóhatóság számítástechnikai rendszere automatikusan elvégzi negyedévente, a negyedévet követő 30 napon belül, és a minősítés eredményéről az érintett adózókat elektronikus úton értesíti. Aki nem kap értesítést, megnyugodhat, nem kapott kockázatos minősítést, igaz, megbízhatót sem, de a fenti „előnyöket” vizsgálgatva ez nem is biztos, hogy nagy veszteség.


Lauf László

További hírek